1-500 | 501-864
Fezejet
1 I | Viselhetne nagy hivatalt is; de arra nincs szüksége. Országgyűlések
2 I | aludni is sipkában szokott. De hát az nem illenék, hogy
3 I | vakandtúrás planirozásában.~– De igen szép kilátás esik belőle
4 I | tuhutumiaknál főispán.~– De kérem, az egy tősgyökeres
5 I | Szűz Máriát káromolja.~– De excellenciádnak éppen ott
6 I | Megbocsásson excellenciád, de kénytelennek érzem magamat,
7 I | kertészkése alá venné.~– De ugye, hogy gyönyörű egy
8 I | paraszt diplomácia”.~– De hát, aki oly ügyesen tudta
9 I | zsindellyel volt fedve, de az már nemcsak hogy egészen
10 I | egészen zöld volt a mohától, de csak úgy virított a sok
11 I | a házból, az fehér volt; de nem a mésztől, hanem a salétromtól,
12 I | úr a zsebkendő mögül –, de én minden obligát deferentiám
13 I | a gróf, nagyot köpve.~– De hát hogy került ez ide?~–
14 I | hogy mit kezdjek vele! De éppen az a baj, hogy nemesi
15 I | Sáromberkyné?~– Nem szép már, de annál szúrósabb.~– S hogyan
16 I | asszonya; ő fogadta ide, de miután boldogult atyám nem
17 I | az anyja vagy az atyja?”, de jókor visszatartóztatta
18 I | hogy szeretném itthagyni.~– De hát nem lehetne ezen segíteni?~–
19 I | kellemetlen egy szomszéd.~– De nem is szomszéd, hanem lakótárs.
20 I | elrútítja az itt-tengésével, de azonkívül is mind rólam,
21 I | találkoztam!~– Az mindegy, de azért mégis meg lesz írva.
22 I | megkezdődni, s itt pihen el; de sohasem örökre. A kutak
23 I | a két Tanussy testvér.~– De jó örmény név.~– Azt ne
24 I | Magyarországon a respublikát.~– De furcsa keresztneveket válogatott
25 I | körömszakadtáig védelmezik, de az ártatlant minden ember
26 I | akik által üldöztetik, de később jobban azokra, akik
27 I | gyönyörűség börtönben ülni, – de olyanért, amit más követett
28 I | szeretnek lármázni nagyon, de a katonát respektálják még
29 I | van, onnan elszaladjanak, de ha az én somogyi bicskásaim
30 I | Adalbertért?~Egy vadmacska! De hát meglehet, hogy rá nézve
31 II | nem tesz. Nem is tehet. – De mi ez a mostani parádé a
32 II | venni a vezérkos számára. De a mi mindennek megadja a
33 II | dragonyost úti kiséretül; de mit tehet az ilyen hadjáratban?
34 II | meg káromkodás nélkül.~No, de csak: „Geduld bringt Rosen!”~
35 II | rejtélyes porfellegnek.~De hiába oda minden vitézség;
36 II | ami futtában útját állta. De úgy ugrálta azokat a szekereket
37 II | ellenállást fejtettek ki; de az mind nem használt semmit,
38 II | valami hétválasztó fejedelem.~De hogy saját személyét se
39 II | vannak, csak hetedmagukkal, de az is számot vet ilyenkor.~
40 II | kissé repedt gordonkaszerű, de azért ünnepélyes.~– Nagyméltóságú
41 II | fénye ma homályba borul.~De hogy miért borul homályba,
42 II | rögtön visszafordult volna. De Ponthay Adalbert gróf nem
43 II | fehér mészkövekkel kirakva; de arra rá nem hajtat senki,
44 II | Syntaxist végzett biz ő csak, de nagy nála a praxis. Az apja
45 II | szöveget a muzsikusok: „Jaj de szakad ez a húr! Majd megfizet
46 II | húzta és gajdolta:~– Jaj de sakad ezs a húr! Majd megfizset
47 II | kapsz egy kis borravalót.~De a cigánynak volt annyi esze (
48 III | haszontalan, ügyefogyott ember, de hát csak nem lehet kilökni
49 III | át kell mindent hordatni. De ha itt nem találnának is
50 III | való bográcsot sem hagytak; de a zsiványpecsenye megsül
51 III | jour”-ban vagyok „itthon”.~De biz azért a locumtenentialis
52 III | nem üti meg az öt lábat, de ami elmaradt a hosszából,
53 III | fentebb a homo regiusnak, de az utóbbit még ki kell egészítenünk
54 III | után betoló uraságot.~– De ugyan, illustrissime, nem
55 III | Budavára vívásánál is.~– No, de legalább azt a sinkót tegye
56 III | a nyitott ablakon.~– No, de most meg aztán olyan meleg
57 III | ebből az őzpecsenyéből.~De nem ment volna le többé
58 III | a kitörő vulkántól! …~– De a légvonattól csak fél,
59 III | illustrissime.~– Attól igen, de nem a csőcseléktől. Justum
60 III | Én nem magamért rettegek, de excellenciádért. Nagy kár
61 III | koppanás gyorsan egymás után.~– De már ezt megnézem, hogy micsoda? –
62 IV | törve két ablaktáblája, de ha az ember oda akasztja
63 IV | lopótökké nyúlik az ábrázatja. De bizony öt kép is ékeskedik
64 IV | hagymát szárítanak rajta.)~De nem is ez képezi a dicsőségét
