1-500 | 501-864
Fezejet
501 XXIV | harmadrészt követel a fiscus.~De már itt nem ismert tréfát.
502 XXIV | Fizetni – nem bánom. De én ezekből az ereklyékből
503 XXIV | réz a sisak, amit látok.~De ez meg már éppen érzékeny
504 XXIV | Rézorrú volt a vak apád! De majd mindjárt csinálsz te
505 XXIV | minden korban előfordul; de a sárgaréz lelet egész tudományos
506 XXIV | hogy fejedelmek utódja; de mégsem kívánja, hogy ez
507 XXIV | Decebál ráállt az indítványra; de csak azon föltétel alatt,
508 XXV | feltámasszák! Hol a veres plajbász? De még csak a címét sem hagyta
509 XXV | tanulszágosz; nagyon mulatszágosz; de nem tanácosz!” S vándorolt
510 XXV | hideglelés: könnyű azt megkapni, de nehéz megszabadulni tőle.)
511 XXV | tennivalója, ami ott marasztá. De most már igazán csak a talált
512 XXV | Móric tudott volna angolul; de nem értett a régészethez.
513 XXV | becsét s rendeltetését; de nem tudott semmi európai
514 XXV | nyelven. Diákul tudott; de arra az anglus azt mondta: „
515 XXV | négyszázezer forint pénznek is sok! De az a tudat, hogy, íme, Nagy-Britannia
516 XXV | fogyasztani. Búzám, ökröm eladó, de a nagyapám cókmókján nem
517 XXV | oldaláról. A kincs igazi kincs, de a becsár harmadrészében
518 XXV | adni tízezer forintért. De még akkor is hiányzik hatvanezer.
519 XXV | püspöknek meg a káptalannak, de abból kálvinista nem kap. –
520 XXV | provisióért? Ez lesz a legjobb. – De ki tud vele értekezni? A
521 XXV | gazda volt az apám! Hej, de sok is maradt rám! Hat ökörnek
522 XXV | Mántay. – Eljárok benne. De valamire kérlek.~– Parancsolj!
523 XXV | percentes lesz a kölcsön?~– De még sokkal olcsóbb.~– Hiszen
524 XXV | hallgatózni az ajtóban.~– De köszönöm én az olyan csókokat,
525 XXV | látogatni a szűrös sógoraidat, de össze nem csókolózom velük,
526 XXV | jönnek, röptében leszedni! De egy sem kerül azok közül
527 XXV | guinea-kben, akár aranyrudakban, de ezüstben is elfogadják.~
528 XXV | calembouron nevettek. – De háromszor is újra kezdték.~
529 XXV | háromszor is újra kezdték.~De úgy eltűnt e naptól fogva
530 XXV | úton-útfélen, meg is verték, de csak olyankor, ha maga nem
531 XXV | kardot, viszik Thonuzóbát! De hiában volt minden erőlködés.
532 XXV | csontlován, léptetve, szépen.~De hát csak nem ment. S a bajhalmi
533 XXV | harmadrészt.~– Lehetetlen.~– De azért úgy van. A királyi
534 XXVI | test már tíz nap óta”.~„De majd eljön a dinnyeérés,
535 XXVI | Voltaképpen Zuboki Máténak hítták, de miután minden beszédét azzal
536 XXVI | harangozónak és sírásóknak. De biz a diákoknak is, az énekesek
537 XXVI | petákos” halottaknak híják. De akadnak hébe-hóba magasabban
538 XXVI | as, krajcár volt az ára. De nagy delicia volt! Délelőtt,
539 XXVI | tán a vasárnapot várja; de az is elmúlt, s a collatio
540 XXVI | a levél, amit kaptál?~– De nekem szólt. A pénz is benne
541 XXVI | szólt. A pénz is benne volt. De nekem nem lehet ahhoz hozzányúlnom.
542 XXVI | mondanám, ne fogadd el; de mivel mások intézik, azt
543 XXVI | vissza.”~„Ne fogadd el, de ne utasítsd vissza!” Így
544 XXVI | Hej, ha most megkaphatná, de beverné a fejét ezért a
545 XXVI | felségsértő káromlásért. De kiszökött a gyáva a külföldre,
546 XXVI | karbunkulusnak a ragyogását.~De nem kevésbé orrolt rá Sára
547 XXVI | igaz. Rossz a világ nyelve! De azért elhiszi azt egy szerelemféltő
