Fezejet

 1 I     |                patriótái, Kubinszkyjai rám rohannának, oculátát tartanának;
 2 IV    |             van ám. Őexcellenciája úgy rám ijesztett, hogy most is
 3 VII   |                körülnyalogat. No, nézz rám szépen, aztán csókolj meg.~
 4 VIII  |                 szépen szól,~Haragszik rám az én rózsám, mert nem szól.~
 5 VIII  |               ami a csapszékről maradt rám.~Decebál összeütötte a bokáját,
 6 VIII  |             gyalázatot ne hoztad volna rám, hogy ismét összeültél azzal
 7 IX    |              ide mellém, és hallgasson rám.~Sára asszonyság odaültette
 8 X     |          Vadászok, vadorzók, zsiványok rám lövöldöznek. Nem közlöm
 9 X     |             adnám el a zsidónak. Ennek rám nézve semmi különös érzelmi
10 XVIII |              ungok, békák ott bámultak rám a zöld posványból felütött
11 XVIII |               Azzal megmutatnám neki a rám erőszakolt menyasszonynak
12 XIX   |                 Hol van?~– Vaksi! Nézz rám. Hát nem látsz? Én vagyok
13 XX    |               s mikor elmegy hazulról, rám zárná az ajtót. Azt mondtam
14 XX    |                 Nem! Nem úgy! Hallgass rám. Kezdjük megfordítva, a
15 XX    |             nemcsak rá nézve üdvös, de rám nézve is nagyon megnyugtató.
16 XX    |            barátomat, s az hiába várna rám az összebeszélés helyén.
17 XXI   |            mindent tudok. Úgy bízhatja rám ezt a dolgot nagysád, mintha
18 XXI   |                börtönbe.~– Csak tessék rám hagyni. Majd teszek én arról.
19 XXII  |                 Aztán az ajtót be kell rám zárni. Ha fogoly vagyok,
20 XXII  |               szó.~– Bánom is én. Amit rám fognak, mind igaz. Ítéljenek
21 XXV   |      Bifsztekevő anglussa! Ne licitálj rám fölfelé! Sehogy sem adom!
22 XXV   |            apám! Hej, de sok is maradt rám! Hat ökörnek kötele meg
23 XXXIII|              az életben semmit ingyen: rám hagyja, hogy ennek a kívánságának
24 XXXIV |                te a nyelvedet öltötted rám. Összeültél a csúfolóimmal,
25 XXXIV |             Galgai Jancsi, ugye?~– Hát rám ismertél?~– Hogy ne ismertem
26 XXXIV |             nevez.~– Hát nem haragszik rám? – kérdezé az öreg síránkozó
27 XXXVII|              Bástya utca sarkári fogsz rám lesni, s egy bérkocsit tartasz
28 XXXVII|            tégy. Amint engem meglátsz, rám kacsintasz: „Ej, de kacki
29 XXXVII| échauffirozzátok magatokat. Hallgasson rám, madame. Én ismerni vélem
30 XLI   |                asszonyok közül. Tudnak rám valamit, ami ürügy lehet,
31 XLI   |           zárjanak előttem?~– Hallgass rám, és légy nyugodt: és mindenekelőtt
32 XLIII |                legszélső köröndbástya. Rám ismerhetsz arról, hogy ágyúzás
33 XLIII |          rémülten.~– Ne ügyelj te most rám! – hörgé Manó. – Hanem odavigyázz,