65 IV | boltozatra épült, nappal sötét, de este, mikor gyertya ég benne,
66 IV | hátuljában van egy biliárd is, de azt jobbadán csak hálásra
67 IV | korcsmáros. Kicsiny, köpcös, de fürgenc emberke, aki még
68 IV | úrfi nagyot nevet ezen.~– De ezt a nécessaire-emet tegye
69 IV | esztendeje szolgálok az uramnál, de még azóta mindig egyik faluból
70 IV | úrfinak; tovább bokázik.~De végre megérkezik a két legelső
71 IV | fel a száját egy szóra, de ahhoz is gyakorlott fül
72 IV | ekhós teteje van, bőrülése, de rugók nélkül; három ló fogva
73 IV | kurtára van rágva (nem vágva, de rágva), a szemei folyvást
74 IV | vendégteremben tivornyáznak.~De nemcsak a cirkalomhoz ért
75 IV | poshadjon meg a maga levében.~– De baj van ám. Őexcellenciája
76 IV | lencse! Ez nem jó dolog.~– De nem ám. Ha szót nem fogad
77 IV | hogyan tuszkolja ki őket. De mikor üti a tizenkettőt,
78 IV | van éjféli tizenkét óra? De a kálvinisták tornya most
79 IV | Odaadom biz én szívesen, de már öt hete, hogy nem jár.~–
80 IV | hozzá Dabajkó úr. – Ejnye, de sok cókmókot tetszett magával
81 IV | Ugye hogy mind itt van?~– De hát még ezek az izék kimaradtak
82 IV | benne vagyok a munkában.~– De jó természet. Hanem az a
83 IV | lakatost, hogy nézze meg; de azt mondta, hogy nem lehet
84 IV | aztán nem csinálta meg?~– De igen. Hanem egy tengelyt
85 IV | Spanyolországban is.~– Igazán? De még egyéb baj is van ám.
86 V | vásárról folyt a beszéd.~De nemsokára erős mozgalom
87 V | tartja a bandát, Belizár. De annak nem szabad cifrán
88 V | nóta! Ki emlékezik még rá?~De még alighogy belemelegedtek
89 V | magával a maga bandáját. De az ő cigányai már egyenruhát
90 V | ez megint a daruknak!)~– De rajta fekszik a kend kutyája.~–
91 V | nyerte meg a fogadást.~– De nincsen-e rézgaras közte? –
92 V | fokossal a néző publikumot, de az megint csak összeröffent.~
93 V | kőolajat, az is derék dolog, de azt már mégsem kellett volna
94 V | rokolyákkal. Úgy kell neki!~No, de hát ez még mind ártatlan
95 V | keverni nagy ügybuzgalommal.~– De majd nem úgy lesz az, Petykó
96 V | megtette, hogy nem játszott, de azért ott maradt sápistának.~
97 V | ellenségei sorát megzavarja vele, de a magyar vezér, az a „szent”,
98 V | Szent László pénze a nevök.~De szép volna, ha így maradna
99 V | ez Thonuzóba ivadékaihoz?~De ezt nem is tűrte el Decebál,
100 V | szét, az arany szétgurul. De bajos azt felkapkodni, mert
101 V | Bécsben a nagyböjt alatt.~– De bizony helyesen tetszett
102 V | geggyel abuamirge …~– De én eloltom ám a gyertyákat –
103 VI | varjú-nóta. Volt annak sok verse, de az első ez volt~Ifjú varjú
104 VI | sejtelmek közelítik meg, de nem a pozitív adatok.~Ezt
105 VI | komisszáros,~Leszel komisz, de sáros,~Akkor tudod csak,
106 VI | kitörése hangzott ajkairól.~– De már ez impertinencia! Ilyen
107 VI | legények! Ez fordít a dolgon.~– De már ezt nem tűröm tovább! –
108 VI | kitárulva; s kilép rajta, kurta, de méltóságteljes léptekkel
109 VI | ott erősen megtámaszkodva, de a mellét annál jobban kifeszítve
110 VI | visszarohant a kiskapun – de részint az ijedségtől, részint
111 VI | csoda ez? Valami pántlika! De még valami fityegője is
112 VI | szurony.~– Ejnye, fiam, de furcsa nyársat hoztál magaddal! –
113 VI | nyársat hoztál magaddal! – De már akkor az a nyárs nem
114 VI | Kveraus”-t akart kiáltani, de nem készülhetett el vele.
115 VII | összehordott halom volt, de az ősvallást követő magyarok
116 VII | meg, mi történt tovább. De hisz az is elég arra, hogy
117 VII | megfogadta, hogy meg sem látja, de mindig odaviszi a bűne,
118 VII | mint a drágalátos öccse.~– De ne ráncigáld úgy a hajamat! –
119 VII | haragszol, tépd annak a haját, de ne az enyémet.~– Fogd be
120 VII | suhanc, zordon ábrázatú, de igen becsületes tekintetű
121 VII | ánglia-kertbe. Aztán játsszál vele. De a tóhoz közel ne menjetek.
122 VII | kösd az Emmának a nyakára, de hátul összekösd a dereka
123 VII | úgy szaladni! Emmácska!~De biz az Emma meg sem állt
124 VII | s megosztotta Emmával.~– De jó ez a pikó, hallod-e?~
125 VII | átugrálunk a patakon.~– De a szoknyád meg a topányod
126 VII | kulcsa a kertésznél állt; de hát mire való az ablak?
127 VII | elefántcsont fehér bőr, de alatta olyan izmok, mint