548 XXVI | legációba az ünnepek alatt, de hát eziránt előbb a szülők
549 XXVI | helyébe menni, kiengesztelni. De az keserves kiengesztelés
550 XXVI | felmászhatott a fabakterre. De annál keservesebb dolga
551 XXVI | egyik oldalával a másikra. – De rossz lehet üveges hintóban
552 XXVI | halottvivők fehér köténye, de meg a szép festett koporsó
553 XXVI | egymást taszigálva a pallón, de senki sem olyan nagyon,
554 XXVI | kiszabadult a kelepcéből.~De most már aztán nem lehetett
555 XXVI | Felfordulni, azt megtehetem, de megfordulni, azt nem tehetem.~–
556 XXVI | indult a temetőajtó felé.~De nagy hirtelen visszahátrált
557 XXVI | gyönyörködését találja, de most még a szokottnál is
558 XXVI | szép tarkavirágos gros de Naples ruhában, drága bajadérral
559 XXVI | van három, azt adhatok; de az altust nem adhatom.~Már
560 XXVI | a földrül a lába alól. – De Zuboki uram sem vette tréfára
561 XXVI | latyakban; elnyelte azt a sár; de elnyeli az még magát a hintót
562 XXVI | Herkules-buzogányhoz, amit mindenki ismer. De ember is legyen, aki azt
563 XXVI | drasztikus tűzoltási mód volt, de mindig bevált. Az adoma
564 XXVI | mázsa harang ötvenkettő, de toronyba veresbe”), ez tüzet
565 XXVI | gyűrűnek a diákok számára.~Haj, de dühös is volt Sára asszony.
566 XXVI | oltva a tűz szerencsésen.~De Tanussy Manó megadta a diadalnak
567 XXVI | mindjárt helyretette a bokáját, de azért mégis fekve kellett
568 XXVI | Inkább a kutyáknak. Semmi, de egy morzsa sem maradt –
569 XXVI | édesanyja érkezett meg; de a borbély nem engedte neki,
570 XXVI | énekelte az altushangot. Jaj, de fainul is adta!~A Bika-korcsmáros
571 XXVI | érte, nem tehetett róla, de elkezdett sírni – utoljára
572 XXVII | mikor a legátus prédikál.~De viszonylagosan a diákság
573 XXVII | otthagytak; a polyvája. De azért azt is elviszik; nem
574 XXVII | adják ki, csupa krajcárban; de nem hagyatik az azért ott.~
575 XXVII | hátrányáról az eklézsiájának, de már rajta maradt.~Azonban
576 XXVII | belőle, mikor nekiindulnak, de hát arra való a hosszú út,
577 XXVII | neki vizet, ha megkívánta. De ritkán kívánta meg. Ugyanazt
578 XXVII | metszőkést, adja be a paphoz. De aztán el ne felejtse kend.~
579 XXVII | és hozzá savanyúvíz elég. De hogy annál pompásabb legyen
580 XXVII | hogy majd végigolvassa. De alig fogyasztott el belőle
581 XXVII | Természetes krétára játszottak.~De hát az a prédikáció? Manó
582 XXVII | partra vezető „Ámen”-ig.~De csorgott is az izzadság
583 XXVII | felé, mintha noszogatná, de ő nem értetté azt el. Végre
584 XXVII | most és mindörökké. Ámen.”~De tán észre sem vette volna,
585 XXVII | a miatyánkot elmondani, de még nehezebb a metszőkés
586 XXVII | nem volt felszentelt pap, de a protestánsoknál pap minden
587 XXVII | talaj az ilyen merényletre, de itt a világ háta mögött
588 XXVII | summa ágaskodott a zsebében. De Manó nem hajlott a marasztásra.~–
589 XXVII | ecetes uborka” hogyan készül; de hirtelen fordított rajta,
590 XXVII | szíves kínálást elfogadni, de a hajdú leugrott a bakról,
591 XXVII | szörnyen össze-vissza cibálta, de végre is győzött a túlnyomó
592 XXVII | prédikációját is meghallgatják. Jaj, de szépen mondta! Kivált a
593 XXVII | zsinegeket. Nagyon sajnálom, de az édes mama parancsolta,
594 XXVII | egy kis pajkosság volt! De kápsáló diáknak állni be!
595 XXVII | eljutott Mike-Pércs alá, de ezúttal csak a kertek alatt
