1-500 | 501-1000 | 1001-1024
Fezejet
501 XXII | ha fel nem tudjuk találni azt az ítéletet, ami Thonuzóbára
502 XXII | az egerek nem bántották, azt valami arcanumnak köszönheti,
503 XXII | világon. Étvágya sem volt már, azt sem tudta, délelőtt van-e
504 XXII | Decebál. Mikor vége volt, azt kérdezte a vén sastól:~–
505 XXII | hogy a porkoláb ne értse.~Azt azután csakhamar kihurcolták
506 XXII | közül került elő. Olvassa el azt, barátja az erénynek!~Ez
507 XXII | hajdankori magyar lexikonban, aki azt meg akarta tudni, mi van
508 XXII | mikor a „kopasz” helyett azt mondják „zár”, a „gazdag”
509 XXII | fejedelem” szó helyett azt használják: „csákán”. (Ami
510 XXIII | indított az unokaöccsei ellen, azt követelte, hogy a nagyanyjuk
511 XXIII | hogy amire az egyik rááll, azt a másik csak azért is megtagadja.
512 XXIII | minden dicsősége dacára is azt mondá magának: „Aludjunk
513 XXIII | korona és a kereszt, ez azt jelenti, hogy a hegyek,
514 XXIII | ott leszek. Hadd lássam azt a komédiát!~Úgy is viselte
515 XXIII | börtönben magam élelmezni, akkor azt úri rangomhoz méltóan fogom
516 XXIII | Decebálnak valamit, ami azt nagyon meglepte volna, de
517 XXIII | volna. Úgyis majd megtudja azt még ma este a fogoly uraság
518 XXIII | egy nagy fali tükröt, s azt felakasztják a két ablak
519 XXIII | felpattant erre a szóra.~– No, azt én meg nem engedem.~– Hjaj,
520 XXIII | szalonajtóban őexcellenciáját, s azt kérdeztem tőle, hogy kihez
521 XXIII | bartwisch-sel.~– Igazán azt mondtad?~– Mondtam hát!
522 XXIII | csókolta az asszonyát.~– Igazán azt tetted?~– Azt én! De mindjárt
523 XXIII | Igazán azt tetted?~– Azt én! De mindjárt bilincset
524 XXIII | Decebál csókokkal halmozta el azt a két szép kezet.~– Akkor
525 XXIII | szalagra, amiről én vesztemben azt hittem, hogy valami menyecske
526 XXIII | Arra nagy volt a diadaluk. Azt mondták, csak azért jöttek
527 XXIII | tömlöcre vagyok ítélve, s azt itt kell leülnöm a vármegyeházánál.
528 XXIII | boldogságnak is túlzott!” Így mondá azt magában Tanussy Decebál.~
529 XXIII | No, de aztán mármost, ha azt nyilvánvalóvá tettem, hogy
530 XXIII | is rágalmazni. Akár még azt is mondhatná, hogy nekem
531 XXIII | A nyolcadik nap reggelén azt mondta a porkolábnak, hogy
532 XXIII | küldje ide hozzá.~– Nem kell azt kerestetni, itt ül az az
533 XXIII | beleegyezését rejté soraiban. Tehát azt még hamarabb megpuhították?
534 XXIII | függőpecsétes iratot, s azt kitárta Decebál elé.~Az
535 XXIII | még nedves volt a porzó; azt most írták bele; maga a
536 XXIII | célját. Hiszen igazsága volt, azt nem lehet eltagadni. Csakhogy
537 XXIV | közülök.~De nevetséges volna azt kérdezni, hogy melyiket
538 XXIV | vastag mészkéreg volt, s ha azt is át bírta fúrni egy makacs
539 XXIV | nyelvet beszélnek, hogy azt rajtuk kívül senki ezen
540 XXIV | természetesen, ha az egyik azt mondja: „nix”, a másik meg „
541 XXIV | A vizsgálat meg fogja azt fejteni, barátja az erénynek –
542 XXIV | engedve, hogy elénekelje azt az ősmagyar dalt, amely
543 XXIV | csak ez a német viselte azt a megsiratott ősi medvebőr
544 XXIV | hadd disputáljon. De nekünk azt a hártyára írott „szer”-
545 XXIV | ideje el nem jön.~Decebál azt mondta rá:~– A lelkemből
546 XXIV | Decebál és Vakandi csak azt kutatják az edényekben,
547 XXIV | emberei megsemmisíthessék, azt a szájába vette, oda rejtette
548 XXIV | csóválta a fejét, mikor azt a hártyalevélre írott betűsort
549 XXIV | mi célra használhatja ez azt?~Optikai célra. A vízzel
550 XXIV | pillanatnak varázshatása még azt a két ősellenséget is, a
551 XXIV | aztán Decebál nem teszi meg azt, hogy nyolcszáz esztendeig
552 XXIV | kutyát kétfelé vágtak, és azt megégették. – Hol van egy
553 XXIV | rubinokkal volt kirakva.~Azt még a laikusok is elismerték,
554 XXIV | ismert tréfát. Felkapta azt a nagy rozsdás pallost,
555 XXIV | kiabálj, hiszen nem kell azt természetben kiadnod; hanem
556 XXIV | szeretnék megkárosítani. Én azt sem tudom megítélni, hogy
557 XXIV | tájon készletben) megrohanja azt az elhagyott helyet, az
558 XXIV | kincseit elrabolja, hanem azt kell tenni, hogy egy ládába
559 XXIV | föltétel alatt, hogy amint ő azt az erősséget felépítteti,
560 XXIV | Bajhalmot körülzárja, s azt rendes helyőrséggel megrakja:
561 XXIV | amit a kezeivel megfoghat, azt csak nem mondhatja hazugságnak!~
562 XXV | új nemzedék nem is tudja azt már, hogy mi volt a „koppantó”,