128 VII | csaplak!~– Mit? Te? Engem? De a lábam szárához kenlek
129 VII | az Emmánuelnek a becéje.~De hát micsoda furcsaság akkor
130 VII | különleges bolondságban, de hogy az apja engedi ezt
131 VII | énhelyettem hazudni.~– No, de lássunk a mulatságunk után,
132 VII | titkolózásuknak a tárgya.~De hát nyíltan és tudva nem
133 VIII | Úgy várja haza a babáját.”~De bíz őtet nem úgy várták.
134 VIII | találta a szép asszonyát; de amint meg akarta ölelni,
135 VIII | Következett még több is; de azt alig lehetett hallani
136 VIII | különösen Decebál elkövetett; de a két cimbora sem tarthatta
137 VIII | bikál volt az, hanem bika!~– De nem lehet erre találni kádenciát!~
138 IX | Csunyi Laci a szobából, de Sára asszony megkapta a
139 IX | az ő hivatalait illeti, de ő csak mosolyogva veregette
140 IX | hamarább. Még hogy én részeg! De itt süllyedjek el a föld
141 IX | s leült az asztal mellé, de senkit sem kínált, hogy „
142 IX | a fia is dehonesztálja, de torkon ragadta, és úgy a
143 IX | Laci sietett tódítani.~– De úgy összetörte, lelkem,
144 IX | percre felderült az arca, de aztán megint csak ráncbaszedte
145 IX | Szép volna, ha úgy volna, de mesebeszéd! Hiszi a bolond!~(–
146 IX | bánom, akármit mond a német, de én jobb szeretném, ha e
147 IX | tekinte a kedves barátomra.~– De hát, kedves barátom! Ha
148 IX | Decebálnak az egész vagyona, de még a feje is utána mehet,
149 IX | becsületem szentségére esküszöm, de hát ha énnekem nem hisz
150 IX | Menjen! Ne csúfolódjék.~– De már erre esküszöm hitemmel.
151 IX | aztán, ha Decebál keresi?~– De nem fogja ám keresni. –
152 IX | eltévedt pénzes erszényét, de még ha aranytálcán hozná
153 IX | bútorokra és toilette-re.~– De majd Decebál kérdezni fogja,
154 IX | ki egy budai kesztyűsnek. De hiányzott a divatos fényűzésnek
155 IX | statuette, majolika, gros de Naples, moire antique” stb.
156 IX | fogja majd reprodukálni; de az nem tesz semmi kárt.~–
157 IX | Emmánuelnek keresztelte a pap.~– De hát szabad bámulatomnak
158 IX | famíliában a majorocska. De hát énnekem erre igen erős
159 IX | Miskapor alá, amit mondok, de ha megígéri, hogy egy teremtett
160 IX | koplalásban részesülök, de majd nemsokára vége lesz
161 IX | és ottan megölik.~– Ejnye de furcsa kis horoszkópot csinált
162 IX | szeme, mint nekem volt. De sok komplimentet mondtak
163 IX | Király Samunak hítták. De nem bántam én, akármilyen
164 IX | csemegéket küldött a konyhára. De én csak mind nem akartam
165 IX | annyira rendkívüli dolog.~– De hát énnekem mármost ez nem
166 IX | híres ember lesz belőle, de ifjanta és erőszakos halállal
167 IX | hogy volna a világon.~– De bizony van. Betűi is vannak.
168 IX | olyant, amit más nem tud.~– De mi hasznát fogja venni?~–
169 IX | Azt majd megtudja a világ, de csak később.~– És megtanulja
170 IX | már nem tud belőle semmit. De hát azt is szeretem, hogy
171 IX | kastélyában hálhat meg.~– De utoljára is – ne haragudjék,
172 IX | félénknek, tudatlannak nevelni; de majd egyszer tizenhét, tizennyolc
173 IX | hogy biz ez erős fantázia; de meg kell vallani, hogy szisztéma
174 IX | a nyelvemet harapom le. De még arról sem, hogy hogyan,
175 X | Ananiasnak keresztelték, de az egész világ Anonymusnak
176 X | Volt annak valaha neve, de ma már nincs.) S addig forgatta
177 X | Ez a sokat emlegetett, de még soha meg nem talált „
178 X | Árpád-házi királyoknak!~– De hát valóban Thonuzóba sírja-e
179 X | tízezer tallért kapnék érte. De hát minek? Azért a nyolc
180 X | ökörnyomból inni, nekem mindegy. De ha ezt nem hiszi, hát tessék
181 X | semmi különös érzelmi becse. De nem adnám semmi árért és
182 X | okos észrevétele támadt.~– De hogyan nem rohadt el ez
183 X | a vezérek nyílvesszője. De hát ezt nem tudják! Csak
184 X | ősapját? Emlékezik még rá?~– De inkább a saját nevemet felejteném
185 X | megtanulhatta. Nem írták náddal, de késsel faragták vesszőre.
186 X | kikívánkozó rab a tömlöcfalat. De most egyszerre egy tömör
187 X | keresztül nem tudom vágni; de még ha tudnám is, lehet,
188 X | elemelni kriminalitás volna. De én nem is azért fáradtam
189 X | éjjel nagyon sokat ivott, de annyi ész még mindig maradt
190 X | tetszik? Úgy, ahogy mondtam. De én egy cseppet sem erőtetem.~
