Fezejet
1 III | mindegy. Hát menjen fel kend ahhoz a két úrhoz, s invitálja
2 III | böjtölhessen, vigye fel kend neki ezt a dobozka szardiniát.
3 V | boltozat kampójára.~– Lássuk a kend pénzét, öcsémuram.~– Megláthatjuk –
4 V | kötve szíjmadzaggal.~– Hát kend a szűre ujjában hordja a
5 V | daruknak!)~– De rajta fekszik a kend kutyája.~– No, hát lássuk,
6 V | No, hát ma én fizetek. Kend öcsémuram parancsol. Legyen
7 V | Majd csak meg ne duplázza kend, bátyámuram.~– Hátha még
8 VIII | szomszédasszony!~Nem látta kend az uramat?~Láttam biz én
9 XV | keresztkérdés alá.~– S mit ért kend urbánus bánásmód alatt?~–
10 XV | megtaszigálni.~– Kimehet kend, ostoba ember! Kend okozta
11 XV | Kimehet kend, ostoba ember! Kend okozta az egész zűrzavart.~
12 XV | gallérjánál fogva:~– Ne valljon kend már semmit! Gyerünk vissza!~
13 XXII | ajtóm előtt. Most takarodjék kend.~Úgy történt, ahogy kívánta.
14 XXII | megtehetett vele, hogy per kend kiáltott rá.~– Hát kend
15 XXII | kend kiáltott rá.~– Hát kend mit akar itt az én áristomomban?~
16 XXVI | válogatott benne:~– Álljon kend ide a talyigájával!~A vehiculum
17 XXVII| meggyfa pipaszárával.~– Hát kend, hogy jött be ide? – szólítá
18 XXVII| Még ő minden diákot per „kend” titulált.)~– Az ajtó zárva,
19 XXVII| másztam be.~– Úgy is illendő. Kend a legátus?~Manó tisztelettudóan
20 XXVII| legátus felé.~– Hát prédikált kend már valaha? – kérdezé félszájból,
21 XXVII| Hanem a miatyánkba vigyázzon kend, hogy bele ne süljön kend;
22 XXVII| kend, hogy bele ne süljön kend; mert az rajtam is megesett,
23 XXVII| olvasni.~– Már most elmehet kend, odaát lakik a rektor, annál
24 XXVII| hálása. Aztán ne rontsa kend a kerítésmászással a ruháját;
25 XXVII| De aztán el ne felejtse kend.~Manó odatalált valahogy
26 XXVII| selyemstóláját, s megindula.~– Kend pedig még itt marad, és
27 XXVII| ne kelljen séramóráznunk. Kend, Jónás, azalatt, amíg én
28 XXXVI| hát felképelt.~– Menjen kend az útjára! – utasítá el
29 XL | egy esküvőt tartunk benne. Kend, Pados András uram, lesz
|