563 XXV | Gyűjtemény” számára, hát azt elébb cenzor őnagyságának
564 XXV | elnöke, a királyi tanácsos úr azt mondá a maga édesen selypítő
565 XXV | harmadnapos hideglelés: könnyű azt megkapni, de nehéz megszabadulni
566 XXV | kap az ánglus, ha mindjárt azt az üveg alatt tartott egymillió
567 XXV | érte cserébe. Hanem hát azt a célt elérjük vele, hogy
568 XXV | tudott; de arra az anglus azt mondta: „No!”. Ha a latint
569 XXV | széltében lett nyúlottá, ami azt jelenti, hogy mosolyog.
570 XXV | futni készülőt Decebál.~– Azt, hogy bolond. Én megyek
571 XXV | megint mormogott valamit.~– Azt mondja Mr. Snopkins, hogy
572 XXV | dicsőség hevétől.~Az angol azt hitte, hogy keveslik a kínált
573 XXV | adom a talált kincseket.~– Azt én nem tehetem – szólt nyugodt
574 XXV | is értette az ügynök, s azt mondta rá nagy flegmával:~–
575 XXV | tengerikutyabőr bugyellárist, azt mesterségesen felnyitotta,
576 XXV | is hozzá, amiből Decebál azt vélte megérteni, hogy ez
577 XXV | kínálatában, én elfogadom azt hivatalos becslés gyanánt,
578 XXV | hangon mondá Decebálnak~– Azt beszéli az angol, hogy magáért
579 XXV | et Sons cég, kivált ha az azt viselő koponya is mellékeltetnék
580 XXV | hatvanezer. Honnan teremtsük azt elő? – Takarékpénztár még
581 XXV | az angol bank mit vétett? Azt mondják, hogy az 3-as kamatra
582 XXV | másiknak a sarkát gázolta le. Azt, hogy négyszáznyolcvanezer
583 XXV | Mántaynak legalább hússzor, még azt is kiszámította a mérnöknek,
584 XXV | hallgatót a megszólalásra.~– Azt mondom, édes Decebál, hogy
585 XXV | Köszönöm. Megjárom én azt az utat tíz garassal. Arra
586 XXV | Snopkinst, adja írásba azt az egész ajánlatot a Thonuzóba-kincsek
587 XXV | elérté a kérdést, s megelőzte azt.~– Nos? Van kedved velem
588 XXV | jelenléte dacára, összecsókolta azt a kérdező száját. (Első
589 XXV | asszonnyal.~– Soha el nem fogom azt a mai tettét felejteni magának –
590 XXV | velem ma.~– Hát hisz éppen azt akarok fogatni. Egy dologra
591 XXV | levéllel, kegyed fogja el azt a levelet, s dugja el a
592 XXV | maradt a mérnök a kastélyban. Azt mondta, hogy nincsen semmi
593 XXV | Mikor készen volt Mántay, azt mondta neki: „Very well”.
594 XXV | így szólt hozzá halkan:~– Azt mondják, hogy a mérnök úr
595 XXV | Mántay Móricot felhajhászni. Azt ott találta a dioptrája
596 XXV | olyan szomorú lett, mintha azt sejtené, hogy ennek a dupláját
597 XXVI | debreceni portul, amire a diákok azt mondták, hogy igenis, „lágy” „
598 XXVI | hol az győzte le őt, hol ő azt. Maig is fel van írva az
599 XXVI | egyébiránt nem jó, mert azt a feleség elzárja, nem engedi
600 XXVI | vele! Az volt a barátság!~Azt is tudták jól Manó felől,
601 XXVI | akarják éheztetni. Lehet is azt! Megél a diák a jég hátán
602 XXVI | égből száll le! Megtudja azt az egész coetus, mert a
603 XXVI | hogy „Ki szereti a halat?”. Azt gondolták, tán a vasárnapot
604 XXVI | mondd meg, hogy tehetem-e azt?~A levelet Ponthay Adalbert
605 XXVI | tíz évig elhúzhatta volna azt a pert, nekem nagy káromra,
606 XXVI | évig én viselem. Tehetem azt, hálából, s úgy fogadhatod
607 XXVI | forintot kapott ajándékba, s azt visszaküldte! Majd egy Tanussy
608 XXVI | ellenkező véleményt adjon:~– Biz azt tartsd meg, hátha hasznát
609 XXVI | én intézném a sorsodat, azt mondanám, ne fogadd el;
610 XXVI | de mivel mások intézik, azt mondom, ne utasítsd vissza.”~„
611 XXVI | kért sisakot, kancsókat, azt kérdezi igazán arany ez?
612 XXVI | miatt. Belizár öccse pláne azt beszéli, hogy a bajhalmi
613 XXVI | nyelve! De azért elhiszi azt egy szerelemféltő asszony.~
614 XXVI | levágott haját hagyta itten. Azt mindennap újra fésülheti,
615 XXVI | minden tudományból. A senior azt írja, hogy nemsokára következni
616 XXVI | forintba kerül. Ki fizeti azt meg?~Sára asszony nagyot
617 XXVI | mondta többé a tele palackra azt, hogy „Ne tartsd erre!”.~
618 XXVI | Sára asszony.~– Hagyd ott azt a lovat, s gyere ide! Nem
619 XXVI | felelt vissza.~– Felfordulni, azt megtehetem, de megfordulni,
620 XXVI | megtehetem, de megfordulni, azt nem tehetem.~– Elszakadt
621 XXVI | Nekem pedig utol kell érnem azt a temetést mindenáron.~Erre
622 XXVI | volt vele menni.~Hej, ha azt most látnák a tanusvári
623 XXVI | gyerekkel! Honnan vegyem.~– Azt a huncfutot küldje ide,
624 XXVI | elvinni, abból van három, azt adhatok; de az altust nem
625 XXVI | türelem olaja Sára asszonynál, azt gondolta, hogy Zuboki úr