191 X | Decebálnak, hogy igen bizony: de a pénzzel telt erszénye
192 X | 4-et mutatott tízre. No, de egy negyed alatt be lehet
193 XI | tekintet közé. Ajkai duzzadtak, de azokat csak olyankor látni,
194 XI | Vakandi és Horkázi jó barátok. De sőt gyűlölik egymást, ahogy
195 XI | összehasonlító nyelvészet? De kútforrásai is vannak. Nyomtatott
196 XI | kettőről krónikák beszélnek. De hisz az egyik tót hangzású
197 XI | egymást a püspökségnél, de minthogy a leveleiket nem
198 XI | forognak a dühtől. – No, de elég lesz mára.~Az ilyen
199 XII | is. Van sajtószabadság, de nincs sajtómuszáj: a kormánypárti
200 XII | pártok is szervezkedtek; de sajnos, hogy ezúttal sem
201 XII | fényt vetett maga körül; de maga a főúr pompa dolgában
202 XII | nem szokott a beszédeire, de bizonyos volt magáról. A
203 XII | értette, hogy jöhetett ez így? De hát mindenki meg volt vele
204 XII | államférfiúi tekintetben bölcs, de a korszellem értelmében
205 XII | Beeresztette őket a kapun; de csak azért, hogy azt rájuk
206 XII | mindig. Örökösen rebelláltak, de mindig ki tudták a nyakukat
207 XIII | ember, aki a földet méri.” De hogy hogyan méri? Rőffel-e,
208 XIII | hozza.~– Közelebb a szemnek, de nem a fülnek. Akar belenézni
209 XIII | büszke emberek irányában, de szelíd és türelmes az együgyűekkel
210 XIII | Tapogatózni kezdett.~– De hisz a parasztok népe is
211 XIII | mert én leányruhában járok.~De már ez nagyon is érezhető
212 XIII | kifordíthatni a helyéből.~– De hát hol tanultad te ezt,
213 XIII | Mikor senki sem látott. De meg ne mondja azt Móric
214 XIV | meg „itipiti koppensus!”2 De scythául ki tud? Sára asszony
215 XIV | kocsmába. Úgyis ott a hazája. De az ő házába be nem lép,
216 XIV | Emma alig bírt aludni; de nem a szép új ruha miatt,
217 XIV | hályogot, s kezd látni, de még nem tudja, mi az, amit
218 XIV | csinálják azt a földfelosztást?~De Sára asszony csak azon föltétel
219 XIV | kell több tagosztály!~Hej, de jót is nevetett a saját
220 XIV | egymás ellen hadakozott. Haj, de szép világ volt.~Ez édes
221 XIV | A parasztok dicsőhödnek.~De biz az a lárma nemigen hasonlított
222 XIV | felelte ez, csendes flegmával.~De Emmát annál jobban meglepte
223 XIV | bottal széjjelverem őket.~De bizony nem ment oda, hanem
224 XIV | azt könnyedén átszökte; de nem jött a sátorig, hanem
225 XIV | csinálni az akrobatai ugrást, de nem vált egészségére a kísérlet,
226 XIV | gyorsított menetben bár, de mégis helyes taktikával,
227 XIV | így, bár időveszteséggel, de kár nélkül jutottak a célhoz.~
228 XIV | rántja félig a hüvelyéből, de aztán megint csak visszataszítja,
229 XIV | a futásban a leányruhám.~De azonban úgy égett az arca
230 XIV | piros merinószoknyájáról. De hogy még Horkázi úr is ittfelejtette,
231 XIV | nem kaphatott is beléje, de legalább belekapaszkodhatott
232 XIV | volt a tömegben hadirend, de volt az a rohamgyorsító
233 XIV | a másikon leánykantus.~De Emmácska nem a félelem ösztönét
234 XIV | volt nem nevetni rajta.~De eléje lépett hetykén Latyakos,
235 XIV | hogy magát kompromittálta, de sőt a társaságot is megzavará,
236 XIV | nyakából a pervesztőébe.~De az replikázott, nem engedte
237 XIV | korcsmában, malomban.~– De te súgtad, hogy mit mondjak!~
238 XV | XV. Az egzáment~De se szekéren, se lovon járó
239 XV | magát.~– Uccu, Csajkos! De szép lettél! Eddig is az
240 XV | elfussanak a paraszt elől! De végképp feldűlt a harag
241 XV | intézkedéseket megvigye. De az még a száját se táthatta
242 XV | nem volt többé ijedtében, de ugyan örült, hogy a kengyelből
243 XV | illa berek, nádak, erek! De az én házamba gyáva férfi
244 XV | torlódtak össze valamennyien.~De végre előkerült Decebál
245 XV | Decebál nem is fogadta el.~– De hát akkor mi a patvarnak
246 XV | Fejére olvasták a bűnét.~De Holofernes nem azért volt
247 XV | arra a kérdésre, hogy:~– De, hát ha mind az urak, mind „
248 XV | dadogott közbe bíró uram; de Pilinkó hátrarántá a szűre
249 XV | megadom neked azt az aranyat. De az alatt a föltétel alatt,
250 XV | el a legjobb tanulónak.~De még szebb lett a következése.~–
251 XV | oda akart rohanni hozzá. De Horkázi úr visszatartóztatta.~–
252 XV | fogni a Jancsit kétfelől, de ő széttaszigálta őket maga
253 XV | Az ostort.~– No, azt is. De még azon kívül? Hadúr…~– …
