Fezejet

 1 VII  |          Szép Emma nyulánk, magas gyermek, majd olyan magas már, mint
 2 VII  |       szabályos, mint az apjáé. A gyermek 12–13 éves lehet. Tarka
 3 VII  |        arcán, hogy elkényeztetett gyermek. Van dolga vele az öreg
 4 VII  |     hajamat! – kiált közbe a nagy gyermek.~– Csitt! Ne nyafogj! Anyád
 5 VII  |           a hajam! – ordíta fel a gyermek.~– Na, te kényes „ne nyúlj
 6 VII  |         velem! – nyafogott a nagy gyermek mérgelődve – hiszen nem
 7 VII  |      szépen, aztán csókolj meg.~A gyermek azért is hátat fordított
 8 VII  |    csókoljalak meg szépen.~A nagy gyermek kézzel-lábbal kepiszkelődött
 9 VII  |           ablakaiból.~Mikor a két gyermek egyedül találta magát, akkor
10 VII  |     kifújja magát a két felhevült gyermek.~– Látod! – monda Jancsi –
11 IX   |       szoktattam, hogy jó „anyás” gyermek legyen belőle, félénk természetű,
12 XIII |        Mántay úr nagyott nézett a gyermek szemei közé, s fejet csóvált.
13 XIII |       dolgába, mit tenne akkor?~A gyermek először keményen szemébe
14 XIII |         az ilyen bombaszt is, egy gyermek szájában – akinek már a
15 XIII |             Egy agyonkényeztetett gyermek, aki titokban, lopva diákul
16 XIV  |              Bizony mondom neked, gyermek, hogy magad vagy te a férfi
17 XIV  |            mint egy férfi meg egy gyermek. Az egyiknek a kezében egy
18 XV   |          mindenféle édességgel.~A gyermek pedig durcás volt, és senkinek
19 XV   |         kényszeredetten odaállt a gyermek. Mint valami gonosztevő,
20 XV   |          No?~– Ostor – nyögé ki a gyermek nagy nehezen.~– Igen jól
21 XVI  | toilette-hez?~A szobából kirohant gyermek után senki sem kérdezősködött.
22 XVI  |         mert paraszt, azért, mert gyermek.~Vagy azért, mert legjobb
23 XVI  |          epedjenek a hívek.~A két gyermek magára maradhatott, tovább
24 XVIII|      platánok sétányán elindul, a gyermek mindig keservesen sivalkodik,
25 XIX  |          Dorkót, maga futott át a gyermek szobájába.~Ott feküdt biz
26 XIX  |           leányruhák.~Hová lett a gyermek?~Ki látta a házikisasszonyt?~
27 XIX  |          ágain, lombozatán. A két gyermek nevetgélve törtetett keresztül
28 XX   |       aztán nevetni rajtok!~A két gyermek aztán elbeszélt reggelig
29 XXXIV|        meg? Nemcsak azért, amit a gyermek ellen vétettem.~– Tudom.
30 XXXV |            De hát mit vétett ez a gyermek, amért meg kellett őt ütnöd,
31 XXXIX|           érezte magát. Valamikor gyermek korában azt kérdé Manótól:
32 XL   |           a teremtés művét.~A két gyermek egyedül maradt a kunyhóban,
33 XLII |          elkeseredése az elfajult gyermek iránt, hogy még egy távolból