596 XXVII | emelkedett dombocskán áll, de biz a csárda maga nem sok
597 XXVII | tizenhárom ember szokott felülni, de van is eleibe öt olyan ló
598 XXVII | be a tisztelendő úrnak, de hát domine quomodo…~– Vágja
599 XXVII | megd…~A bizony megesett.~– De mármost ezt csak nem vihetem
600 XXVII | vihetem a magam papjának, de ha papnak szántam, legyen
601 XXVII | a négy lovat hintóst…~– De az ekhós szekér is Horkázié.~– …
602 XXVII | szökni a kisasszonyt?~– De azt nem mondta kee, hogy
603 XXVII | színpadon kergetik egymást, de el nem érik, az egyik nagyokat
604 XXVII | egyik nagyokat üt a bottal, de nem talál; a másik jajgat,
605 XXVII | dolognak találta ezeket, de azért mégiscsak nyugtalanul
606 XXVII | Az ökleiben nem bízott, de igen a lábaiban. Ha ő ennek
607 XXVII | könnyebben húzhassanak, de Manó ezt arra vélte, hogy
608 XXVII | csinálni azt a mesterséget, de az ő más terephez szokott
609 XXVIII | legközelebb reménykedett, de kimaradt jelöltjét a közvéleménynek
610 XXVIII | megint az első alispán, de a másodikért minden soron
611 XXVIII | másik ezzel nem érte be; „De osztozunk a papok nagy birtokán;
612 XXVIII | talán megszabadulhat tőle, de ha elbukik: egészen azé
613 XXVIII | nyakán élődő csavargók; de szívesen kell látni valamennyit,
614 XXVIII | algebra szerint abszurdum, de a választási algebra szerint
615 XXVIII | váltótörvény meg volt már hozva, de istenfélő földbirtokos óvakodott
616 XXVIII | bizony áldozatul hozhatná. – De nem! Ezt sohasem! Inkább
617 XXVIII | ami anatomice valóság; de azért mégis képtelenség.~
618 XXVIII | nemesember űz mesterséget, de az ki is pingáltatja aztán
619 XXVIII | in hoc signo vinces”. De azonban a daruk sem maradtak
620 XXVIII | nagyobb része odabenn van, de amint a leszavazott sereg
621 XXVIII | lel a fekete tollasoknál. De nemsokára megfordítja a
622 XXVIII | ott keres vigasztalást.~De nemsokára új, nem várt fordulat
623 XXVIII | csak pópáikat nyerte meg, de Bakala Peti megvesztegette
624 XXVIII | pár szó különbség. – No, de jöjjenek csak ki azok az
625 XXVIII | egytől egyig Decebál hívei. De aztán hátra volt még Tanusvár,
626 XXVIII | s rohantak be a városba; de mire beértek, már akkor
627 XXIX | folytatni az ellenségeskedést.~De még Bakala Peti is felkerült
628 XXIX | igen szép intézmény volt, de kár, hogy elolvadt.~Őrá
629 XXIX | erényes nem lett volna, de sokszor visszafizethette
630 XXIX | azt a másik protendenst.~De volt mindennél egy sokkal
631 XXIX | Tiszántúl az volt. Lehetett ott! De tessék csak a Felföldre
632 XXIX | csak cigányprímás rajta, de ezek itt a Paganinik!~S
633 XXIX | növendéke, „Tanussy Emmánuel de Tűzhalom et Véreskeő”, hadnagyi
634 XXIX | talán több Tanussy Emmánuel de Tűzhalom et Véreskeő, mint
635 XXIX | ajkai is elfehéredtek.~– De ki vitte őt oda? – hebegé
636 XXIX | landsknecht neki a fia.~Jaj, de tönkre volt lőve ezzel az
637 XXX | mindjárt kétfelé hasítják.~De inkább a rémület hideg réme
638 XXX | Kértem az instrukciókat; de nem méltóztatott a leveleimre
639 XXX | összegben.~– Ő tehette azt! De én nem utánzom. Hogy én
640 XXX | alá rakja, s rájuk üljön.~De majd a guta ütötte meg annak
641 XXX | egymással levelezésben. De ez pedig igen atyafiságos
642 XXX | ellenfelek a politikában, de ahol a familiaris becsület
643 XXX | a fiskálishoz.~– Segíts! De azonnal, mert különben kiszököm