254 XV | tábláról. Oda volt pedig írva, de se nem hunnus, se nem szittya
255 XV | írásjegyekkel ez a név:~„ASINUS.”~De már erre olyan frenetikus
256 XV | kiterjedésű családnak a neve, de amelyhez mégis senki sem
257 XVI | megszabadulásért; s nem hasonló, de még nagyobb érzés-e az,
258 XVI | Koplalok, amennyi belém fér; de több kezet nem csókolok
259 XVI | rejtenek. Az apám vállat vont, de nagyon meg volt döbbenve,
260 XVI | lehet belécsípni.~– Jaj, de derék! Ugye te is olyan
261 XVI | fogok; ezt pedig megszokom. De te mennyit hagysz itt!~–
262 XVI | még csúffá tette volna. De hát vigyáz Ormuzd a maga
263 XVII | csak tizenhat esztendős, de azért bír mind a két nagybátyjának
264 XVII | négyszögmérföld a területe, de azért olyan nagy benne a
265 XVII | között; ő ugyan tagadja, de a kopaszodó fejtető ellene
266 XVII | Szeretne hegedűvirtuóz lenni, de úgy, hogy egyszerre Paganini
267 XVII | nevezetes vadász lenni, de nem állja ki a fáradságot,
268 XVII | szeretne tudós férfiú lenni, de minden könyvnek csak az
269 XVII | szeretne leányokat meghódítani, de úgy találja, hogy ez még
270 XVII | elmondassék a történet.)~– De éppen. Ez klasszikus egy
271 XVII | hallottátok hírét a Quar tier de Breda királynőjének, az
272 XVII | bűnös világi örömök elől. De akárhová fordítja, mindenütt
273 XVII | nem fognák a palástját. De ő, mint Szent Antal a pusztában,
274 XVIII | akart szaladni mérgesen, de az Albino útját állta, visszahozta.~–
275 XVIII | Fanfan – par les jarretières de ma déesse! Mi segíteni fogunk
276 XVIII | milyen az a Lizandra nostras? De mindenekelőtt azt gyónd
277 XVIII | itt megláttad Lizandrát?~– De sokáig nem. Órákon át elólálkodtam
278 XVIII | bokrok közt sompolyogva, de soha még élő lelket nem
279 XVIII | Helyes kombináció.~– De előttem soha sem ő, sem
280 XVIII | telescopiumon meglátjuk a gyűrűit; de mire az feljön, akkor már
281 XVIII | aventure-t, s megalkudtál vele.~– De nem úgy van ám, ahogy ti
282 XVIII | sírni, szepegni kezdett; de mikor azzal fenyegettem,
283 XVIII | reggel tejet szokott hordani; de az egekre is kért, hogy
284 XVIII | fiúnak talentuma van!~– De mintha csak én tanítottam
285 XVIII | Természetesen hófehér ruhában.~– No, de megbocsássatok, ahhoz fogható
286 XVIII | fogható szépséget nemcsak én, de ti sem láttatok soha. Odaült
287 XVIII | tündér volna: halavány, de azért olyan bájos, hogy
288 XVIII | minden szépség megvan azon; de különösen nagyszerűek azok
289 XVIII | akarja azokat hajigálni, de nem bír odáig hajítani,
290 XVIII | kapni a hajított valamit, de rosszul mértem ki az időt
291 XVIII | Ez hatna!~– Patvart is! De hát hogyan van! Tudsz te
292 XVIII | mamának jár a „Moniteur de la mode”, amihez igen szép
293 XVIII | véleményezé Fanfan –, de hát mondd meg, mi akadályoz
294 XVIII | erősíték a doktor urak.~– De hol veszem én a hajót? –
295 XIX | kvartetteket lehetett hallani.~De egy szobában mégis hangzott
296 XIX | hiába vesztegetni a szót.~De végre mégis akadt egy józan
297 XIX | felelt az fideliter.~– De hova mehetett? Az Isten
298 XIX | szerelméért! Nem tudja?~– De tudom.~– Hát mondja frissen.~–
299 XIX | odábbmegy, a csősz utánasiet, de nem azért, hogy megzálogolja,
300 XIX | gyűjtik petrencékbe. Jaj, de hívogat az alvásra ez az
301 XIX | abszurdum.~Ott is volt; de már arra azt mondta Manó,
302 XIX | tengerikupacon az alvás, de ma nem lenne egészséges
303 XIX | kihímezve arany és ezüsttel, de azon a fonál már mind veres
304 XIX | fejével beszélgetett vele, de nagyon siralmatos hangon.~–
305 XIX | ott majd eltér az utunk.~– De hátha ott sem tér el?~–
306 XIX | hátha ott sem tér el?~– De már bizony pedig ott csak
307 XIX | meglátogatja; megtréfálják, de meg is ajándékozzák. No,
308 XIX | Manó visszatért hozzá.~– De hát aztán nem félsz te éntőlem? –
309 XIX | idekinn, míg behívlak. – No, de ríva ne fakadj megint, nem
310 XIX | nem szokja azt le soha.)~De meg más dolognak is meg
311 XIX | venni az alakját. Alacsony, de karcsú termetét régi divatú,
312 XIX | színehagyott öltöny fedi, de valaha drága lehetett annak
313 XIX | ilyenről a leányának.)~– De hát te mit vacsorálsz? –
314 XIX | zsír még van.~– Az ám: de egy kis baj van – szólt
315 XIX | csak nem ijedtek meg?~– De a tüzes sárkánytól sem!~
