Fezejet

 1 I     |            pusztákra; csupa legelő. Mindenki nomád életet él, és csaknem
 2 I     |         nomád életet él, és csaknem mindenki nemesember, jobbágy alig
 3 V     |            az, hogy lehetetlen volt mindenki tetszését meg nem nyerni
 4 IX    |              elkezdve a főispántól, mindenki a legnagyobb megtiszteltetésnek
 5 IX    |                Lehet is nekem! Hisz mindenki kicsúfol ezekért az ócska
 6 X     |      ismerik még?~Egyszerű volt az, mindenki könnyen megtanulhatta. Nem
 7 XI    |             Ő tudniillik, mikor már mindenki felkelt az asztaltól, még
 8 XII   |         burkolt elszántsággal leste mindenki a történendőket.~Majd elkövetkezett
 9 XII   |             jöhetett ez így? De hát mindenki meg volt vele elégedve a
10 XVI   |              hogy éljen a barátság.~Mindenki hazudik mindenkinek.~Az
11 XVII  |          koldusok volnának.~Azt már mindenki tudja, hogy Ponthay Adalbert
12 XVII  |      kakerlakoké.~Az újon érkezővel mindenki kezet szorít, zajosan üdvözlik
13 XX    |         híres csillaggá lenni, amit mindenki imád, valami olyan bálvánnyá,
14 XX    |             Gondoskodom arról, hogy mindenki meg legyen elégedve, s az
15 XXIV  | fenyegetésre csakugyan kívül maradt mindenki, s csak a nyíláson kandikált
16 XXVI  |     kihallatszott valamennyi közül.~Mindenki szerette nagyon a Manót.
17 XXVI  |          Herkules-buzogányhoz, amit mindenki ismer. De ember is legyen,
18 XXXI  |            Egy évnél több már, hogy mindenki adózik neki – az aranyaival
19 XXXI  |         melyen a csodaleány alszik.~Mindenki azt mondja róla, hogy valami
20 XXXIII|       legombolyítani, összekötözni, mindenki bizalmát elnyerni, mindenüvé
21 XXXIV |           Megbámulták valamennyien.~Mindenki tudta már, hogy megérkezik
22 XXXIV |    megfenyíttetésnek tartozik magát mindenki alávetni, töredelmesen.~
23 XXXIV |            is odafenn a karzaton. S mindenki rajta feledte a szemét azon
24 XXXIV |           zsivajgott utána, s ahogy mindenki könnyen kitalálhatá abbul
25 XXXIV |         tilos érzelmeket gyónta meg mindenki a páternek.~– Hát öcsémuram
26 XL    |          parti padmalyba.)~Dicsérte mindenki a szép asszony főztét, a
27 XL    |           szederborral. Mikor aztán mindenki jóllakott, s kedves egészségére
28 XLI   |            szépsége arra való, hogy mindenki rá vadásszon, s ő meg ne
29 XLI   |          Móric volt a pap. Dicsérte mindenki a kis menyecskét. Derék,