Fezejet

 1 V    |               szakasztott olyan, mint a Dorkó nénőé, a szép asszony vén
 2 V    |             Azért senki se higgye, hogy Dorkó néne olvasni tud; az álmoskönyvben
 3 VII  |                óta? Mind az urát várta.~Dorkó néne ott guggol a földön,
 4 VII  |                arcát tűzlángba borítsa.~Dorkó asszony pedig azért térdel
 5 VII  |                gyerek előtt! – dünnyögé Dorkó nénő feddő hangon.~– Mit
 6 VII  |                  Majd hazudik valamit a Dorkó nénő; az ő dolga énhelyettem
 7 IX   |               bor is lement a torkomon.~Dorkó nénő, onnan a benyílóajtóból
 8 IX   |               öreg napnál.~– Gyere ide, Dorkó! – mondá az úrhölgy. – Ide
 9 IX   |                foglalt helyet.~– Eredj, Dorkó! Adj Csunyi úrnak az ebédlőben
10 XIV  |           jutott kérdezősködni utána, a Dorkó asszony nyomban tudott valamit
11 XV   |                 hagytátok? Himpellérek!~Dorkó néne párhuzamosan futott
12 XV   |              per cselédszoba és konyha, Dorkó nénőn keresztül felszivárog
13 XVI  |                asszony, szokás szerint, Dorkó nénőnek, Dorkó nénő meg
14 XVI  |                 szerint, Dorkó nénőnek, Dorkó nénő meg aztán rendes módon
15 XVI  |             Hahaha! És nem vakargatja a Dorkó asszony a lábacskáit, hogy
16 XIX  |                magának vackot a Jancsi.~Dorkó néne szépen kérte az úrasszonyt,
17 XIX  |            Többször hallotta ő otthon a Dorkó nénőtől, hogy őróla mondott
18 XXIX |                  diadalok. Sára asszony Dorkó nénőt otthon hagyta, s ahelyett
19 XXXIV|              Szalont, boudoirt tartott; Dorkó nénő ki volt szorítva a
20 XXXIV|              lélek, aki hozzá húzódott: Dorkó nénő. Ezt a szegény, megbukott
21 XXXIV|                  Hát jól van, meséljen, Dorkó nénő.~– Jaj, tens ifjú úr:
22 XXXIV|            asszony hirtelen behívatta a Dorkó nénőt, ráparancsolt, hogy
23 XXXIV|                  A nevetésre nyitott be Dorkó nénő. Azzal a politikával
24 XXXIV|             collátiót küldött. Úgy tett Dorkó nénő, mintha nagyon meg
25 XXXIV| visszautasította.~– Csak idd meg magad, Dorkó lyányom, nekem nem szabad
26 XXXIV|             ezüstpénzt odacsúsztatott a Dorkó kezébe. Elértette a jó lélek,
27 XXXIV|            éhezve.~Sebtében megérkezett Dorkó nénő, hozta, amiért küldték:
28 XXXIV|                hinni a saját szemeinek, Dorkó elé tartá a tenyerét.~–
29 XXXIV|                 már ez nagy eset!~Azzal Dorkó felkapta az asztalkendőt,
30 XXXIV|               kétszer is visszaszalajtá Dorkó nénőt, hogy lessen be a
31 XXXIV|              rakott a pópa hátára, de a Dorkó mindannyiszor azzal a tudósítással
32 XXXIV|                 már köztudomásúvá lett: Dorkó elmondta a hajdúnak, a hajdú
33 XXXV |              magyarázatahoz hiányzott a Dorkó nénő, a mademoiselle nem
34 XXXVI|              úrficskám, mit csinál itt?~Dorkó nénő volt, nagy batyuval
35 XXXVI|                 vágok magamnak az útra, Dorkó.~– Hát maga is elmegy innen?
36 XXXVI|                Hát magának mi baja van, Dorkó?~– Megütött a tekintetes
37 XXXVI|                 panaszkodjanak előttem.~Dorkó nénő nagy dohogva odább
38 XLI  |           kérdezett –; csakhogy éppen a Dorkó nénő visszaállt a kastélyba.~–