316 XIX | készen volt a vállalatra! De még milyen öröme telt benne,
317 XIX | mert a nyakadba ugrik.~De nem félt attól a repülő
318 XIX | erdőben.~A véletlen robajtól de mégiscsak megijedt Lizandra,
319 XIX | magukat.~– Ej, ha ottlephetem, de megfogtam volna! – hetvenkedék
320 XIX | eltaszítá őt magátul.~– De aztán megint elereszteném.~–
321 XIX | Hát te nem vagy szomjas?~– De nagyon. Egész nap nem ittam.~–
322 XIX | sudarai fölé emelkedett már.~– De hamar megjöttetek! – dicsérte
323 XIX | elfogy, hoznak a faluból; de a pontaligeti parkból még
324 XIX | kiállni. Üldözni is fognak. De te azt mind kiállod. Azután
325 XIX | Szegény is fogsz lenni; de a szegénységet megszereted.
326 XIX | Gazdag nagy birtok marad rád, de te annak hasznát nem veszed.
327 XIX | oldalát Dorkónak ez a titok.) De hát hogy juthatott volna
328 XIX | kisasszonynak, s mondogatták: „Ej, de gyönyörű haja van!”, „Jaj,
329 XIX | gyönyörű haja van!”, „Jaj, de jól áll a termetén az a ,
330 XIX | tálban (régi porcelán volt, de körüldrótozva) a csábítón
331 XIX | itt kígyók is vannak?~– De még mennyi! Jó az nekünk.
332 XIX | volt takarva foltozott, de szép fehér lepedővel. Egy
333 XIX | gyalogolás elég jól kifárasztá, de éppen azért nem tudott mindjárt
334 XIX | könnycseppet letörülnie onnan?) De nem, csak azért sem! Az
335 XIX | páviánt. Ha ő lehet vadmacska!~De, hogy most ilyen sokadmagával
336 XIX | hogy idegen, még hagyján; de ez a vigyorgás rajta! Mit
337 XIX | Manó csak tizenhárom éves, de acélizmú fiú; egyszer csak
338 XIX | volt, ebben nem volt hiba; de ilyen vízben úszni! S ilyen
339 XIX | becsületszavatokat rá.~– Én megígérem, de becsületszavamat nem adhatom
340 XIX | nem szólok erről semmit, de csak egy esztendeig – fogadá
341 XIX | vizsgát, azt is kiállom; de hogy én ezt a szép jelenetet,
342 XX | Rossz volt, amit tettem?~– De nagyon is jó volt. Úgy kellett
343 XX | mindent. Láttam az úrfit, de csak a tavon keresztül,
344 XX | keresztül, beszélt is hozzám, de csak ilyenekkel, ni.~Azzal
345 XX | leány maga olvasta fel.~De minden sor után nagyobb
346 XX | jólesett neki rajta.~– Hihihi! De bolond fiú vagy te, hallod-e?~
347 XX | törni, fejbe ütöm.~– Hahaha! De vitéz vagy! No, hát ha nem
348 XX | Te paraszt!~– Igazság! De mikor kel fel az asszonynéném?~–
349 XX | kezdett valami mondáshoz Manó, de kapicányon kapta a nyelvét
350 XX | hunyja a szemét szegény.~– De hát hogy teszed azt?~– Hát
351 XX | tettem?~– Nagyon jól tette, de nekem még a zúzám is reszket,
352 XX | mint a maga ökle. Ejnye, de hogy tudott ezekkel a filigránmunka
353 XX | a medvét is legázolom.~– De csak nagy baj lesz ebből
354 XX | maguknak volnék, kisasszony, de még ma!~A pesztonka szaladt
355 XX | elhitték a hazugságomat.~– De én nem akarom, hogy azért,
356 XX | az ajtaja.~– A mennykőbe! De ha itt az a szokás.~– Hát
357 XX | Kiúszott. Nem tudtam, kicsoda? De ha tudtam volna is, azt
358 XX | fiamnak jólesett az a lecke, de énnekem még jobban esik
359 XX | ide.~– Azt nem tudom.~– De én bizonyosan tudom. Vissza
360 XX | meg azóta a kastélyt?~– De bizony megjártam. Nézd,
361 XX | mi bajod most?~– Semmi. De nekem a szemem ég, mikor
362 XX | anyádnak mindent?~– Nem. Nem. De mikor az őtet nagyon meg
363 XX | Manó meggondolta magát.~– De mégis meg kell neki tudni
364 XX | legutolsó szóig.~– Jaj, te! De nehéz az az igazmondás!~–
365 XX | kis padra az ajtó előtt.~De ha palota lett volna és
366 XX | Bécsbe menni! Nem értette, de hinnie kellett ebből a nagy
367 XX | innen. Sohse fogadtam el. De ráadásul erre a levélre
368 XX | Most már aláírom. Hej, de pompás reggelivel fog megtraktálni
369 XX | Neked csak adtak eleget.~– De nem voltam éhes soha. De
370 XX | De nem voltam éhes soha. De jó az az éhesség.~– No,
371 XX | s vidd fel a kastélyba. De várj csak, valamit mondok.
372 XX | is; hadd suvickolja ki.~De már ezt az utóbbit nem akarta
373 XX | hozzá?~Még gondolt valamit, de azt nem mondta el.~– Még
374 XX | nemcsak rá nézve üdvös, de rám nézve is nagyon megnyugtató.
375 XX | elbámult ennyi retorikán, de hisz ez természeti adomány
376 XX | a gróf szíves ajánlatát, de nem fogadhatom el. Megmondom
377 XXI | legényeknek: kemény fickó, de hűséges.~– Láttad ezt a