644 XXXI | egyenrangúak négyszem között; – de még olyan titkokat is, amiket
645 XXXI | volt a fiatalság korán, de még mindig szép. Hogy mulatságba,
646 XXXI | elfogadják a tíz louis d’orját, de még azonkívül is mindent
647 XXXI | azokra is fog ugyan felelni, de olyan nyelven, amit senki
648 XXXI | huszárnak való a fajunk, de a magasabb katonai szakban
649 XXXI | apádnak is felajánlották, de ő hallani sem akart róla,
650 XXXI | rendkívüli tüneményhez, de az nem állt kötélnek; először
651 XXXI | szemét nem nyitotta fel, de ha látott volna is, mit
652 XXXI | egész anyai örökségemet! – De hallgasd csak tovább. Amint
653 XXXI | boszorkány-szomszédnőnket, Sáromberkynét, de egészen tisztességesen,
654 XXXI | Először ki akart kerülni, de hogy én határozottan útját
655 XXXI | holdvilágnál, távolból; de te közelről láttad őt, jobban
656 XXXI | csinálódott) – amíg a börzeóra üt, de arra a herceg okvetlen felébred,
657 XXXI | odanézett a kérdező szemébe.~De ugyane percben a feje fölé
658 XXXII | csodaszűzre.~– Csak nem ő az?~– De igen. Barátom! Azt nekem
659 XXXII | vonatkozást tenni ezáltal. De nagyon tisztelte az öreg
660 XXXII | nyélbe lesz sütve a dolog.~– De árulást ne kövess el ellenem!~–
661 XXXII | volna sírva fakadni rá.~– De mindjárt olympi derű ragyogandja
662 XXXII | az öcsém, mint a fiam? – De hát miért ne inkább én magam,
663 XXXII | anyja az udvarnál is – (de csitt! ne tovább). Elég
664 XXXIII | által a vele beszélőt.~– De hogy ismer mindenkit a besúgó?~–
665 XXXIII | mely a kérdéshez odatalál, de mégsem árul el mindent.
666 XXXIII | aztán kárt is okoz másnak; de nem nekünk. Hiszen, ne félj,
667 XXXIII | azt hangoztatja vissza: „De meg foglak csalni! De veszedelmednek
668 XXXIII | De meg foglak csalni! De veszedelmednek örülök! S
669 XXXIII | hogy örökre ott tartsa?~– De ez álom.~– Nincs olyan álom,
670 XXXIII | is annyiszor énfelőlem, de hát azután? Neked semmid
671 XXXIII | hadnagy nőmmé nem tehetlek, de letehetem a tiszti kardbojtot,
672 XXXIII | ajtón, vagy az ablakon –, de ki fognak dobni a tűzhalmi
673 XXXIV | támadásra: az férfias dolog; de ok nélkül, tréfából játszani
674 XXXIV | neki, legalább egy időre.~De Manó is sok változást talált
675 XXXIV | asszony egyre kérdezett, de feleletre nem hagyott időt;
676 XXXIV | neki nagy gyorsasággal, de nem egészen hibátlanul egy
677 XXXIV | alumnusok főfelügyelője. De sok poshadt káposztát megetetett
678 XXXIV | eleget tenni nem tréfadolog!~De bizony mégis maradt egy
679 XXXIV | nénő.~– Jaj, tens ifjú úr: de egészen más világ van itten,
680 XXXIV | szűzménes, se törzsgulya. De még azt is meg kellett érnem,
681 XXXIV | érnem, lelkem Emmácskám, de meg ne mondja, hogy éntőlem
682 XXXIV | asszonynak a kanapéját is. – Jaj, de nagy szégyen volt a házunkon. –
683 XXXIV | ház tetejét meg nem ették. De biz azt is megették. A városi
684 XXXIV | szóra kellett nekik menni; de minek jöttek megint haza? –
685 XXXIV | akár lesz, akár nem lesz; de a vége mégiscsak az lesz,
686 XXXIV | Jaj, lelkem Emmácskám, de sokat mesélhetnék én magának
687 XXXIV | magának ezekről a dolgokról, de nem akarom az álmát elrontani.
688 XXXIV | hogy nagyokat ásít. No, de még csak egyet! – Tegnap
689 XXXIV | herbatejet fodormentábul, hogy…”~De már akkor aludt az Emmácska
690 XXXIV | mindig és minden alakban.~– De hát ez a kofputz?~– Enélkül
