Fezejet
1 I | Kétféle anyjuk volt. Az öreg Tanussy Balambérnak az első
2 II | meg egy komédiástrupp, az öreg dob a kis tudós lovacska
3 III | dohányt elég apróra vágják. Öreg legény már, borotvált vörös
4 III | hirdet a bőrrepedésig püfölt öreg dob, meg egy sivító kintorna,
5 V | hághat, mert ez maga az öreg Pontyó, aki egyedül tudja
6 VII | gyermek. Van dolga vele az öreg Dorkónak; mert nem akar
7 IX | éjfélig ott mulattunk az öreg napnál.~– Gyere ide, Dorkó! –
8 IX | az Emmácska nevelését az öreg táltosra, hanem hozatnék
9 IX | Birkás volt, rücskös volt, öreg volt. Király Samunak hítták.
10 XII | üdvözlé az alispánt.~Mire az öreg államférfi megnyugasztalva
11 XVII | fácányvadászat volt, amiben az öreg gróf nem szokott részt venni;
12 XVII | közbe Adalbert gróf.~– Nono! Öreg, csak semmi hetvenkedés~–
13 XVIII | mikor megy el hazulról az öreg „cirmos”.~– Éppen ma reggel
14 XX | ablakán a zsalugádorokat; az öreg méltóságos úr is csengetett
15 XX | igazat.~– Hova mégy?~– Oda az öreg grófhoz.~– Micsoda? Te!
16 XX | következő örömsikongatása az öreg asszonyságnak.~Lizandra
17 XXVI | deklinálom meg.~A hajdú öreg legény volt már, sokat tanult
18 XXVII | rossz híre járt, hogy az öreg pap rendkívül fösvény ember,
19 XXVII | Ott kinn ült a tornácon.~Öreg alkotmány volt biz az már;
20 XXXII | De nagyon tisztelte az öreg ezt a hölgyet. S viszont
21 XXXIV | felvilágosítást adni. Nem jöhet az öreg: megdagadtak a lábai, nem
22 XXXIV | alakját a kérdezőnek.~Az öreg szittya ott feküdt az ágyon,
23 XXXIV | haragszik rám? – kérdezé az öreg síránkozó hangon, s összetette
24 XXXIV | minden.~– Igazán! – rebegé az öreg, s félve nyújtá a kezét
25 XXXIV | neki bikszádi vízre. Az öreg még a másvilágon is bikszádi
26 XXXIV | a szalmaszékre. Hanem az öreg megfogta a kezét, s visszatartá.~–
27 XXXVII| állhatatosan kíséri egy öreg klaviermesternő, hangjegymappával
28 XXXIX | a dupla puska, megtöltve öreg göbecsre. Aki azt otthagyta
29 XLI | bekövetkezett nádorválasztás. Az öreg József nádor, ki egy évvel
|