Fezejet

 1 I    |          székre.~Adalbert gróf most nagyot akart mondani.~– Inkább
 2 I    |         honteuse! – mormogá a gróf, nagyot köpve.~– De hát hogy került
 3 II   |          várja be azt a borravalót; nagyot ugrott, félkezébe kapta
 4 IV   |            ami nem baj; aki egyszer nagyot lépett rajta, s elharapta
 5 IV   |    huszonnégy krágli.~A nyalka úrfi nagyot nevet ezen.~– De ezt a nécessaire-emet
 6 IV   |             ütni sehogy. Csak egyet nagyot serkent, mikor a fertály
 7 IV   |          megmozdul, az a rab nyakán nagyot ránt, akkor a rab üssön
 8 V    |             uraskodék Decebál.~Ezen nagyot kacagtak a daruk. Hahaha!
 9 IX   |              onnan a benyílóajtóból nagyot fohászkodott, kezeit összecsapva.~–
10 XIII |               Haj! Haj! – sóhajtott nagyot Mántay úr, s folytatta a
11 XV   |         kiálta a hajdúkáplár, s egy nagyot suhintva a pálcával, teljes
12 XV   |        attila ugyan; no, mi az, ami nagyot pattan, amivel a kocsis
13 XVIII|           hajtekercsét, a jobbjával nagyot lóbált a levegőben, én el
14 XIX  |              ahová nincsen út.~Manó nagyot hallgatott erre a felfedezésre.~–
15 XIX  |            vadállattal találkoznak, nagyot néznek egymásra, s mennek
16 XIX  |         valami, ami az „övék”.~Manó nagyot bámult. Kevély emberek laknak
17 XIX  |             csak azért sem! Az alvó nagyot rúg magán kézzel, lábbal,
18 XXIII|    kapitulációnk!~– De kár! – szólt nagyot sóhajtva Sára asszony.~
19 XXV  |             bírjad békével.~Decebál nagyot fohászkodott. Ez a bolondos
20 XXVI |        fizeti azt meg?~Sára asszony nagyot lihegett bosszúságában.~–
21 XXVI |            ott megy a fiam?~A hajdú nagyot bámult.~– Micsa fia?~– Szamár!
22 XXVII|        feltették a hintóba.~Horkázi nagyot fújt a küzdelem után, az
23 XXVII|        sonkaszeleteket, közbe-közbe nagyot húzott a bakatorral töltött
24 XXVII|         volna.~Manó csak ekkor mert nagyot lélegzeni; most hitte el
25 XXXII|           Hóhó-hán-hum! – lélegzett nagyot a pénzóriás. – A Nordbahnt
26 XXXIV|       elszakadt az ifjú, azóta ő is nagyot változott, a gyermekből
27 XXXIV|             feleségül?~Erre a szóra nagyot lökött az öklével a fiának
28 XXXIV|            papokat értette?~Manónak nagyot csendült a füle. Eszébe
29 XXXIV|              ötkrajcárosokat kap, s nagyot hördült, úgy megijedt, mikor
30 XXXV |              Ezt én szereztem!~Manó nagyot sóhajtott. Fájt neki, hogy
31 XXXV |         haraggal Decebál, s lábával nagyot dobbantott. – Ne káromold
32 XXXIX|        fegyver eldördült, s a dúvad nagyot ordítva ugrott fel a levegőbe,
33 XL   | továbbálmodjátok a végtelen álmot!…~Nagyot fordult már a Göncöl szekere
34 XLIII|              A fiatal Ponthay volt.~Nagyot dobbant a szíve; egész teste
35 XLIV |             kapott Sára asszony, és nagyot sikoltott:~– Óh, kedves