691 XXXIV | megsértett structollból.~– De édesanyám.~– Nem édes! Keserű!
692 XXXIV | karmolja meg az anyját, de te az én arcomat karmoltad
693 XXXIV | ugyan nem írt semmi levelet, de valamint a Niagara-zuhatagba
694 XXXIV | feldmarsalokkal is beszélni, de azok is mind tiszteletet
695 XXXIV | mindent, amit igaznak tartunk. De kár volt a fogadásról megfeledkezni.~
696 XXXIV | egypár vén vaskalapos, de vagy három fiatalabb korú
697 XXXIV | lesunyt fővel, aggóskodva, de tele szívvel és tüdővel
698 XXXIV | Itt nagy urak vannak!”~De senki sem énekelte azt a
699 XXXIV | gyermekkori szép áltushang; de bámulva hallgatta azt minden
700 XXXIV | padmalyára; nincs „Ő” odafestve, de azért mégis meglátja, aki
701 XXXIV | mind azt mondja neki: „Jaj, de istenes dolog volt ennek
702 XXXIV | vagy egy, vagy más módon; de az, hogy egy falusi rektor
703 XXXIV | hogy enni adjanak neki, de nem, hogy beszéljenek is
704 XXXIV | nem traktálják olyannal.) De nem is szerette. Most mégis
705 XXXIV | bocsásson el egy felköszöntést, de nem akart rá vállalkozni.~–
706 XXXIV | még kardot is húzok érte; de hogy én valakit szemtől
707 XXXIV | harsány nevetés követte.~– De reménylem – szólt az esperes
708 XXXIV | rákezdeni valami nótára. De az a nyughatatlan ördög,
709 XXXIV | volt, és örökké megmarad, – de amit az emberek tettek hozzá,
710 XXXIV | tökéletlen és mulandó beszéd.~De jobb lett volna a gyereknek
711 XXXIV | Nem tudja, mit beszél.~De az esperes nem volt hajlandó
712 XXXIV | esperes nem engedett.~– De csak maradjon. Hiszen mi
713 XXXIV | Krisztus született és meghalt, de ami a fődolog, azt, hogy
714 XXXIV | bűneim, vagy megbocsáttatnak, de együtt a kettőt nem érthetem.~
715 XXXIV | fiatalja, annak a részén volt.~De az öregek nem hagyták abba
716 XXXIV | hívatja, rögtön siessen haza. De ha lehet, még fogja el útközben,
717 XXXIV | most pedig Manónak hínak. De ne féljen tőlem, nem vagyok
718 XXXIV | szívvel voltam önre, páter; de ma meggondoltam. Talán a
719 XXXIV | javasasszony a lábát beborogatja, de legtöbbet használ ennek
720 XXXIV | borocskát is hozott a betegnek, de ez azt határozottan visszautasította.~–
721 XXXIV | azt teletöltötte. Haj, de jól is esett! Ez az igazi
722 XXXIV | az Emma úrfi a vén papot, de még a fájós lábát is emelgette,
723 XXXIV | fájós lábát is emelgette, de még tíz aranyat is adott
724 XXXIV | valamit?~– Csak néhány szót, de abból sejtem az egészet.~–
725 XXXIV | megkapja ezt Tanussy Decebál. De a fiának még életemben elmondom,
726 XXXIV | parazsat rakott a pópa hátára, de a Dorkó mindannyiszor azzal
727 XXXIV | aki szavaiban tagadja, de cselekedeteiben követi a
728 XXXIV | Sajnálom az uzsorásodat, de nem fogom az adósságodat
729 XXXV | vakmerő feleseléssel a fiú –, de én nem azzal óhajtom a népet
730 XXXV | jóslatokban, s az ismeretlenség; de amit velem tettek, az mind
731 XXXV | kérdezősködni is maradjon idő. – De igen, az anyám feljött Debrecenbe,
732 XXXV | elfogadhatom az alamizsnakrajcárt, de nem a bankót a mecénástól.
733 XXXV | válaszolni. Más is tud „keresni”, de egyszerre egész kincshalmazt.~–
734 XXXV | Ponthayék részén volt.~– De elhúzhattam volna a pert
735 XXXV | a neve.~– Justus Fraus? De furcsa név!~– Jó volna az
736 XXXV | Én archaeolog nem vagyok; de annyit látok, hogy e kincsek
737 XXXV | függők és kelta fibulák; de még inkább felötlenek a
