Fezejet

 1 III   |              Azzal szép csendes halk hangon kiosztá a rendeletet Ponthay
 2 III   |             lett egyszerre, s vékony hangon, mint egy kappan, sipegé:~–
 3 V     |                 ordítá kétségbeesett hangon Bakala Peti.~– No, akkor
 4 VI    |         félelemtől erőtetett harsogó hangon. – Mért nem takarodnak az
 5 VII   |            dünnyögé Dorkó nénő feddő hangon.~– Mit tudja ez még, mi
 6 VIII  |            dalolni, gyönyörű bariton hangon, s olyan érzéssel, hogy
 7 VIII  |          andalgó nótát oly behízelgő hangon, olyan érzéssel tudta énekelni
 8 VIII  |              a szájába szakad. Lassú hangon kérdi:~– Nos, mit hoz, Vakandi
 9 XII   |       főjegyző ünnepélyesen reszkető hangon sírja el a végzetes határozatot,
10 XII   |   elcsendesült, azon az éles, kemény hangon, mely őt úgy jellemzé, megszólalt
11 XIII  | meghajlásából, s ezt mondá ércteljes hangon:~– Ha énnekem a kezem valaha
12 XV    |               rivallt rá kategorikus hangon az asszony.~– Nem tudom!
13 XVIII |              hiúz visításhoz hasonló hangon kiáltotta el magát: „Lizandra!”.~–
14 XVIII |              s azt kérdeztem szigorú hangon a leánytól: „Kitől kaptad
15 XVIII |                 kiálta fel tiltakozó hangon Gil Blas. – Hogyha én egy
16 XIX   |      leányról, rákezdé köszörületlen hangon azt a szép pápai nótát: „
17 XIX   |           vele, de nagyon siralmatos hangon.~– Nem adja ide az ütőfámat,
18 XIX   |              madársikoltáshoz hajazó hangon kiáltá:~– Lizándra!~Egy
19 XXII  |            kérdé a porkoláb alázatos hangon, olyan módosan csengetve
20 XXII  |            kérdé most már enyhültebb hangon Vakanditól.~– Igenis. Éppen
21 XXII  |            barátom? – kérdé könyörgő hangon.~– Sokat, de nem mindent.~
22 XXIII |         meghalt!~Erre a nagyon meleg hangon adott replikára aztán megint
23 XXV   |            felragasztása után tréfás hangon mondá Decebálnak~– Azt beszéli
24 XXXIII|              a szót? – monda bánatos hangon – látod, ez a szó olyan
25 XXXIV |             papoknak, még harsányabb hangon, mint az előtte szólott,
26 XXXIV |        Horkázi bácsi – mondá enyelgő hangon az ifjú. – A hajdani Emma –
27 XXXIV |            kérdezé az öreg síránkozó hangon, s összetette könyörgő módra
28 XXXIV |        szívéhez ezt a kezet, suttogó hangon kérdezve:~– És tudja, hogy
29 XXXV  |         kérdezé még magasabbra emelt hangon.~– Igen.~– Megütötted az
30 XL    |             Lizandra szelíd, csendes hangon.~Minden ember a meglepetés
31 XLI   |           vigasztalás – szólt síránk hangon az asszony.~– Ne búsulj!
32 XLI   |      fejhajtva üdvözlé őt, s nyugodt hangon válaszolt.~– Te magad adtál
33 XLI   |              most már forró, suttogó hangon ismétlé:~– Azt akarom, hogy