378 XXI | elemozsinádat megosztod vele, de borral ne kínáld. A hortobágyi
379 XXI | a két szemed fényére.~– De ha Tánczos uramnál leszek
380 XXI | úriasabb módon fogadják.~– De én sohasem megyek Bécsbe.~–
381 XXI | itten – mondá Manónak –, de azért mégis nehezemre esik
382 XXI | Ki látta, hova lett? – De nagyobb kérdés volt az,
383 XXI | s fűt-fát kikérdezett, de semmi nyomot nem talált.~
384 XXI | gonosz csont voltál már, de én nem akarom, hogy az én
385 XXI | debreceni Péterfia utcán végig! De ezt a gyalázatot nem hagyom
386 XXI | Koltaberekbe! Szerelmeskedni?~– De ördögöt! Vadászni.~– Vadásszál
387 XXI | itthon. Van itt erdő elég.~– De nincs medve. Az őzeket csak
388 XXI | vagy volt igaz, vagy sem. De hisz az már valami nagyszerű
389 XXI | Nem tudom? Az nem kérdés. De ismerlek! Azt tudom, hogy
390 XXI | asszony, ha elkeserítik?~– De szeretnék egyszer olyant
391 XXI | hozzá?~– Még nem tudom, de majd megtanulom.~Decebál
392 XXI | azokkal az oláh fátákkal! De szépek is a lelkemadták!
393 XXI | Idézték rá a költő versét. De az örmény nőkben mégis több
394 XXI | volt, mint a penicilus.~– De hol marad az a Bakala Peti? –
395 XXI | kiáltá rá Decebál. – De felvadászcsizmáztad magadat!
396 XXI | szép tenyerével, egy izmos, de egészséges pofont.~– Mi
397 XXI | meg volt vele elégedve.~De még Sára asszony is. Mert
398 XXI | kívánságát elégítette ki.~– De mármost, lássa nagysád,
399 XXI | akart rá flastromul kapni.~De Sára asszony nevetve húzta
400 XXI | nem: a constrascribához – de biz a rector professorhoz! –
401 XXI | fogva az öt mokány lóval; de biz azok még nyolc órakor
402 XXI | zsidónak boltot nyitni, de a vármegyében szabad. Annálfogva
403 XXI | némák. (Nem egymás közt, de a világra nézve.)~És így
404 XXI | a felségsértési actust, de nem volt rá bizonyítéka.
405 XXI | Ez Sára asszonynál van. De hogy kerüljön a király biztos
406 XXI | el se lehessen tagadni; de mégse kelljen Sára asszonynak
407 XXI | kétesztendei várfogságra.~De vajon kibe szerelmes? Bakala
408 XXI | Ez tragikus kimenetel; de lélektani tény.~– Én megmondom
409 XXI | kétesztendei várfogságot; de kikötöm magamnak azt, hogy
410 XXI | saját férjébe szerelmes! De még milyen őrülten szerelmes!
411 XXI | Szenvedjen, aki bűnös; de legyek én ott, hogy megvigasztaljam.~–
412 XXI | Talán nem is igaz az.~– De tudom én azt jól. Nem lehet
413 XXI | orrod tőle fokhagymás!”~– De azt előre is megmondhatom,
414 XXI | Egyszóval „titkos policáj”. De hát hogy tudja azt a tekintetes
415 XXI | Azzal becsukatja magát.~De ezt még megelőzi valami
416 XXI | ártatlant a bűnhődéstől, de beleejti a vétkest. És ezért
417 XXI | idő szerint a burgonya), de mégis kapható, s hogy ennek
418 XXI | ott maga körül az elítélt. De milyen nagy lesz majd a
419 XXII | fogadá a házigazda.~– De bizony magam is igyekeztem,
420 XXII | volna őfelségétől valamit. De hát csak azért sem olvasom
421 XXII | megkísérté elkezdeni a kacagást, de hogy senki se szekundált
422 XXII | bizony volt volna elég; de ki lehetett az árulkodó?
423 XXII | sasok összeverekesznek, de egymást be nem vádolják
424 XXII | más ajtaja is a folyosóra; de ott feküdtek a medvefogó
425 XXII | sem megyek. Becsukhatnak, de meg nem juhászíthatnak.
426 XXII | semmi fegyvert a kezében. De annyit mégis megtett, hogy
427 XXII | osztályos atyafiak voltak, de azért az „öcsémuram” szót
428 XXII | új dolgokat hall most.~– De hát akkor ki ütötte meg
429 XXII | dagadt fel a homloka.~– De valaki csak hozzányúlt?~–
430 XXII | bonyolultabbá teszi az ügyet.~– De ha magam idejövök feljelenteni
431 XXII | azt a királyi biztosnak.~– De ne adja nekem, bátyám, mert
432 XXII | mehetek a poklokba is; de parancsszóra még csak az
433 XXII | befellegzett.”~Ő elérte a célját. De Ponthay Adalbert is.~Mikor
434 XXII | nagy rengeteg almáriom, de abban nem volt semmi. Azazhogy
435 XXII | ezzel is lehetne mulatni? De amint egyet kihúzott belőle,
436 XXII | toklyóhoz, aminek ő szánta; de hát így kezdték azt mások
437 XXII | egészen őszhajú emberke volt, de a bajusza fekete; azt suvickolta.
438 XXII | Tegyék velem, amit akarnak; de kegyelmet ne osztogassanak.
439 XXII | lábdobogástól az a tyrannus odalenn.~De még fél stációt sem végezhetett
440 XXII | kulcsot. Megint jön valaki.~– De már ezt megeszem, akárki