626 XXVI | nőstény sróf, bele a sárba, azt keresték kilenc águ vasgereblyével
627 XXVI | vasgereblyével a latyakban; elnyelte azt a sár; de elnyeli az még
628 XXVI | specialitása, amire József császár azt mondta, hogy még sohasem
629 XXVI | után. Hiába is keresné most azt a kollégiumban. A vendéglős
630 XXVI | valami majd itt, majd amott. Azt mondják, hogy mordályégetők
631 XXVI | De ember is legyen, aki azt felemeli. Már pedig ezt
632 XXVI | istum palánkum! (Törd be azt a palánkot!)~Sára asszony
633 XXVI | Fogjátok meg nekem rögtön azt a kölyket! – kiáltott le
634 XXVI | ablakbul Sára asszony. – Azt, ott ni, azzal a husánggal,
635 XXVI | ragassz össze egy szót. Azt mondd neki, hogy én parancsolom,
636 XXVI | sokat tanult életében, csak azt az egyet nem tanulta meg,
637 XXVI | ezt helybenhagyták, akkor azt kérdezte, hát hol van ebben
638 XXVI | idegen sokaságba.~– Izé! Azt parancsolja a tekintetes
639 XXVI | nem tanácsos, ennélfogva azt mondá neki, hogy csak forduljon
640 XXVI | fog levélben válaszolni.~Azt természetesen igen gyöngéd
641 XXVI | epistolának mi lesz a sorsa, azt előre lehet sejteni! Sára
642 XXVI | a levelet.~Sára asszony azt a két szép fehér fogsorát
643 XXVI | vágta a fejéhez a hajdúnak azt a levelet, hogy ha az papirosbul
644 XXVI | napjára van szenteltetve, azt igen szépen megköszönöm,
645 XXVII | otthagytak; a polyvája. De azért azt is elviszik; nem hoz be
646 XXVII | többet nyolc bankóforintnál, azt is a perselypénzből adják
647 XXVII | Eleinte nevettek rajta, azt gondolták, tréfál. Jancsi
648 XXVII | van egy ünneplő kabátja, azt valamennyi viseli. Jön még
649 XXVII | magát csalta meg, amikor azt hitte, hogy majd ő az úton
650 XXVII | Egyszer-kétszer elolvassa, megfogja azt az ő feje. – Jó hely ez,
651 XXVII | káplán idejött, s a fején azt a nevezetes föveget, amit
652 XXVII | egy csombókos madzag, ha azt meghúzza az ember, magától
653 XXVII | ragadt, megszerette a helyét. Azt is megmondta, hogy miért.
654 XXVII | az első gondolatja, hogy azt most a szülői küldték utána,
655 XXVII | noszogatná, de ő nem értetté azt el. Végre mikor már a miatyánkhoz
656 XXVII | szaladt volna a szája, s azt nem látja, hogy minden ember
657 XXVII | magát rajta a subscuson.~Azt hitte, hogy most meg a kathedra
658 XXVII | felkapaszkodván.~– Amit én izennék, azt ön úgysem mondaná el, s
659 XXVII | s amit ön elmond otthon, azt én úgysem izenném.~– Nagyon
660 XXVII | akarta beszélni.~– Hagyd te azt délutánra. Minden lelkes
661 XXVII | Elővette a kéziratot, s azt magolta folyvást, nem nézegetve
662 XXVII | legátus uram! Rég elhagyta azt már! Amoda a szentképnél
663 XXVII | nyelvemet harapom el. Ha azt megtudná Tanussy Decebál,
664 XXVII | Az akasztani való! No, ha azt akarja, hogy levegyem a
665 XXVII | Manó elfordította a fejét, azt jelezve, hogy nem szándékozik
666 XXVII | Énvelem dacolni nem lehet! Azt megmondom, hogy addig az
667 XXVII | jól van.~Azzal bepakolta azt a szeletet is.~Akkor aztán
668 XXVII | potentátoknak sincsen. Még azt a titkot is fölfedezte Manó
669 XXVII | sok világot lát, ha csak azt nem vesszük, hogy onnan
670 XXVII | félistránggal a kisafához kötve), azt mondá Jónás hajdú a visszatérő
671 XXVII | mangalicáért jövék ki a tanyára, azt viszem be a tisztelendő
672 XXVII | akarnak zárni.~– …geszem én azt a klastrom…~A debreceni
673 XXVII | közé kerüljek.~– …geszem én azt az orosz póp…~– Ők sokan
674 XXVII | Ne vigyük ezt haza.~Manó azt gondolva, hogy akkor is
675 XXVII | képet csinált, mint aki azt sem tudja, hogy mi ezen
676 XXVII | a hintóval.~– …geszem én azt a négy lovat hintóst…~–
677 XXVII | csak a zúzáját hagyta meg; azt ki nem állhatta. Ezt azután
678 XXVII | szökni a kisasszonyt?~– De azt nem mondta kee, hogy el
679 XXVII | kiváló szabadalmairól, amik azt a világ első városává teszik,
680 XXVII | valamit a nagy erdőről, mikor azt elérték. Az ökleiben nem
681 XXVII | gy ne tunn…~– Hát akkor azt is tudja, nagy jó uram,
682 XXVII | is utána akarta csinálni azt a mesterséget, de az ő más
683 XXVII | egymás közt kicserélték, azt kérdezte tőle:~– Hát hogy
684 XXVIII | ember elillanása felől, azt nehéz volna rendbe szedni,
685 XXVIII | bölcs, aki kisütötte, hogy azt bizony elfogták a zsidók,
686 XXVIII | Az egyik vezér jelszava azt hangoztatá, hogy „Nem adózunk,
687 XXVIII | miatt; Decebálra kisütötték azt, hogy oláh, Belizárra meg
688 XXVIII | hogy oláh, Belizárra meg azt, hogy német. Decebál azt
