Fezejet

 1 XIII   |         számította ezt ki maga? – kérdé elbámulva.~– Hát csak úgy
 2 XIV    |         nem igyekszik el innen? – kérdé a mérnök a bámuló gyermektől.~–
 3 XVII   |        akkor ők elmennek innen? – kérdé a Gil Blas.~– Bizony, pajtás,
 4 XIX    |           nem félsz te éntőlem? – kérdé a csodabogár.~– Én nem vétettem
 5 XIX    |         ilyen hímzett fodrosak? – kérdé a háziasszony, s aközben
 6 XIX    |          hát te mit vacsorálsz? – kérdé a lány az anyjától.~– Nekem
 7 XIX    |        megmerítette a korsót, azt kérdé Manótól~– Hát te nem vagy
 8 XX     |      Láttad ezt a heccet itten? – kérdé a fiú.~– Hogyne láttam volna?~–
 9 XX     |    szokott neked eszedbe jutni? – kérdé a leány.~– Hát mindenféle,
10 XX     |          No, hát téged mi lelt? – kérdé tőle a leány.~– Hallottam
11 XX     |           volt ez a garaboncás? – kérdé az ifjabb Ponthay.~– Ez
12 XXII   |        öcsém, hát hogy aludtál? – kérdé a házigazda.~– Sehogy sem.~–
13 XXII   |         Hány órára parancsolja? – kérdé a porkoláb alázatos hangon,
14 XXII   |        Maga ide jár studírozni? – kérdé most már enyhültebb hangon
15 XXII   |            szerelmetes barátom? – kérdé könyörgő hangon.~– Sokat,
16 XXII   |   feltaláltad Thonuzóba sírját? – kérdé hosszas elmerengés után
17 XXV    |         hát mit mond az anglus? – kérdé, visszatartóztatva a futni
18 XXV    |             Hány órakor reggel? – kérdé Mr. Snopkins.~– Tízkor.~–
19 XXV    |    elfogadom.~– Hogyan tetszik? – kérdé meghökkenve Ponthay Adalbert
20 XXVI   |              Nem jönnek vissza? – kérdé Sára asszony hüledezve.~–
21 XXVII  |          ez itt miféle szerzet? – kérdé Tánczos uram.~– Látja kee,
22 XXIX   |              Élc akar ez lenni? – kérdé Decebál elkomorodva.~– Semmi
23 XXIX   |      utána.~– Sokat vesztettél? – kérdé Sára asszony, férje dúlt
24 XXX    |         történt az én házamnál? – kérdé tőle indulatosan.~– Rogo
25 XXXIII | gyönyörvegyületű fájdalomból, azt kérdé lelke ifjától:~– És te valóban
26 XXXIV  |          az apámat hol találom? – kérdé, kibontakozva az anyai ölelő
27 XXXVII |       mirajtunk a leányát, hán? – kérdé a herceg.~– Mert nem hiszek
28 XXXVIII|           talán vendégséget ad? – kérdé Decebál a pápaszemestől.~–
29 XXXIX  |     Valamikor gyermek korában azt kérdé Manótól: hát te hogy tudtál
30 XL     |     vagytok valamennyien, ugye? – kérdé a munkásoktól.~– Igenis,