Fezejet

 1 I     |       örmény név.~– Azt ne mondja nekik valaki, mert megölik érte.
 2 I     |         keresztneveket válogatott nekik az édes mamájuk.~– Kétféle
 3 I     | hatalommal ellátva, alkalmat adni nekik a törvénybe ütköző kihágásra.
 4 IV    |        hentes Debrecenből. Megvan nekik az elévülhetlen helyük ott
 5 XII   |          orátorok beszédéből, ami nekik nem tetszik, az ellenzéki
 6 XII   |     Ponthay Adalbert gróf engedte nekik, hogy hadd lármázzák ki
 7 XIII  |          mink csak nyálazót adunk nekik hozzá. Ha egy esztendőben
 8 XIV   |       verje meg a csoda!). Tessék nekik az Emmácskával scythául
 9 XIV   |          nép esze követ. Elmondja nekik, hogy ő is olyan szegény
10 XVI   |   meghódítani. Aztán elég is volt nekik hét falu parasztnépe. Még
11 XVI   |        hordom magamon. Itt hagyom nekik! Oda teszem le a küszöbre.~–
12 XIX   |           olyan messzire elütötte nekik a labdájukat a kukoricásba,
13 XX    |      szítogatta. Minek lett volna nekik alunni, mikor szebb álmokat
14 XX    |       tedd azt. Ne add ki magadat nekik. Édes jó Manócskám! Maradj
15 XXII  |    rabokra nézve, hogy nem szabad nekik pipázni. Természetes! A
16 XXII  |    törvényes bírák elé, meg fogok nekik felelni emberül, tudom,
17 XXII  |         elé hurcolnak, azt mondom nekik, amit Csunkó Náci mondott: „
18 XXIII |      almáriom elé! – parancsolgat nekik Sára asszony, s azzal kibontakozva
19 XXIII |         amit mondtam, megfeleltem nekik. Nem hazudtam el semmit.
20 XXIV  |         ne töltse hiába, betanítá nekik az „Attila nótáját”. A szöveget
21 XXV   |           kacagni. Olyan jólesett nekik, hogy kedvükre kinevethették
22 XXVI  |       porontyait, s „privátát” ad nekik, eljár temetésre, s ha a „
23 XXVI  |       szoktak háladatosak lenni a nekik tett jó szolgálatokért.~
24 XXVI  |         az örömben!”.~Könnyű volt nekik, mert ők a padlón járulhattak
25 XXIX  |       ellenségei voltak, lehetett nekik a kártyaasztalnál egymás
26 XXX   |      tölthette el éjeit, napjait. Nekik panaszolta el a nagy gyalázatot,
27 XXXIV |           már német szóra kellett nekik menni; de minek jöttek megint
28 XXXIV |    odaférnek. Ebéd után az mondja nekik a kastély ura: „Nagyon örülök,
29 XXXVII|        gróf.~Erre aztán elolvasta nekik az egész levelet a herceg,
30 XXXIX |  tejeskávéval, s majd hogy engedi nekik töretni a fejüket a találgatásban,
31 XL    |        fajából meglátta. A bivaly nekik is mondott valami üdvözlő
32 XLII  |   kikergette a házából. Megmondta nekik az igazat: nincs pénze.