689 XXVIII | azt, hogy német. Decebál azt kürtölte az öccséről, hogy
690 XXVIII | a másiknak hadat izent, azt meg is harcolta; egymásnak
691 XXVIII | pohár az asztalra került, azt természetesen mindennap
692 XXVIII | belőle venni 3-at, s ha azt is odaadta, még akkor bizonyosan
693 XXVIII | így sem volt elég a pénz. Azt pedig elő kellett teremteni
694 XXVIII | ismeretségbe jönni; tudva azt jól, hogy aki a kisujját
695 XXVIII | uzsorásnak adott váltó, mert azt betáblázták az adós birtokára,
696 XXVIII | nagyon megzavarták. Most már, azt tudva, hogy a papok pénzét
697 XXVIII | paplak volt a nostrasoknál, azt kénytelen volt mind újrazsindelyeztetni.~
698 XXVIII | legkegyetlenebb inzultáció.~Ha azt a két gúnyjelvényt az ellenfél
699 XXVIII | maradt Belizárhoz! Pedig azt ígérték titokban, hogy meg
700 XXVIII | fővezérükkel, Csunyi Lacival azt a rémhírt hozták magukkal,
701 XXVIII | leszavaz, Decebál elbukik. S azt mind az oláhok dupla árulása
702 XXIX | báró úrnak szólítgatá, s azt kérdezgeté tőle, hogy igaz-e,
703 XXIX | politikai pártállása.~Decebál azt sokszor megmagyarázta a
704 XXIX | Hogy rendkívüli ész volt, azt legjobban bizonyítja az,
705 XXIX | diplomájával a zsebében.~Azt a Thonuzóbával való históriáját
706 XXIX | nagy szerencsében volt, s azt akarták, hogy ellenkezőre
707 XXIX | magasnak, magához mérve, azt a másik protendenst.~De
708 XXIX | tudta kigyógyítani. Decebál azt hitte, hogy ő a legjobb
709 XXIX | kifosztotta a társaságot, azt mondták rá: „Hisz ez Sobri
710 XXIX | mi újság Bécsben?~– Hát azt, édes fejedelem, magának
711 XXIX | hebegé eltompultan.~– Azt neked kell jobban tudnod.
712 XXIX | felesége felkészüljön az útra. Azt mondta neki, hogy jöjjön
713 XXIX | kérdésre, hogy hová vigye? Azt felelte: „a pokolba”. A
714 XXX | az eléje siető kulcsárnak azt a rendeletet adta, hogy
715 XXX | márciusi idő volt!), attól azt a feleletet nyerte, hogy „
716 XXX | szolgabíró, Tanusvárról.~Decebál azt hitte, hogy a vén kulcsár
717 XXX | Beszélek a fiskálissal. Azt az összeget elő kell teremteni
718 XXX | hátravetette a fejét.~– Azt már nem teszem! Hogy én
719 XXX | ilyen összegben.~– Ő tehette azt! De én nem utánzom. Hogy
720 XXX | még forróbb vizet, hogy azt elfelejtse.~Levele érkezett
721 XXX | Ezzel már mégsem követte azt, amit rendesen szokott a
722 XXX | hirtelen eltűnését a városból. Azt mondják, hogy a fia kineveztetése
723 XXX | olyan szigorúan veszik. Azt hitte, hogy ez is ácskontó,
724 XXX | benne.~Nem lehetett neki azt tenni, hogy éppen amikor
725 XXX | értesültem, azonnal siettem azt a bizonyos szubtilis természetű
726 XXX | egy föltételt kötök ki: azt, hogy addig, amíg az egész
727 XXX | volna a fejét a falba verni!~Azt a százezer forintot, amit
728 XXX | nagyon vékonyra faragta azt a tollát, amivel Manó fiának
729 XXXI | utánjárással kideríté; hogy olasz, azt bizonyítá a kiejtése és
730 XXXI | vasszegek vannak verve, azt is levettetik, s sarkatlan
731 XXXI | Még azonkívül a látogató azt az elővigyázati intézkedést
732 XXXI | csodaleány alszik.~Mindenki azt mondja róla, hogy valami
733 XXXI | mint Proteus. És pedig azt, ami legszebb az arcában,
734 XXXI | szerződés! – No, csak te vedd el azt a veres hasút.1 Majd meglátod,
735 XXXI | bele a fiatal hadnagyba azt a zsebpénzt, hogy lehetetlen
736 XXXI | Majd egyszer visszafizeti ő azt még.~Hanem azért mégsem
737 XXXI | ide Bécsbe. Mégis, mikor azt mondtam neki, hogy én egy
738 XXXI | én egy regényhős vagyok, azt felelte rá: „Tudom, írt
739 XXXI | bátyáim Gil Blasnak csúfolnak? Azt mondtam neki, hogy doktor
740 XXXI | labdacsokat osztogat.” Hát azt honnan tudhatta, hogy tüzértiszt
741 XXXI | voltam egyenruhában. Azután azt jövendölte, hogy én nem
742 XXXI | maradnék legényfővel? – Azt válaszolta, hogy egy ütközetben
743 XXXI | szerettem volna el nem hinni. Azt a furcsa kérdést intéztem
744 XXXI | és verset, hogy hol. Én azt felírtam egy cédulára. Az
745 XXXI | keresse ki a bibliából azt a nevet. Megtalálta. – Tudod
746 XXXI | minden titkát.~– Hát én azt nem bánom.~– Magam sem fogok
747 XXXI | más van itten. Hirtelen azt a kérdést intéztem őkegyelméhez: „
748 XXXI | Amit a somnambula beszél, azt az anyja súgja neki valahogy,
749 XXXI | sejtem, ha valóban ráismersz, azt énnekem hűségesen megmondod.~–
750 XXXI | Becsületszavadat rá.~– Azt.~Kézszorításos parola erősíté
751 XXXI | akarta őt megszólítani; azt hitte, hogy az első megszólalásra
