Fezejet

 1 VII   |       szólítasz.~– Hát, kérlek szépen, Emmánuel pajtás.~Akkor aztán feleresztették.~
 2 XIX   |               ülj ide mellém, „Tanussy Emmánuel”.~Manó felszökött a helyéből,
 3 XX    |              után nagyobb haragba jött Emmánuel. Ez iszonyú gonoszság! Rettenetes
 4 XX    |                   Micsoda? Te! Tanussy Emmánuel, ahhoz a Ponthay Adalberthez,
 5 XX    |                úr. Az én nevem Tanussy Emmánuel. Tanussy Decebálnak a fia.
 6 XX    |             érte!”, és nem keni másra!~Emmánuel azon vette észre, hogy a
 7 XX    | keresztülismerte már.~– Nem én! Kedves Emmánuel – folytatá a gróf. – Nemcsak
 8 XX    |             hidd el azt nekem, Tanussy Emmánuel, hogy ha egy hét múlva visszajössz
 9 XX    |           kelljen azt levennie.~– Nos! Emmánuel úr. Mit hozott ön? – szólt
10 XX    |               van. – Hát, édes Tanussy Emmánuel, én most mondok neked valamit, –
11 XX    |            osztályos rokonunk, Tanussy Emmánuel. Öleljétek meg egymást.~
12 XXVI  |               a hét pénzt.~Egy Tanussy Emmánuel petákot szolgál meg halott
13 XXVI  |              amelyiknek a füle Tanussy Emmánuel névre hallgat; az az én
14 XXVI  |              híják? Nem tudod? Tanussy Emmánuel. No, ne járjon a szád, mintha
15 XXVI  |            Olyan nem kell. („Hát talán Emmánuel?”) Az a! A kakas csípje
16 XXIX  |         genie-kari növendéke, „Tanussy Emmánuel de Tűzhalom et Véreskeő”,
17 XXIX  |                 Van talán több Tanussy Emmánuel de Tűzhalom et Véreskeő,
18 XXXI  |                 Tudod micsoda név az? „Emmánuel”. Ez a fehér vonal annak
19 XXXIV |                iránti elhatározását.~– Emmánuel fiam, te mellettem fogsz
20 XXXIV |             olyan szépen, mint Tanussy Emmánuel. Gyönyörű tenorhangja teljes
21 XXXIV |                   Hát, édes uramöcsém, Emmánuel úr, járt-e kadét korában
22 XXXIV |             nagyon megnevették.~– Hát, Emmánuel öcsémuram, kegyed is részt
23 XXXIV |               No, most meg vagy fogva, Emmánuel. Feküdj le! Erre nincs felelet.
24 XXXIV | főkurátorválasztás.) Futhatott ezalatt Emmánuel úrfi, amerre akart, nem
25 XXXV  |                 Igenis, ez az én fiam, Emmánuel”, hanem ahelyett engedted
26 XXXVII|           szeret. Jól ismered. Tanussy Emmánuel. Nem akarok többé senkit
27 XXXVII|           szökött el! Itt van. Tanussy Emmánuel.~– Tanussy Emmánuel! – kiálta
28 XXXVII|            Tanussy Emmánuel.~– Tanussy Emmánuel! – kiálta fel mind a három
29 XXXVII|           következő kihívást:~„Tanussy Emmánuel, volt császári főhadnagy,
30 XLII  |               házába belépett, hogy az Emmánuel fiáról valamit beszéljenek;
31 XLIII |    nyilvánosság útján. „Miután Tanussy Emmánuel az adott becsületszavát
32 XLIV  |     feszélyezte. Az a bizonyos Tanussy Emmánuel. Az pedig sokat beszéltetett
33 XLIV  |                is tudták, hogy Tanussy Emmánuel nőül vette az elszöktetett
34 XLIV  |               adott recontre-t Tanussy Emmánuel Ponthay Alfrédnek: ágyúra;
35 XLIV  |          elbeszélte, amit tudott, hogy Emmánuel még az ágyúhoz is kivitte