Fezejet

 1 II    |   parancsolá a kocsisának, hogy mármost vagdaljon a lovak közé istenigazában,
 2 V     |     hozzá segítő kéz elég.~– No mármost, minekünk dézsát ehhez a
 3 IX    |         dolog.~– De hát énnekem mármost ez nem megy ki a fejemből.
 4 X     |                                 Mármost tessék kibetűzni, mi van
 5 X     |        Itt a nehézség. Itt kell mármost önnek előállani jó tanáccsal,
 6 XV    |       egyre kérte, hogy írja le mármost a saját nevét is.~Emmácska
 7 XIX   |      fejét forgatja.~– Nos, hát mármost fiúnk is van! – mondá tréfásan
 8 XIX   |        egy egér, s belefulladt! mármost nincsen vizünk.~– Hozok
 9 XIX   | háromszor iszik a magyar.~– No, mármost hát vizünk is van! Mindenünk
10 XIX   |    messze, messze!~      ~– No, mármost eredj alunni, – mondá Lizandra
11 XX    |     Amit tettél, jól tetted. És mármost szorítsunk kezet. Bizony
12 XX    |     hogy ha kompromittálta, hát mármost vegye feleségül.~Ezt nagyon
13 XX    |        a nagy örömkitörésből.~– Mármost aztán mondd el, hogy jutottál
14 XX    |         a ketten éhen.)~– Én is mármost köszönöm a szíves vendéglátást –
15 XX    |     találkoztak egymással.~– És mármost hát mondd el nekem te is
16 XX    |   megyünk együtt a kollégiumba. Mármost, ha én kocsin mennék a Hortobágyig,
17 XXI   |         kezére fogok szolgálni. Mármost csak egyet kérek. Adjon
18 XXI   |  kívánságát elégítette ki.~– De mármost, lássa nagysád, azt a rajtam
19 XXIII | megjelenni, magadat védelmezni; mármost meghozta rád a törvényszék
20 XXIII |        a vármegyeházánál. Látod mármost, kincsem, gyémántom, rubintom,
21 XXIII |        kiejteni:~– No, de aztán mármost, ha azt nyilvánvalóvá tettem,
22 XXV   |          se örmény, se anglius. Mármost meghallotta gróf úr, hogy
23 XXV   |       írásbeli ajánlatot.~– Hát mármost elhiszed, ugye, hogy mindez
24 XXV   |  Snopkins írásbeli ajánlatát.~– Mármost tehát elhiszi, inzsellér
25 XXVI  |         a kántornak egy húszas; mármost, aki tanulta a magasabb
26 XXVI  |        ő elhoz magával.~Stb.”~– Mármost tudod, hogy miért nem nyúlok
27 XXVI  |         megcsalja a tájékozást.~Mármost, aki a debreceni hosszú
28 XXVII |    aztán kiadta a rendeletet.~– Mármost vissza! Aztán tudjátok,
29 XXVII |         A bizony megesett.~– De mármost ezt csak nem vihetem a magam
30 XXVII |     négyes suhogóját.~– No, hát mármost – gyíh, te Csillag, gyih,
31 XXXIII|       fogok tőle kívánni. – Hát mármost megtudtad, hogy nem csupán
32 XXXVII|       őrizetlen soha sincsen.~– Mármost hát idehallgass, hogy mit
33 XXXVII|         helyezze őrizet alá. És mármost áldja ön meg, madame, azt
34 XL    | lelkemet.~Az is be lett írva.~– Mármost hát járuljatok Isten színe
35 XLI   |       úrra hagyja, hogy vezesse mármost ő a nemesi bandériumot.
36 XLII  |  parasztot! Lázadás ez!~Mi lesz mármost a véreskői örökváltságból?