752 XXXI | kihallgatnak!~Az egyik szem azt kérdezte ragyogó nyílással:~–
753 XXXI | szeretsz-e még?~A másik szem azt felelte szempillái alá elrejtőzéssel:~–
754 XXXI | bátorsága elővenni a zsebéből azt a tárgyat, amit kapott.~
755 XXXI | ablakhoz kapu mellett. L.”~Hogy azt a cédulkát már előre készen
756 XXXII | az?~– De igen. Barátom! Azt nekem nem lehet eltűrnöm,
757 XXXII | nem utasította vissza!~– Azt felelte komoly méltósággal,
758 XXXII | nemes rokonlelkek, Don Juan azt mondá magában:~(„Sohasem
759 XXXII | célra akarom fordítani én azt az összeget. Szent cél!
760 XXXII | megmentése.~– Nem menthetné azt meg más?~– Senkinek sem
761 XXXII | az a csodaszűz, aki neked azt jövendölte, hogy még két
762 XXXII | fel a grófnénak, s most azt hajhássza, hogy kitől kapja
763 XXXII | Allgemeinét.~Magában pedig azt gondolá Ponthay Adalbert
764 XXXII | belőlük 1000 darab. És ő mégis azt a szándékát árulta el –
765 XXXIII | színpadomnak, nem tudná azt használni. Te, mint gyakorlott
766 XXXIII | technikus bizonyosan kitaláltad azt magadtól.~– Igen. Az a kis
767 XXXIII | mindehhez ért; ez az én anyám.~– Azt is kitaláltam.~– Ő most
768 XXXIII | közvetít, cselédet beszerez, azt hiszik, mindezt azért az
769 XXXIII | alakba burkolt értelemnek, s azt, hogy a kérdés miatt zavarba
770 XXXIII | mesmerizmusnak hínak; – látod, azt, hogy te engem meg fogsz
771 XXXIII | nem súgta nekem az anyám, azt a kis cédulát készen tartottam
772 XXXIII | közül – aki legbolondabb – azt találja mondani, hogy „No,
773 XXXIII | s Istent tanúságba híva azt esküszöm egy embernek, akit
774 XXXIII | utálok, megvetek, hogy én azt szeretem, hogy hozzá hűséges
775 XXXIII | minden idege a szívemnek azt hangoztatja vissza: „De
776 XXXIII | nagy hazugságnak a végén azt kell mondani: „Isten engem
777 XXXIII | hanem ha a templomban tetted azt – dicsőség és hálálkodás
778 XXXIII | az Isten neve; nem szabad azt könnyen kimondani.~– Én
779 XXXIII | képes az alakoskodásra. Azt kellett mondanom, hogy beteg
780 XXXIII | Egy új csillagvilág. Te azt mondod; én is semmi vagyok,
781 XXXIII | gyönyörvegyületű fájdalomból, azt kérdé lelke ifjától:~– És
782 XXXIII | hízelgő, csábító volnék, azt mondanám: „Csupán teérted
783 XXXIII | Csupán teérted teszem azt, hogy téged bírhassalak!” –
784 XXXIII | kaptam levelet az apámtól. Azt már megtudtam, hogy őt császári
785 XXXIV | holnap indul a szüleihez, azt mondá neki a bölcs leányzó:~–
786 XXXIV | megpróbálta mindenképpen lezárni azt a szabadon járó száját a
787 XXXIV | ha hazudott.~– Nix nutz! Azt majd én választom ki a számodra!
788 XXXIV | Hát csak tubákot szívsz? Azt is kaphatsz az anyádnál.
789 XXXIV | nem olyan ingadozó, hogy azt egy ilyen csekélység megrendíthesse.
790 XXXIV | áldozatkészsége nem vétetett igénybe, azt hozta javaslatba, hogy jó
791 XXXIV | lett visszautasítva: végre azt már csak nem engedte magától
792 XXXIV | szakajtó fenekére lekuporodva, azt mesemondásokkal tartsa,
793 XXXIV | édes mama meg mindig csak azt mondja neki, hogy „ui, ui!”.
794 XXXIV | vagyok kezes malac, hogy azt mondjam: „ui, ui”. Hanem
795 XXXIV | festett képet mutogattak; azt mondták rá „kontesz”. Aztán
796 XXXIV | beszéltek magárul, az Emmárul; azt a szót is mondták, hogy „
797 XXXIV | franciafutáskor nekem is mondta azt egy nyalka francia szapör:
798 XXXIV | szapör: verje meg a csoda! Azt teszi az, hogy „házasság”!
799 XXXIV | lelkem Emmácskám, el ne vegye azt a konteszt! Csúfabb az a
800 XXXIV | minek volt azokat kiásni! – Azt mondják, hogy rettenetes
801 XXXIV | szakajtóban vájkál a kezem. Azt tudom, hogy amióta azok
802 XXXIV | szűzménes, se törzsgulya. De még azt is meg kellett érnem, lelkem
803 XXXIV | akasztani való fiskálisok, azt mondták, hogy mindent elkótyavetyélnek,
804 XXXIV | tetejét meg nem ették. De biz azt is megették. A városi házunkat
805 XXXIV | kenyér; ha az ingét kérik, azt is odaadja. Megint készül
806 XXXIV | ez a pokolra való papja azt fundálta ki, hogy a holnapi
807 XXXIV | csúffá tegyenek. Mondja azt Emmácska holnap reggel,
808 XXXIV | Cudar, csúfolódó, pimasz! Azt akarod mondani, hogy nevetséges
809 XXXIV | Egy macskakölyök nem tenné azt az anyjával! A kismacska
810 XXXIV | arcomat karmoltad össze, mikor azt a levelet karmoltad.~Manó
811 XXXIV | Talán el akarod tagadni azt a levelet? Behívassam a
812 XXXIV | Ezek idehaza bizonyosan azt hiszik, hogy ő a templomban
