Fezejet

 1 I     |                Hanem aztán van neki annyi természetes esze és furfangja,
 2 I     |         felhívja ellenük, egyszerre annyi tanút állítanak elő, aki
 3 II    |  szerencsésen lekergettek az árokba annyi malacot meg birkát, amennyinek
 4 II    |     borravalót.~De a cigánynak volt annyi esze (vagy tán előre fel
 5 III   |          évi praxis alatt ragadt rá annyi juridicai ismeret, miszerint
 6 IV    |          hogy az „állás”-ában elfér annyi szekér és hintó, ahánynak
 7 IV    |          amint a kapu alatt megáll, annyi ügyefogyott ember, hogy
 8 VI    |           énekelni. – Ezt eltűrnünk annyi, mint a legfelsőbb hatóság
 9 IX    |    Nyoszolya, ágy volt a kastélyban annyi, hogy kétszáz vendég mindenkor
10 IX    |             az anyja Bakala Petitől annyi ördöngős francia elnevezést
11 IX    |            abból már a Tanussyaknak annyi, hogy el sem bírják. Én
12 X     |        éjjel nagyon sokat ivott, de annyi ész még mindig maradt meg
13 XIII  |        elkésnek miatta, mert ha még annyi nagy uraság legyen is együtt,
14 XV    |           zempléni pórlázadás, mely annyi nemesi családot pusztított
15 XV    |             a Jancsi gyereknek volt annyi bölcs stratégiája, hogy
16 XVII  |         kelt a fiának.~– Lőjön csak annyi szalonkát, mint amennyit
17 XVIII |            vágott közbe Don Juan.~– Annyi esze volna a pisztolynak.
18 XIX   |       Minden fehércselédnek, ha még annyi szeme lett volna is, az
19 XX    |          nyugtot nem fognak hagyni, annyi bizonyos.~– No, majd megválik,
20 XX    |    Hortobágyig, ugyan mit csinálnék annyi éjen-napon keresztül abban
21 XXI   |        lehetett volna alkudni vele, annyi forintba, ahány nap a fogság.
22 XXII  |          öccse iránt, hogy még csak annyi jót sem tett fel róla, hogy
23 XXII  |       királyának kineveztetik. Volt annyi esze, hogy nem használta;
24 XXIII |           látják is, ha hallják is; annyi csókot rak az orcájára,
25 XXIII |         nincsen alku. Ez az egy szó annyi volt „kiegyezek!”.~Értve
26 XXIV  |        csontvázaknak egyes porcikái annyi század alatt egymástól szét
27 XXVII |          amit maga keresett, aminek annyi helye volt már képzeletében.
28 XXVII |           kell nekem, fiam! Most is annyi van, hogy nem tok há lenni
29 XXVII |           cseléd felé. Azoknak volt annyi eszük, hogy nem tartották
30 XXVIII| lovaskísérettel az egész vármegyét, annyi zászlót hordtak és tűztek
31 XXVIII|           eresztenek. Mikor odabenn annyi ember leszavazott, hogy
32 XXVIII|           Volt azonban a főispánnak annyi bölcs belátása, hogy a jámbor
33 XXXI  |           fehér rózsa, s a két ajka annyi alakot tud ölteni, mint
34 XXXII |            el ellenem!~– No, hiszen annyi eszem csak van, hogy nem
35 XXXIII|             a fényes pályáról, amit annyi szorgalommal vívtál ki magadnak?
36 XXXIV |        ebben az ájtatos rítusban?~– Annyi bizonyos, hogy engem is
37 XXXIV |             pusztában: én is vagyok annyi holló.~– Az, hogy hol veszi
38 XXXV  |           levele egészen elfoglalá. Annyi megütötte a fülét, hogy
39 XXXVII|            küszködésben; nekem lesz annyi kényelmem, hogy boldog leszek
40 XLI   |  titoktartás dacára is kiszivárgott annyi a közönség közé, hogy Decebál
41 XLI   |            ki kell belőle maradnom: annyi, mintha csak a koporsóba
42 XLI   |              Nem bírta magát védeni annyi összeható indulat rohama
43 XLIII |           az kialudt, mert nem volt annyi lélegzete.~Amíg Manó irányzott,