Fezejet

 1 II    |           szöveget a muzsikusok: „Jaj de szakad ez a húr! Majd
 2 II    |           is húzta és gajdolta:~– Jaj de sakad ezs a húr! Majd
 3 VII   |        fülébe az úrasszonynak.)~– Jaj a hajam! – ordíta fel a
 4 VII   |      diákocskák tudománytárházát.~Jaj, ha megtudná valaki, hogy
 5 XV    |        támadt az auditoriumban.~– Jaj, maga kis hamis – évelődék
 6 XVI   |           sem lehet belécsípni.~– Jaj, de derék! Ugye te is olyan
 7 XVI   |      legyen neki könnyű a föld.~– Jaj, ne tréfálj!~– Mikor mondom!~–
 8 XVIII |     elkezdett előttem reszketni: „Jaj, méltóságos úrfi, kérem
 9 XIX   |       rendet gyűjtik petrencékbe. Jaj, de hívogat az alvásra ez
10 XIX   |        est, qu’est, que cela?”)~– Jaj fiacskám, az én házam igen
11 XIX   |          de gyönyörű haja van!”, „Jaj, de jól áll a termetén az
12 XX    |   megválik, hány zsákkal telik?~– Jaj, én sietek vissza, hogy
13 XX    |  visszafelé, a legutolsó szóig.~– Jaj, te! De nehéz az az igazmondás!~–
14 XXI   |       Elébb járd meg Debrecent.~– Jaj galambocskám, nem értesz
15 XXI   |     nevetve húzta magát vissza.~– Jaj maga, mint a zsidó kocsisa,
16 XXI   |           hűség biztosításának. – Jaj, ha lábra találna kapni!~
17 XXII  | sóhajtásra is fakadjon előttük.~– Jaj, jaj! Kedves amice, barátocskám!
18 XXII  |          fakadjon előttük.~– Jaj, jaj! Kedves amice, barátocskám!
19 XXVI  |          énekelte az altushangot. Jaj, de fainul is adta!~A Bika-korcsmáros
20 XXVII |       helybeli tiszteletes miatt. Jaj! Ha az ismerni találja Szoboszlay
21 XXVII |   prédikációját is meghallgatják. Jaj, de szépen mondta! Kivált
22 XXVII |           szájáról a köteléket.~– Jaj, édes Tánczos bácsi, az
23 XXVII |        bődül hanyatt ijedtében.~– Jaj! Ormuzd és Ahrimán! Minden
24 XXVIII|          lehetett, megmételyezve: jaj volt a bőrüknek, ha megismertettek!~
25 XXIX  |           landsknecht neki a fia.~Jaj, de tönkre volt lőve ezzel
26 XXXIV |           meséljen, Dorkó nénő.~– Jaj, tens ifjú úr: de egészen
27 XXXIV |        teszi az, hogy „házasság”! Jaj, lelkem Emmácskám, el ne
28 XXXIV |      asszonynak a kanapéját is. – Jaj, de nagy szégyen volt a
29 XXXIV |          házunkat a lapos guta. – Jaj, lelkem Emmácskám, de sokat
30 XXXIV |       most mind azt mondja neki: „Jaj, de istenes dolog volt ennek
31 XXXIV |     elmondhassa az úrasszonyának. Jaj, dehogy döngette meg az
32 XXXVI |  kedvesemnek! Szakasztott ilyent! Jaj, hogy örült neki előre!~–
33 XXXIX |        orsózik végig a rónasíkon, jaj annak, ami a sodrába belekerül.
34 XLI   |          hanem azután megijedt.~– Jaj! Kedves galambom; valami