813 XXXIV | hosszú stóla függött alá: azt mindenik a karján előrevetve
814 XXXIV | De senki sem énekelte azt a zsoltárt olyan szépen,
815 XXXIV | áltushang; de bámulva hallgatta azt minden ember, még a rektorok
816 XXXIV | meghagyásából készítődött, azt kitalálhatá Manó abból az
817 XXXIV | jobban izzadt; ő maga érzé azt legjobban, hogy most nagy
818 XXXIV | készletben tartózkodni. Azt tette, hogy a vállára ütött
819 XXXIV | ütött a tiszteletesnek, s azt mondá neki:~– Ugyebár, Géházi!
820 XXXIV | sugdostak: ez most mind azt mondja neki: „Jaj, de istenes
821 XXXIV | hogy kinek mi volt a neve? Azt nem kérdezi meg tőlük.~Egészen
822 XXXIV | úgy volt a szokás, ahogy azt Galgai Jancsi elmondta,
823 XXXIV | Amiből Manó megértette azt, hogy az anyja az énekéért
824 XXXIV | valakit tisztelek, szeretek: azt én a háta mögött, ha megtámadják,
825 XXXIV | gyónni rendeltek, én mindjárt azt a bűnömet vallottam meg,
826 XXXIV | hallatlanná lehetne tenni azt a kérdést, s inkább rákezdeni
827 XXXIV | Krisztusban hiszek, és azt vallom, hogy minden, amit
828 XXXIV | zimankós jégesőre kiállni s azt kapacitálni, hogy nincs
829 XXXIV | disputált.~– Hát halljuk azt a nagy hiányosságot a credóban?~–
830 XXXIV | meghalt, de ami a fődolog, azt, hogy életében mit tett;
831 XXXIV | hogy életében mit tett; azt, hogy megváltó lett, azt,
832 XXXIV | azt, hogy megváltó lett, azt, hogy a szeretet Istenének
833 XXXIV | cáfolat:~– Az nem hiány! Azt minden keresztény ember
834 XXXIV | paradicsomban.” Tehát Krisztus azt mondta, hogy „ma” fog a
835 XXXIV | barátjától –; te felköszöntöd azt az embert, akit ki nem állhatsz?~–
836 XXXIV | kiválasztva a leggörcsösebbet, azt elvitte magával a sétára,
837 XXXIV | megharagszik, porrá töri azt a vén táltost, aki meg egész
838 XXXIV | látogatóját meglátta Horkázi, azt hitte, hogy az utolsó órája
839 XXXIV | sarkáig, a lába öregujjáig: azt hiszi, hogy megdicsőül bele.
840 XXXIV | hozott a betegnek, de ez azt határozottan visszautasította.~–
841 XXXIV | meggyógyulnék, ha mindig azt ihatnám.~– Hát miért nem
842 XXXIV | palackot. Talált egy poharat, azt teletöltötte. Haj, de jól
843 XXXIV | pópa kezébe csúsztatá. Az azt hitte, ötkrajcárosokat kap,
844 XXXIV | tartogatná emlékében?~– Mondja azt, hogy megbocsát! Nekem ezt
845 XXXIV | meggyónok mindent. Le is írtam azt levélben. Halálom után megkapja
846 XXXIV | szittyák történetét; nem azt, hogy honnan támadának,
847 XXXIV | kacagott Decebál. – No, azt a jámbor samaritánust szeretném
848 XXXIV | vállára tette a kezét, s azt mondá neki:~– Hat évig a
849 XXXV | nem vagyunk helóták. Hanem azt persze nem tanítják a bécsújhelyi
850 XXXV | hanem meg akarom adni neki azt még ezen a földön. Ha olyan
851 XXXV | jogom hozzá. S talán szabad azt a kérdést intéznem a fiamhoz,
852 XXXV | igaz.~– Emlékezzél rá, hogy azt a nevetséges exament, ahol
853 XXXV | leírtam, megfogod a kezemet, s azt mondod a társaságnak: „Igenis,
854 XXXV | Halljuk tovább.~– Felkerestem azt a kálvinista nagy iskolát,
855 XXXV | kimarjult lábbal.~– No, hát azt az anyád nem szagolhatta
856 XXXV | művészeire emlékeztetnek; azt pedig, hogy a Mithras-imádat
857 XXXV | Mert nem értesz hozzá! Azt nem is kívánja tőled senki.
858 XXXV | felnyitva a fiókot, elővette azt az aranykapszulába rejtett
859 XXXV | összeszorított fogai között, s azt tenyerébe fektetve és kisimítva,
860 XXXV | s félretolta maga elől azt a megbecsülhetetlen régi
861 XXXV | előtt.~– Ne add a kezembe azt az ákombákot, mert összetépem.~
862 XXXV | vannak egymástul szakítva, azt tudta mind a kettő.~Manó
863 XXXV | ajkához, és megcsókolta azt.~Akkor aztán sietett ki
864 XXXV | családtagok látogatását. Azt az izenetet tudatták Manó
865 XXXV | a nagy antik óra elverte azt az időpontot, mely egy rangbeli
866 XXXV | plajbásszal ír a filou!) azt a firkát.~A komorna azalatt
867 XXXV | is akarta bántani, csak azt akarta tőle megtudni, hogy „
868 XXXV | helyen fogod visszakapni azt az ütést, amit nekem adtál,
869 XXXVI | azon járnak ki s be. Minden azt hirdeti, hogy a gazda csak
870 XXXVI | vétettem semmit. A mamsell azt mondta, hogy menjek oda,
871 XXXVI | mert tegnap este elmondtam azt, amit láttam. Ő küldött
872 XXXVI | áldott jó szívvel ápolgatta azt a beteg kalugyert, hát azt
873 XXXVI | azt a beteg kalugyert, hát azt mondta hogy ne locsogjak,
874 XXXVI | asztronómia? Meg a trigonometria? Azt megtudtam; hogy három nap
875 XXXVI | Tűzhalomra megérkeztél. Azt is tudtam, hogy tegnap vége
