Fezejet

 1 I      |        udvart úgy felkeverte, hogy utoljára ki kellett őt kergetni a
 2 I      |   rohannának, oculátát tartanának; utoljára kényszerítenének, hogy a
 3 V      |            nem szégyenlik magukat! Utoljára valaki egy fidibusszal meggyújtja
 4 VII    |       előre-hátra hányják egymást, utoljára is az Emma egy „gulyásfogással”
 5 IX     |       mindig az én kezemben maradt utoljára, én dögönyöztem el Király
 6 IX     |       kastélyában hálhat meg.~– De utoljára is – ne haragudjék, Szárah
 7 XI     |           nem állta ki őket senki. Utoljára összecsapták őket egy üresen
 8 XIV    |      Tuhutum vármegye meglehetősen utoljára maradt. Először a nagybirtokosok
 9 XIV    |         kisbirtokosok (a nemesek), utoljára a kisebbségnek kellett per
10 XV     |        megdicsértek minden embert, utoljára még a mérnököt is, ennek
11 XVIII  |          az én fuvolámnak, úgyhogy utoljára olyan koncertet csaptunk,
12 XIX    |        hanem a nemzeted megáld. És utoljára meghalsz ifjan a csatatéren.~
13 XXII   |            meg reggel Decebálnak.” Utoljára felöltöztem, gyertyát gyújtottam,
14 XXIII  |        rossz ember még képes volna utoljára engemet is rágalmazni. Akár
15 XXV    |        folyvást hosszabbra tágult, utoljára majd kiesett a feje a száján.
16 XXVI   |           is a seniorral írat!~Még utoljára is az anyjának kell őtet
17 XXVI   |          között az öklével együtt; utoljára pedig apró csipetekre összetépte,
18 XXVI   |         róla, de elkezdett sírni – utoljára volt!~
19 XXVII  |          hát az a prédikáció? Manó utoljára, hogy a dolog körmére égett,
20 XXVII  |          egy szerény cintányérról.~Utoljára, mikor a gyülekezet elkészült,
21 XXVII  |           dohos parasztoknak!~Manó utoljára kísértette meg, hogy szétszakíthatná-e
22 XXVIII |        zsidók, s vérét vették, míg utoljára megállapodott a közvélemény
23 XXVIII |       olcsó a karton meg a selyem. Utoljára aztán nekiestek annak a
24 XXIX   | bosszantották mind a kettővel, míg utoljára megtette mind a kettőt,
25 XXXI   |           palotácska megreng bele, utoljára aztán elalszik, s ott alusznak
26 XXXIV  |        házunkat tövig lebontották; utoljára még Tanusvárt felgyújtották:
27 XXXVII |           anyának a leányára? (Még utoljára neki állt feljebb!)~Utoljára
28 XXXVII |       utoljára neki állt feljebb!)~Utoljára olyan krawalt csaptak, hogy
29 XXXVIII|          Mire való volt ez? – Hisz utoljára is a Thonuzóba-kincsek fel
30 XXXIX  |           megfőzni. Megisszák majd utoljára abból a pohárból, amiből
31 XXXIX  |         vagy, előtted a nagy víz!” Utoljára a bivalytehén azt tette,