Fezejet

 1 XIX    |         három huszast is odaadta Manónak: az egyiket még fel is váltá
 2 XIX    |       kukoricát sütni. Az volt a Manónak a reggelije mára. Soha annál
 3 XIX    |        vele!~Ez keservesen esett Manónak.~– Ejnye, hát tolvajnak
 4 XIX    |    meghálhatsz a tiszteletesnél.~Manónak ez a szállás sem kívánatos.~–
 5 XIX    |          ruhámba!” – Akkor aztán Manónak ki kellett őt szabadítani
 6 XIX    |       lábáról a cipőt, s odaadta Manónak, hogy tartsa; ő maga lépegetett
 7 XIX    |    mindjárt, ahonnan elhoztad?~S Manónak szépen vissza kellett somfordálnia
 8 XX     |              XX. Mucius Scaevola~Manónak még csak most kezdett az
 9 XX     | ilyenekkel, ni.~Azzal megmutatta Manónak a vadgesztenyét, a héjába
10 XX     |       ami neked menedéket adott.~Manónak csak tátva maradt a szája
11 XX     |    sohase láss bennünket többet.~Manónak végigborsódzott a teste
12 XX     |   Adalbert gróf a fiatal Tanussy Manónak: Eddig ennek a két családnak
13 XXI    |     szenvedtünk mi itten – mondá Manónak –, de azért mégis nehezemre
14 XXVI   |      kollégiumot, hogy a Tanussy Manónak ötpecsétes levele érkezett,
15 XXVI   |  világból csak egy embere maradt Manónak, akivel még levél útján
16 XXVI   |        mint a primi anni Tanussy Manónak. Anélkül nincs harmónia.
17 XXVII  |         új ruháját, tudjuk, hogy Manónak engedte, s az még állta
18 XXVII  |          bemagolja peripatetice.~Manónak annyival könnyebb volt a
19 XXVII  |      nagy hájfényű mosolygással.~Manónak nem annyira Horkázi miatt
20 XXVII  |          címere beszennyezőjére!~Manónak mindezt kellett hallgatni
21 XXXIV  |          teljesen elfogyasztotta Manónak a flegmáját, ami különben
22 XXXIV  |      hogy még őtet is megökleli!~Manónak azonban kisebb gondja is
23 XXXIV  |       takargatta elpiruló arcát.~Manónak az a szerencse jutott, hogy
24 XXXIV  |         pápista papokat értette?~Manónak nagyot csendült a füle.
25 XXXIV  |        nagyobbat csendült a füle Manónak. Csak úgy inté az a távollevő
26 XXXIV  |        hajdani Emma – most pedig Manónak hínak. De ne féljen tőlem,
27 XXXIV  |      könyörgő módra a két kezét.~Manónak az egész arckifejezésében
28 XXXIV  |           s félve nyújtá a kezét Manónak, s csak azután, hogy az
29 XXXV   |    idehaza is.~Az utóbbi szavait Manónak hallgatta is, nem is Decebál.
30 XXXV   |          ebbe írva!~De már akkor Manónak a józan esze is fogyatékán
31 XXXVIII|   hozzájárul! Abban igazat adott Manónak, hogy ezt Ponthaynak vissza
32 XL     |         a kezét, nem tud járni.” Manónak mesterségébe került kiszabadulni
33 XL     |         gyümölcsét”.~Hanem ekkor Manónak a szeme akadt meg Lizandrának
34 XL     |         megtalálták a vérnyomon.~Manónak jegesedni kezdett a vére.~–
35 XL     |          aludni – szólt Lizandra Manónak. – A fűzfát teleszállta
36 XL     |    kedves vőlegényemnek, Tanussy Manónak az én bivalytehenemet, két
37 XLIII  |      nádorvonalra, a férje után. Manónak ott volt dolga, a várvédő
38 XLIII  |     bezárva egy ostromolt várba. Manónak, még ha lehetett volna,
39 XLIII  |          part a párbaji sorompó.~Manónak nagyon megtetszett ez eszme.
40 Uto    |       Móricé, aki azt jövendölte Manónak, hogy csak tanuljon szorgalmasan,