876 XXXVI | De még meg is vertek.~– Azt is tudtam. Csak egyszer?~–
877 XXXVI | percentet megtakarítottál. Én azt szántam neked, hogy az anyád
878 XXXVI | feladatom lesz.~– Tudod te azt, hisz azért jöttél ide.
879 XXXVI | hisz azért jöttél ide. Azt már tudod, hogy az isteni
880 XXXVI | nádkévékből; a másik már régi; azt ott találtuk, vadászleskunyhó
881 XXXVII | lőpor…”~(„Soh’se számláld! Azt mind beszerzem én. Te csak
882 XXXVII | tódul utána. A mama védi azt az álláspontot, hogy csak
883 XXXVII | házmesternének meg van tiltva azt bárkinek is kinyitni. Nappal
884 XXXVII | akármi nyelven szólsz hozzá, azt feleli: „Süket vagyok!”
885 XXXVII | Manó tökéletesen megtanulta azt.~Csak egy aggodalmát akarta
886 XXXVII | ahová te viszesz, s ha azt mondanád, hogy az égő pokolba
887 XXXVII | Elszöktették! Ön tette azt! Hol van? Adja elő!~Szegény
888 XXXVII | szobaleány mind összeszaladt; azt hitték, egymást ölik.~–
889 XXXVII | hogy ki tette! Hát hinné azt valaki? Nem! Ilyen dolgok
890 XXXVII | előállt egy negyedik, aki azt mondta, én nehezebb vagyok,
891 XXXVII | hogy itthagy.~– Megláthatom azt a levelet? – Áh! Gyönyörű
892 XXXVII | battus et volés! – Hisz azt ellopták tőlünk! – Hiszen
893 XXXVII | leányát!~– De köszönöm én azt szépen; én megyek a rendőrségre.~
894 XXXVII | a leányát elszöktették; azt akarja tudni, hogy hová
895 XXXVII | tanácsos úr tréfás ember volt; azt a tanácsot adta Sáromberkynének,
896 XXXVII | jövendőmondó csoda az én leányom! Azt szöktette el valaki!~Erre
897 XXXVII | mármost áldja ön meg, madame, azt a derék embert, aki a leányát
898 XXXVIII| ennek az értéke!~Ő csak azt látja, hogy ez arany, amaz
899 XXXVIII| múzeumra megnehezteljen. Azt a remek olajfestményt a
900 XXXVIII| lett elfogadva. Az igazgató azt mondta, hogy nem a múzeum
901 XXXVIII| Decebál szegre akasztotta azt a fogadását, hogy nem fog
902 XXXVIII| Decebál nevét, s beküldte azt az inastól. Decebált pedig
903 XXXVIII| Justus Fraus”.~Decebál azt hitte, hogy álmodik, – hisz
904 XXXVIII| bevezető pápaszemeshez, s azt kédezé németül:~– Was hat
905 XXXVIII| csészét.~Decebálnak még azt is látni kellett, hogy Vakandi
906 XXXVIII| éveken keresztül kellett azt a szerepet következetesen
907 XXXVIII| kimondott szó jutott eszébe.~„Azt az ütést, amit nekem adtál,
908 XXXVIII| tárában.~Miért adta a fiának azt az ütést?~Azért, mert „rongy”-
909 XXXVIII| halandó teremtésnek még csak azt sem engedi meg, hogy a szájára
910 XXXIX | A láthatárt nem látni, azt eltakarta a délibáb; mintha
911 XXXIX | aki a boglya alá menekült. Azt is felkapta a szélmenyasszony
912 XXXIX | fodra, s egyszerre csak azt veszi észre, hogy repül;
913 XXXIX | nyakából a lebegő szűrét, azt engedi az égbe rohanni,
914 XXXIX | beúszott a holt Tiszába; azt szemelték ki áldozatul.
915 XXXIX | a csikaszok; bivalyfővel azt találta ki, hogy a nádasba
916 XXXIX | szerint. Egészen befutotta azt a tetejéig a tüskés földiszeder
917 XXXIX | Egy madarat! Az Istennek azt a kedvenc állatját, akinek
918 XXXIX | Nem volna nagy csuda. Azt mondják a sós levesre: „
919 XXXIX | a farkas ellen, mert az azt széttépi, hanem az odvas
920 XXXIX | egy őrtoronyban.~De amikor azt a szegény üldözött állatot
921 XXXIX | a rémületet, aztán hozzá azt a két cudar, fertelmes dúvadfejet,
922 XXXIX | megtöltve öreg göbecsre. Aki azt otthagyta nála, megtanította
923 XXXIX | nagyon megbánta a dolgát, azt bizonyítá a keserves ordítozása,
924 XXXIX | Valamikor gyermek korában azt kérdé Manótól: hát te hogy
925 XXXIX | készen volt a bográcsban; azt most már csak ott kell hagyni
926 XXXIX | Bornak itt híre sincs, azt nem lehet tartani; mert
927 XXXIX | mézes vízzel felhígítva. Azt mindig frissen lehet készíteni,
928 XXXIX | Utoljára a bivalytehén azt tette, hogy odajött hozzá.
929 XXXIX | sajtár után, előbb kisúrolta azt homokkal, mert biz abban
930 XXXIX | Sohasem próbálta a fejést, azt sem tudta, ülni kell-e hozzá
931 XXXIX | tenni a kívánságot.~Lizandra azt gondolta ki, hogy a vacsora
932 XL | meg!”~Talán meg is hallják azt a nótát? Úgy tetszik, mintha
933 XL | Hogy dobog a szíve, mikor azt meglátja! Pedig még csak
934 XL | engesztelték szépen; megcsókolták azt a szúrás helyét a kezén,
935 XL | csepp vér jött ki belőle, azt nagyon megsiratták, bocsánatot
936 XL | a kezei közül, mikor már azt hitte, hogy fogja.~– Valóságos
937 XL | a lövéseket?~– De igen. Azt gondoltam, azok nekünk szólnak.~–
