Fezejet

 1 II     |          Sajgató Hollofernes, mert csakugyan nem lehet az embernek ilyen
 2 III    |          izzóvá lett vaskemence.~S csakugyan igaza volt az illustrissimusnak,
 3 IV     |          ha tudna, a régi nap, ami csakugyan nagyon régi lehet, mert
 4 V      |        vacsora után a dáridó végén csakugyan bekövetkezik.~– Ne vesztegessük
 5 IX     |            senki pénztára).~Ez már csakugyan nagyon enyhítő körülmény
 6 X      |        barátja az erénynek!”. S ez csakugyan igen szép cím: el lehet
 7 X      |           a hajába markolva. – Hát csakugyan a „Bajhalom”.~– Csitt!~–
 8 XVI    |       előkerült az a bokrok közül, csakugyan ott volt elrejtőzve egy
 9 XVII   | Mindannyian egy véleményen voltak: csakugyan nagy kópé ez a Szaniszló.
10 XVIII  |           kölyökkel, ott rálestem. Csakugyan oda tartott. Amint a napvilágról
11 XIX    |    eltűnését a tűzhalmi kastélyból csakugyan nem vették észre másnap
12 XX     |           a délceg Don Juan volt. (Csakugyan szavának állt; hajnalban
13 XX     |           átölelte, összecsókolta. Csakugyan azt hitték, hogy megbolondult.
14 XX     |      úgyhogy Manó elhitte, hogy ez csakugyan valami nagyon jó lehet.
15 XX     |        Tanulni fogom.~– Tehát most csakugyan Debrecenbe akarsz eljutni?
16 XXI    |       milyen őrülten szerelmes! Ez csakugyan új neme a férji hűség biztosításának. –
17 XXI    |           porcus dalicti”.~– Tehát csakugyan ott van a tekintetes asszonynál?~–
18 XXII   |            maga tapasztalásával.~– Csakugyan láttam ám Bakala Petit tegnap
19 XXII   |          az ő napi foglalatossága. Csakugyan vitte is annyira rövid időn,
20 XXII   |       nyomán megtudtuk, hogy Zákán csakugyan Thonuzóba fia volt, s eszerint
21 XXII   |         Bizonyosan ott van!~– S te csakugyan feltaláltad Thonuzóba sírját? –
22 XXIV   |  hozzáfogott a bajhalmi ásatáshoz.~Csakugyan igaz volt mind egy szóig,
23 XXIV   |      csontváz!~Erre a fenyegetésre csakugyan kívül maradt mindenki, s
24 XXV    |            s azon esetben, ha azok csakugyan igaziak, s ha azokat a mostani
25 XXVI   |         neki a testimoniumot, hogy csakugyan itt tanul, s mi a calculusa,
26 XXVI   |        oldalba biztatni, s mire az csakugyan mozgásba hozta a tagjait,
27 XXVI   |      ragyáitól. Ettől a látványtól csakugyan van oka visszariadni egy
28 XXIX   |           Ilyen sincs már!~Decebál csakugyan játszott valami szerepet
29 XXIX   |        Decebál érzé, hogy most már csakugyan minden szem őrajta függ.~
30 XXXI   |        kezemben tartom. – Most már csakugyan fel voltam paprikázva. Még
31 XXXI   |         lettem rá.~– És azután, ha csakugyan ő az, akinek én sejtem,
32 XXXIII |            ehhez adományom van; én csakugyan bírok azzal a delejes lénnyel,
33 XXXIV  |        kíváncsiak voltak rá. Vajon csakugyan Sobri Jóska volt-e? Vagy
34 XXXVII |       előzetes kérdést madame-hoz. Csakugyan elszökött önnek a leánya,
35 XXXVIII|             Ha pedig ez a két alak csakugyan egy, ha Vakandi Anonymus
36 XLI    |           a levélből, hogy Decebál csakugyan szökve ment el tőle: félt
37 XLIV   |      magával azt a „personát”, ami csakugyan illetlen dolog. Ezt jó nevelésű