Fezejet

 1 I    |            celèbre lenne, hogy még a fiam sem érné végét. A vármegye
 2 I    |        rajtam, mint az átok. Aztán a fiam is nagy kamasz már, s mindig
 3 VI   |            esett a szurony.~– Ejnye, fiam, de furcsa nyársat hoztál
 4 IX   |    beteljesült a harmadik mondás is: fiam született.~– No, ez már
 5 XV   |             előre.~– Nagyon jól van, fiam – monda kegyes leereszkedéssel
 6 XV   |       regiusnak.~– No, csak vedd el, fiam. Jól fog az esni neked.
 7 XV   |              a következése.~– Nohát, fiam János, hogy késő vénségedig
 8 XX   |             kertészzubbonyban.~– No, fiam, mit akarsz?~(Akármelyik
 9 XX   |           nem gúnyolódik.~– Jól van, fiam. Ez is helyes. Első dolog
10 XX   |           monda a gróf. – Gyere ide, fiam. Nincs mit szégyenlened
11 XXI  |              pálcát.~– Pálcát! Az én fiam! Fel is fordítom az egész
12 XXI  |           petákért.~– Micsoda? Az én fiam petákért énekel; a debreceni
13 XXVI | asszonyságnak az interpellatiója, „a fiam! a fiam!” mind elveszett
14 XXVI |          interpellatiója, „a fiam! a fiam!” mind elveszett a nagy
15 XXVI |           Nem látod, hogy ott megy a fiam?~A hajdú nagyot bámult.~–
16 XXVI |           kerítést döngeti, az az én fiam. Ide hozzátok mindjárt.
17 XXVI |        ispitályát, oltsa maga. Az én fiam nem kéményseprőinas!~A kocsis
18 XXVII|         ezerannyit.~– …m kell nekem, fiam! Most is annyi van, hogy
19 XXIX |       nyomtatva van is! Ez nem az én fiam! Ez valami csaló, aki az
20 XXIX |            lehetne az?~– Előkerült a fiam.~– Az Istenért! Csak nem
21 XXXII|                Hát inkább te, mint a fiam! No, gyere el holnap hozzám;
22 XXXII|              Inkább az öcsém, mint a fiam? – De hát miért ne inkább
23 XXXIV|           állt.~– No, hát gyújts rá, fiam, ott a pipa. Micsoda? Nem
24 XXXIV|            azért ne képzeld ám, édes fiam – szólt Decebál méltóságot
25 XXXIV|            elhatározását.~– Emmánuel fiam, te mellettem fogsz ülni,
26 XXXV |       társaságnak: „Igenis, ez az én fiam, Emmánuel”, hanem ahelyett
27 XXXV |            kincshalmazt.~– Hát, édes fiam, ez a levél némileg engemet
28 XL   |         nincs párja a te kincsednek, fiam, Manó!~– De ugyan egész
29 XL   |           Megörökítjük ezt a helyet, fiam! Hét házzal vagyunk rajta.
30 XL   |            odafenn hálsz a fán? Manó fiam.~– Igen, ott a négy ág között.
31 XL   |                Éppen úgy, apám.~– De fiam, ami a tündérmesében megjárta,