Fezejet

 1 XVII  |                            XVII. Don Juan, Elszler Fanfan és Gil Blas~
 2 XVII  |           nevezni maguk között.~„Don Juan”: ez Ponthay Szaniszló.
 3 XVII  |         tudomány! – nevetett fel Don Juan, végigvetve magát vadászcsizmájával
 4 XVII  |             trallalázni kezdett, Don Juan pedig egy francia proverbe-et
 5 XVII  |           semmije sem marad. – A Don Juan már sokkal okosabban rendezte
 6 XVII  |           bizonyít.~A második, a Don Juan, határozottan nem szép,
 7 XVII  |           fókáéhoz. – És ő mégis Don Juan, a hódító, az ellenállhatatlan.
 8 XVII  |             orákulum előtte az ő Don Juan bátyja.~Most még egy rokon
 9 XVII  |       beszéddel.~Mikor Albino és Don Juan kezet szorítanak, az elébbi
10 XVII  |          megint bajuszt viselsz?~Don Juan negédesen tiltakozik:~–
11 XVII  |           Akkor vetődik oda a mi Don Juan bátyánk. Meghallja ezt a
12 XVII  |             a pokolbeli csábnak.~Don Juan nevetve himbálta magát az
13 XVII  |           úrfinak, úgy megijedt. Don Juan pedig folytatá a tapasztalatai
14 XVIII |              a nagy kacagás után Don Juan.~– Ej, nem! Csak a fogzás
15 XVIII |           ifjoncot egy karszékbe Don Juan –, s engedd magadat megkopogtatni.~
16 XVIII |     Prophylacticus cura – mondta Don Juan.~– Inkább sympatheticus –
17 XVIII |         naturae-t! – bizonyozott Don Juan.~– Ezalatt aztán én egészen
18 XVIII |            vagy! – magasztalódék Don Juan. – Mintha csak az én katekizmusomból
19 XVIII |              Hallod ezt? – szólt Don Juan Fanfanhoz. – Ez azt teszi,
20 XVIII |           gyógyvizsgált gondosan Don Juan.~– Valami felfutónak a gyümölcse,
21 XVIII |       remediumok után – végzé be Don Juan.~– A legifjabb doktor nyilatkozik.~
22 XVIII |         semmit, bajtárs – mondta Don Juan – a tejet nem maga szürcsöli
23 XVIII |        megtöltve? – vágott közbe Don Juan.~– Annyi esze volna a pisztolynak.
24 XVIII |          talentum! – rnagasztalá Don Juan. – S ennek kell itt Pontaligeten
25 XVIII |            rendezé a konzíliumot Don Juan. – Mindjárt megtaláljuk
26 XIX   | vadmacskáddal – szánakozék rajta Don Juan. – Hiszen nem vadmacska
27 XIX   |           fogadá az Albino.~Csak Don Juan nem állt rá semmi alkura.~–
28 XX    |      megszólított pedig a délceg Don Juan volt. (Csakugyan szavának
29 XX    |               Beszédem van vele.~Don Juan vette észre, hogy ez őt
30 XX    |    tisztelhetni! – szólt nevetve Don Juan, s azzal iróniás tiszteletadással
31 XX    |             egész odáig kísérte. Don Juan ott ólálkodott a folyosón,
32 XX    |              jó ötletnek találta Don Juan, mert maga is nevetett rajta.~
33 XXXII |             a nemes rokonlelkek, Don Juan azt mondá magában:~(„Sohasem
34 XXXII |             lion-fejjel.”)~Azzal Don Juan ment fölkeresni a nagybátyját,
35 XXXII |        hírlapolvasó lett belőle. Don Juan leült melléje, ugyanazon
36 XXXVII|              árva fejét terheli.~Don Juan csak a kezeivel csapkodta
37 XXXVII|      mendikást! – szörnyűködék a Don Juan.~– Az imfámis áruló! – pattogott