938 XL | Én nem hazudtam. Ha én azt mondom, hogy két farkast
939 XL | fogom a bőrüket kacagánynak, azt is felfogadom.~– Csak te
940 XL | alamáziának” nevezték el azt ennek a szigetnek nyelvén)
941 XL | étvágyában gyönyörködött (azt mondják, a szakácsné maga
942 XL | feleselt Lizandra. – Mert én azt a tejet valóságos tehéntől
943 XL | De hát hol vetted te azt a tehenet?~– Hol vettem?
944 XL | támolygott ámulatában, mikor azt az eltagadhatatlan emlősállatot
945 XL | csúnya volt.~A munkások azt is megtalálták a vérnyomon.~
946 XL | odaomlott a lábaihoz, s elkapva azt a sebzett kezét, elhalmozá
947 XL | parancsolá Lizandra. – Az én uram azt fogadta, hogy viselni fogja
948 XL | másvilági üdvösségben. Ti azt mind meglátjátok! Benne
949 XL | papot teremteni?~– Tudok én azt is – szólt Mántay komolyan;
950 XL | hozzátok el a kunyhómból azt a négyszegletű lapos bádogtokot,
951 XL | dioptra elé alkalmatlankodni, azt kérdezted tőlem, hogyan
952 XL | elhallgattam az élettörténetemből azt, hogy én már káplán is voltam:
953 XL | kezét.~– Hozzátok már hamar azt a bádogot! – kiabált Mántay.~–
954 XL | semmi Szentszék, vicispán azt meg nem másíthatja; ha diszpenzáció,
955 XL | penészfoltos selyemstóla is. Azt felkötötte a nyakába Mántay
956 XL | Kápolnát nyitott benne, s azt megvilágítá csoda szent
957 XL | dolgot. Olyan is volt, aki azt mondta, hogy „De így kellene
958 XLI | nyomában repült valaha, azt a megfeketült ezüst páncélinget,
959 XLI | kapnak, ami egyúttal legyező. Azt is tudják már előre, hogy
960 XLI | bámulattal senki sem vizsgálja azt át, mint Sára asszony. Hiszen
961 XLI | főispán urammal! Fogadom azt!~Sára asszonynak először
962 XLI | Pannák királya léssz; hanem azt akarom, hogy a nádori bálba
963 XLI | után járj! Az egész világ azt várja, hogy ott legyek.
964 XLI | Közel volt hozzá, hogy azt megcsókolja.~– Majd meglátom –
965 XLI | csak a városba hajtatna.~Azt azonban Sára asszony szemfüles
966 XLI | amikor a kocsira felült.~Azt a levelet elvenni a lovásztól
967 XLI | ángya felől, amelyek miatt azt a meghívatásra érdemetlennek
968 XLI | állatnak adott védelmet, s ha azt nem, hát legalább rúttá
969 XLI | pecsétjének a feltörésével azt árultad el, hogy ennek az
970 XLI | Megmondom, hogy mi okozza azt; és aztán azt is, hogy mi
971 XLI | mi okozza azt; és aztán azt is, hogy mi gyógyít meg
972 XLI | mindenekelőtt dobd el a kezedből azt a mérges bogyót.~– Mi gondod
973 XLI | amiket veled közölni fogok, azt mondod, hogy nyeljem le
974 XLI | nyitja a te talányodnak. Azt talán tudod, hogy a mi udvari
975 XLI | Decebálnak módjában lett volna azt a mostani nagy keserűséget
976 XLI | suttogó hangon ismétlé:~– Azt akarom, hogy meggyűlöld,
977 XLI | oltárképet lábával tapossa!~– S azt te mondod? Te! Aki engem
978 XLI | kétségbeejtő szégyenedért. Azt hiszed, én okoztam azt,
979 XLI | Azt hiszed, én okoztam azt, hogy én kacagok rajtad,
980 XLI | én, hanem az, ki egykor azt esküdte: „Sem örömében,
981 XLI | előtte. Én elhárítom rólad azt a szégyent, ami még nem
982 XLI | megmentsed az ártatlant. Azt, akit férjednek hittél,
983 XLI | az egész hű szíved. Ha azt nem adhatod, szakadjunk
984 XLI | én lángom olyan, hogy ha azt nem viszonzod hasonló lánggal:
985 XLI | mi legyen az az egy szó? Azt a szívedre bízom.~Azzal
986 XLI | szobájába felcihelődött, azt kérdi a hajdújától, aki
987 XLII | Az első meglepetés után azt mondá Decebál magában: „
988 XLII | Igaz, hogy nagyon szerette azt az asszonyt. Akármilyen
989 XLII | arcáról olvassa mindenkinek azt a gondolatot: „Ez az ember
990 XLII | akkor meg ijedten néznek rá, azt mondják, megbolondult; még
991 XLII | eszközölte ki a megválasztását, azt pedig Sára asszony vette
992 XLII | csinálták, ahogy ő képzelte. Nem azt kiáltották ki, hogy: „Legyen
993 XLII | legyen annak a tulajdona, aki azt míveli! És a nemzetőrség!
994 XLII | kérdést sem szenvedett, hogy azt a mostani rendi alapon választott
995 XLII | konzervatív párt vezérszónoka azt indítványozza, hogy be kell
996 XLII | egészen hangjánál volt. Azt az okos taktikát használta,
997 XLII | vármegye érdemes követének azt a dicséretes szokását, hogy
998 XLII | hozzá közelebb eső téreken. Azt mondja, hogy az egész ország
999 XLII | főségével: a pesti diákok azt kívánják, hogy ezentúl Budapest
1000 XLII | jogigazgatójához akarta magát vitetni, azt kérdezte tőle: „Hová menjünk,
1-500 | 501-1000 | 1001-1024 |