Fezejet
1 III | megnézem, hogy micsoda? – kiálta felugorva az asztaltól Adalbert
2 VI | ezt nem tűröm tovább! – kiálta felpeckelődve a székéről,
3 VI | Ki beszél odalenn? – kiálta Decebál a tömeg közül kiválva,
4 VIII | tehozzád.”~– Nem bánnám! – kiálta Sára, lefeszegetve a derekáról
5 IX | Hát ez micsoda itten! – kiálta Sára asszony indulatkitöréssel,
6 X | alszik! Vár a feltámadásra! – kiálta fel lelkesülten Decebál.~–
7 XIV | végrehajtásánál.~– Micsoda? – kiálta oda fitymálva Horkázi úr. –
8 XIV | kit egyek meg közületek? – kiálta a felé rohanókra, s olyan
9 XV | megint, tisztelendő úr! – kiálta Sára asszony a szekérre
10 XV | még jobban ráemlékezzél! – kiálta a hajdúkáplár, s egy nagyot
11 XVIII | Blasunk tökéletesen beteg! – kiálta fel a nagy kacagás után
12 XVIII | lehetett alóla lopni.~– Te! – kiálta fel Fanfan, kezeit összecsapva –
13 XVIII | visszaadni.~– Ez nagyon helyes! – kiálta egyszerre mind az egész
14 XVIII | Köszönöm szépen az ajánlatot! – kiálta fel tiltakozó hangon Gil
15 XIX | Kedves Móric bátyám! – kiálta Sára asszony, kezeit tördelve. –
16 XIX | Hát ma vacsorálunk is? – kiálta az örvendve.~Úgy látszik,
17 XX | venni.~– Igazán azt írta! – kiálta fel Manó, elszörnyedve,
18 XXII | kötött Lipót-rend.~– Ejh! – kiálta fel, dölyfösen talpra ugorva
19 XXII | Engem? Tanussy Decebált! – kiálta fel büszkén a Thonuzóba
20 XXIV | a sír közepén.~– Hahó! – kiálta fel Mántay Móric – ez humbug!
21 XXV | konvenciós forint.~– Nem adom! – kiálta fel Decebál, még a szemei
22 XXV | maga csókolni való ember! – kiálta bele Sára asszony, akinek
23 XXVI | rajta.~– Están, te! Están! – kiálta indulatosan a hajdúra.~Dejszen
24 XXVI | nyugtassa meg.~– Himlőben! – kiálta fel Sára asszony. – S az
25 XXVI | Itt van egy tizes! – kiálta Sára asszony, odadobva a
26 XXVI | csak áldd, van okod rá! – kiálta mérgesen Sára asszony, s
27 XXVII | Hopp, Chabuxyngilas! – kiálta az álmából felrázott. –
28 XXXIV | mamzellel együtt.~– Fiú! – kiálta Decebál Manóra. – Eredj
29 XXXIV | Sőt, a szamarakén át! – kiálta Decebál. – Mint Bálám idejében.~
30 XXXV | sem, soha!~– Micsoda? – kiálta fel Decebál; olyan düh és
31 XXXVII | Emmánuel.~– Tanussy Emmánuel! – kiálta fel mind a három Ponthay
32 XXXVII | szöktetőre.~– A háladatlan! – kiálta fel a Nagy Mogul.~– No,
33 XXXVIII| barátja az erénynek!” – kiálta fel Decebál magyarul.~S
34 XL | Dicsőséges egy asszony! – kiálta fel Mántay Móric.~– Hát
35 XL | kacagánynak.~– Fogja is! – kiálta Mántay. – Micsoda? Ha az
36 XLI | legmagasabb gorombaság! – kiálta, összegyűrve a markában
37 XLI | szerencse, ha őt megláthatom? – kiálta fel dölyfösen Decebál –;
38 XLI | idejönni? Te üldöző ördögöm! – kiálta Belizárra.~Az pedig fejhajtva
|