441 XXII | Ezt nem lehet megenni.~De annyit mégis megtehetett
442 XXII | könyörgő hangon.~– Sokat, de nem mindent.~Azzal előszedegette
443 XXII | lehetett belőlük olvasni. De volt közöttük különösen
444 XXII | a Tanussyak őseredetét; de annak is a legérdekesebb
445 XXII | főfiscus által egy pillanatra, de azokat nagy hamar kiexpediálta
446 XXII | korbul kelt paksamétába, de rá sem hallgatott. A saját
447 XXII | esze, hogy nem használta; de azért itt van. Pénzt is
448 XXII | szarvasgomba-kereső kopónak. (Ejnye, de csúnya hasonlat!) Mondjuk
449 XXII | kell ma az ágyat fölvetni!~De még az sem volt elég, hogy
450 XXII | ámbár nem az eredeti okmány, de egykorú hiteles másolat;
451 XXII | leszármazása be van bizonyítva. De van ennél egy még nevezetesebb
452 XXIII | is újra kellene osztozni!~De íme a „fátum”, a „véletlen”
453 XXIII | volt ugyan már rendítve; de még tartotta magát a lábán.
454 XXIII | Decebár.~– Hát akkor visznek. De az nem volna tehozzád méltó
455 XXIII | azt nagyon meglepte volna, de sohasem juthatott szóhoz
456 XXIII | leszállítaná a patvarkodó kedvét; de hát akkor kárba veszne a
457 XXIII | felakasztják a két ablak közé.~De már ez mire való fényűzés
458 XXIII | vendégek, s menni készültek.~– De biz éntőlem meg nem szabadultok! –
459 XXIII | börtönajtóablak közé szorul.~De már ez mégis igazán nagy
460 XXIII | biztostól. Nem hiába-gróf, de fáin ember.~Azonban újra
461 XXIII | alsószoknyáim meg harisnyáim.~– De hát mit akarsz te azokkal
462 XXIII | vissza, haza Tűzhalomra. De téged már nem találtalak
463 XXIII | ribilliót csapok miattad, de megelőzött a királyi biztos,
464 XXIII | te ellenálltál volna?~– De így is megtettem. Az a te
465 XXIII | te pipogya cselédséged (de kár a moslékot rájuk vesztegetni!)
466 XXIII | házmotozást visz véghez. De már ez ellen én protestálok!
467 XXIII | Igazán azt tetted?~– Azt én! De mindjárt bilincset is vertek
468 XXIII | jönni!)~Szegény asszony! De milyen boldog is volt! Hogy
469 XXIII | két napig, három napig. De már a negyedik nap kezdte
470 XXIII | találhatná a feleségét; de így estétől reggelig s reggeltől
471 XXIII | Igenis: kávéscsészeszámra, de egyszerre egész fürdőkáddal!
472 XXIII | felesége előtt kiejteni:~– No, de aztán mármost, ha azt nyilvánvalóvá
473 XXIII | féltékenység hidrája.~– De nagyon érdeklődik az ifjasszony
474 XXIII | három napig sem került haza, de most az parancsolja a törvény,
475 XXIII | járó családi boldogságot, de sokszor eszébe jutott a
476 XXIII | Kitelt a kapitulációnk!~– De kár! – szólt nagyot sóhajtva
477 XXIV | Választhatott közülök.~De nevetséges volna azt kérdezni,
478 XXIV | mennél későbben találják meg: de az ősapának a csontjai antul
479 XXIV | a nagy sírhalom mellett, de hogy magán a dombon el ne
480 XXIV | körülölelgették a sírt; de azért be nem tudtak oda
481 XXIV | borókabokrokat kellene kivágni; de a tudós nem engedett. Itt
482 XXIV | Eredetükre nézve németek; de a népviseletük a legpompásabb
483 XXIV | kitartó harcosai; németek, de olyan szép nyelvet beszélnek,
484 XXIV | németül (amennyit illett), de amolyan nagykállói akcentussal.
485 XXIV | ugyanezt a dombot felbontani; de akkor ezt a munkát a túlsó
486 XXIV | s a cölöpsír föltárult.~De bizony minden ember lekapta
487 XXIV | ez humbug! Ezt én látom; de mégsem hiszem! Hogy ülhetne
488 XXIV | kelméje rég porrá lett, de az aranyfonalak, sodronyók,
489 XXIV | kínálta rendre mindenkinek; de nem talált pártolóra, aki
490 XXIV | szöveget ugyan nem értették, de azért a nótát megtanulták;
491 XXIV | fölött hadd disputáljon. De nekünk azt a hártyára írott „
492 XXIV | fül gombájába akasztva, de a fülkagylón viselték. A
493 XXIV | Világraszóló kincsek ezek!~De míg a két tudós akadémikus
494 XXIV | száraz helyen jól eltéve. De nem találnak rá. Már az
495 XXIV | megcsókolni Vakandinak, de ez nem engedte.~– Itt van!
496 XXIV | Itt van! Megvan! olvasd!~De Vakandi nemhogy el lett
497 XXIV | Az „én” szittyabetűim. De sötét van itt, nem látok
498 XXIV | támasztottad fel Thonuzóbát! – De te fedezted fel az igaz
499 XXIV | Vadászkutya volt biz ott elég, de a jámbor tudósok nem vállalkoztak
500 XXIV | szörnyedt fel Horkázi. – De inkább kutyát pörkölök.~
1-500 | 501-864 |