738 XXXV | hunnus eredetre vall.~– De hiszen a mi nyelvünknek
739 XXXV | mondtak ki ennél a háznál! De még az egész tiszántúli
740 XXXV | ikertestvére a mienknek.~– De én nem akarok semmi testvériséget
741 XXXV | Olvasd el, mi van ebbe írva!~De már akkor Manónak a józan
742 XXXV | csokoládéját, rossznak találta, de megitta, azután feladatta
743 XXXV | elmondta, hogy miket álmodott, de már azoknak a magyarázatahoz
744 XXXV | volt tekergetve éjszakára.~De amint odaért Sára asszony
745 XXXV | szívem zárva előtte örökre.~– De hát mit vétett ez a gyermek,
746 XXXV | sátorozó csavargók voltak.~De már erre egész bősz indulattal
747 XXXV | elkövetőjére, megtorlásra készen. – De nem hátrált ám meg előle
748 XXXVI | Hát maga is elmegy innen? De jól teszi. Én is elhagyom
749 XXXVI | Én is elhagyom a házat, de még képpel sem fordulok
750 XXXVI | felépült kétemeletes háznak, de a felső emeleten még nem
751 XXXVI | is rá lehetett találni, de nem ráismerni, mert a nagy
752 XXXVI | egészen új bőrt kapott, de fájdalom, bajuszt nem.~A
753 XXXVI | kastélyból. – Ugye, kidobtak?~– De még meg is vertek.~– Azt
754 XXXVI | hogy az anyád is megver.~– De szomorú dolog ez nagyon.~–
755 XXXVI | nagyon adakozó a címzésekkel, de aki a mocsárfenékből kenyértermő
756 XXXVI | amit magaddal hoztál?~– De bizony még akarok hozni
757 XXXVI | Nálam egy disztichon kiadja, de őnála hét soros hexameter
758 XXXVII | S akad ilyen is; gazdag, de rücskös.~Innen nem szabadít
759 XXXVII | szabadít ki más, csak a szökés.~De az minálunk nem olyan könnyű.~
760 XXXVII | Éjjel a mama mélyen alszik, de a kapu be van zárva, s a
761 XXXVII | fog ismerni bizonyosan, de te hiába akarnád őt megszólítani,
762 XXXVII | meglátsz, rám kacsintasz: „Ej, de kacki leány!”, aztán meg
763 XXXVII | akkor aztán utadra ereszt; de még a sarkon folyvást utánad
764 XXXVII | akarta még elmondani.~– De hát, te szentem, te oltárképem,
765 XXXVII | odaült a „Dionys fülébe”. De soha a grófné szállására
766 XXXVII | jelzé, hogy látogató jött; de az megint olyan hamar eltávozott.~
767 XXXVII | Mindig szeretni foglak, de a kedvesemet még jobban
768 XXXVII | bizony még az ágyban feküdt, de kihúzták onnan, s kényszerítették
769 XXXVII | menté magát a nagybátya. – De én tudom, hogy ki tette!
770 XXXVII | én nem vagyok hipokrita; de hőstettekkel, amiket el
771 XXXVII | ajánlkozott pártfogolni a leányát, de a herceg egészen fölöslegesnek
772 XXXVII | hozzá. Mind jó ismerősök; de különösen az Sáromberkyné,
773 XXXVII | akar velem tartani, nézhet, de hozzám nem szólhat.~– Herceg! –
774 XXXVII | adni az anya állításának.~– De hát, par exemple, hadd tegyek
775 XXXVII | mondani, mint ami igaz.)~– De én elhiszem! – kesergett
776 XXXVII | micsodáját? A leányát!~– De köszönöm én azt szépen;
777 XXXVIII| Fraus~„Justus Fraus!”~– De furcsa név! – mondá Decebál,
778 XXXVIII| kamatra adta a kölcsönt, de nyájas mosolygást is követel
779 XXXVIII| kártyaadósságnál.~Tehát legyen úgy! De nem te fogod kótyavetyére
780 XXXVIII| órában a déjeuner mellett ül, de azért uraságodat felvezetem.
781 XXXVIII| kincseket az anglusnak!~– De „barátja az erénynek!” –
782 XXXVIII| ritkaságok közé tartozik, de azért nemigen akadnak rá
783 XXXVIII| sündisznó, emez egy angolna; de a feje ugyanaz mind a kettőnek.~
784 XXXVIII| mint volt, amikor kérettek; de mégis kincsek azok. Tréfábul
