Fezejet

 1 I     |        Valóságos kis fenevad, aki ha embert érez közeledni, úgy elbújik
 2 I     |              hőstettekre csábítja az embert. Ha az megvan, akkor aztán
 3 III   |              a gróf–, hogy megüti az embert a guta, vetkőzzünk neki,
 4 IV    |           ajtón az utolsó ügyesbajos embert, aki azt panaszolta neki,
 5 V     |           elkövetni férfiún. Hogy az embert a felesége az asztal lábához
 6 V     |          asztal lábához köti. Azt az embert, akinek a hatalmasok minden
 7 VI    |             kurjongató had.~Csak egy embert hagytak hátra, Belizárt.
 8 IX    |         elhajtottak a piacról minden embert.~– No, hát mi történt?~–
 9 XI    |            három szokatlan észjárású embert, mint Decebál, Vakandi és
10 XI    |           egyszer életemben egy okos embert látni. Vajon milyen lehet
11 XII   |                aiban: „aki a királyi embert megveri vagy megsebesíti,
12 XIII  |              kívánt látni, „egy okos embert”, – sokszor látta ő azt
13 XIV   |      messzelátó elől, mert ez minden embert felfordít a lábával az ég
14 XIV   |            közül senkit, csak ezt az embert. Hogy lehet valakinek ilyen
15 XV    |          özönvíz utáni eleven ásatag embert a maga agyagburkolatában,
16 XV    | pázsitkockákkal; megdicsértek minden embert, utoljára még a mérnököt
17 XVII  |             Kár, hogy nem kísérik az embert idáig is.~Itthon unalmas
18 XIX   |             olyan, mintha megütné az embert. Ez a két szem az egész
19 XX    |        megijedt, hátha ő most ezt az embert a vízbe ölte volna? Gyilkosság!
20 XXI   |         Decebál megnyugtatott minden embert. Hiszen tréfadolog az egész
21 XXI   |             Elítéltetni egy ártatlan embert, kétesztendei fogságra,
22 XXII  |             kíváncsiság viszi oda ez embert, hanem alattvalói kötelesség.~–
23 XXII  |          szoktak, hogy még egy másik embert, sub titulo „rab” ide csukjanak
24 XXIII |           találta Decebál. Ha már az embert elítélik két esztendeig
25 XXV   |           Hiszen három nap előtt még embert ölt, ha egy patkószeget
26 XXVI  |             csak megillet egy rendes embert napjában, ami húsz krajcár, –
27 XXVIII|     szavaival. Az átutazó becsületes embert, tekintélyes urat, szolgabírót
28 XXIX  |           egész mondakör támadt már. Embert nem ölt, nem kegyetlenkedett,
29 XXX   |             úgy egyenlíteni, hogy az embert kiballotálnák onnan, ahol
30 XXXIV |              orrolhattak érte.~– Egy embert azonban mégis kedvem lett
31 XXXIV |               te felköszöntöd azt az embert, akit ki nem állhatsz?~–
32 XXXVI |           Lámpással keresem az olyan embert, mint te vagy, s ha megkaphatom,
33 XXXVII|             meg, madame, azt a derék embert, aki a leányát elszöktette,
34 XXXIX |             vakmerőbben támadnak meg embert és állatot, a birkanyáj
35 XL    |             hol veszünk hozzá papot? Embert csak lehetett teremteni;
36 XL    |        mindig menni: ne hurcolnák az embert annyifelé”.~Lizandra most
37 XLI   |            sehová.~– Ha itt maradok: embert ölök.~– Ismerlek! Látom
38 Uto   |           egészen elég arra, hogy az embert fejtül lábig végig betakarja.