Fezejet

 1 I      |         ehhez az asszonyhoz úgy jutott, hogy az elébb egy birkásának
 2 II     |       egynéhány vászoncselédnek jutott eszébe éppen akkor üríteni
 3 V      |       egyenesen a mennyországba jutott – kacagott a bátya –, mert
 4 X      |       aztán menés közben eszébe jutott Decebálnak, hogy igen bizony:
 5 XIV    |       hadjárata közepett eszébe jutott kérdezősködni utána, a Dorkó
 6 XVII   |        az igazi Don Juannak sem jutott eszébe.~Hja, biz azok víg
 7 XIX    |   illően felképelte, csak akkor jutott eszébe a Dorkót beküldeni
 8 XIX    |         közelednek. Aha!~Eszébe jutott az a pávián, aki őhozzá
 9 XXII   |        uraknak egyszerre eszébe jutott a most éppen minden megyei
10 XXII   |        észre Decebál, hogy hová jutott. Hisz az a cucullorium,
11 XXIII  |     ellenben dúskálkodnak; neki jutott a makk meg a gubics; ezeknek
12 XXIII  |       amely Ponthay Adalbertnek jutott osztályrészbe. Ott van eltemetve
13 XXIII  |         törvényszék elé. Eszébe jutott Kont balladája is; az is
14 XXIII  |  boldogságot, de sokszor eszébe jutott a mesemondás zárszava: „
15 XXVI   |       nem takarta előle a bajba jutott úri fogatot.~Sára asszony
16 XXVII  |      így még abba a kategóriába jutott, ahol egy jó húsz forintos
17 XXVII  |      lehetett szert tenni; neki jutott „Sulymos-Káta”, egy magányos
18 XXVII  |  hangját, s beszélt, ami eszébe jutott, mennydörögve, hogy arra
19 XXX    |    büszke. Ő az osztályban neki jutott Jávoros mezővárossal kiegyezett
20 XXXI   |     káplántól eljöttem, eszembe jutott, hogy felszaladjak a Burgba
21 XXXIV  |         hallgató leszek.~Úgysem jutott volna itten szóhoz. Sára
22 XXXIV  |          Manónak az a szerencse jutott, hogy a rektorok asztalánál
23 XXXIV  |         csendült a füle. Eszébe jutott, hogy mit fogadott meg Lizandrának: „
24 XXXV   | emlékezett meg senki, annak nem jutott más, mint amit a pajtásai
25 XXXV   |        apjának tartozík. Eszébe jutott mindaz a bosszantás, búsítás,
26 XXXV   |     helytáll.~Decebálnak eszébe jutott az a bolond jóslat, amit
27 XXXVIII|       Az a fiától kimondott szó jutott eszébe.~„Azt az ütést, amit
28 XLI    |         fogva van, mint a lépre jutott madár: az a kéz, mely most
29 XLIII  |       odáig történtekről. Ekkor jutott be hozzájuk egy pár ócska