785 XXXIX | közepén olyan gályaforma, de mégsem az, egy óriási fűzfa
786 XXXIX | forgatva, s repül az ég felé. De még a számadó juhász is,
787 XXXIX | Hulladékaikból egész dombtámadt ott, de gondoskodnak ketten a köztisztaságról:
788 XXXIX | arasznyi zöld moha fedi, de egy repedésén végig bóbiskolnak
789 XXXIX | még egynehány nádkunyhó, de azok már újak.~Lizandra
790 XXXIX | ezeket horoggal fogták.~De amint a kopoltyúhoz kiment,
791 XXXIX | puskája odabenn a gunyhóban, de ő ugyan a világ minden kincséért
792 XXXIX | olvadt arannyá vált felhői; de azért a ragyogó ég tovább
793 XXXIX | mocsárlég miazmái ellen.~De hát más édes illatok is
794 XXXIX | van, mint egy őrtoronyban.~De amikor azt a szegény üldözött
795 XXXIX | láng: nem elfutni előlük, de rajtuk hajtani támadt kedve.
796 XXXIX | akár ott fészkelhettek; de most ezen a két csikaszon
797 XXXIX | kissé elhamarkodta a dolgot, de azért az is megkapta a magáét.
798 XXXIX | egyszerre, még elinalhatott; de hogy nagyon megbánta a dolgát,
799 XXXIX | majd mind a négy lábára; de még mindig úgy reszketett,
800 XXXIX | tartani; mert megecetesedik, de annál jobb nektár készül
801 XXXIX | Tokajnak, Ménesnek hegyei.~De az ivadékoknak annyiban
802 XXXIX | kell-e hozzá vagy térdelni. De szépen sikerült. Egész sajtár
803 XXXIX | bölcselkedő kérőzésnek.~De milyen nagy öröme volt Lizandrának
804 XXXIX | néha sóhajtott fel, hogy de jó volna egy kis tejeskávé!
805 XL | hozzá: „Megvágtam az ujjam, de nem fáj. – Fügefalevelet
806 XL | tapsolt a pajkos tettének.~De nagy hamar sírás lett a
807 XL | akarta adni a kölcsönt; de Lizandra olyan ügyes volt,
808 XL | hallottad a lövéseket?~– De igen. Azt gondoltam, azok
809 XL | visszafizetve a kapottat.~– De most igazságtalanul ütöttél
810 XL | mégpedig bivalytehéntől.~– De hát hol vetted te azt a
811 XL | kevés szótagú idiómáján.~De nagy hirtelen másfelé vonta
812 XL | farkas nem támad emberre. De jövőre mégse kísértsük az
813 XL | dicsekedve kiáltozott:~– De hát nem az Isten adta-e
814 XL | kincsednek, fiam, Manó!~– De ugyan egész Európában sincs! –
815 XL | tódítá Manó hévvel.~– De ezen az egész planétán sincs! –
816 XL | vének ma csak álmodoznak, de azért úgy hisznek az álmaikban,
817 XL | Pompás, akinek pompás! De hát az asszony?~– Az övé
818 XL | közé.~– Éppen úgy, apám.~– De fiam, ami a tündérmesében
819 XL | tartanotok az esküvőtöket.~– De hol veszünk hozzá papot?
820 XL | csak lehetett teremteni; de ki tud papot teremteni?~–
821 XL | Manó még mindig kacagott; de Lizandra már szeretett volna
822 XL | bádogot! – kiabált Mántay.~– De apámuram – szólt elkomolyodva
823 XL | kegyelmed papi minőségét, de a szabályszerű feltételek
824 XL | Peregrinus leszek! Hahaha! De tirajtatok, Isten engem
825 XL | volt, aki azt mondta, hogy „De így kellene annak igazság
826 XLI | udvarnál grata personára; de viszont az is latba vetendő
827 XLI | engedi, az bizonyos dolog.~De oly bámulattal senki sem
828 XLI | nem kell neki tolmács. De akárhogy nézi is, a saját
829 XLI | előtt nem, majd azután; de leszámolunk egymással.~–
830 XLI | leszámolunk egymással.~– De hátha valami tévedés van
831 XLI | látni, mint ha ott lennék.~– De nekem ez nem vigasztalás –
832 XLI | a Habsburgi grófokat.~– De én nem akarok addig várni,
833 XLI | bosszút tudok érted állni; de most annak nincs ideje.
834 XLI | Nemcsak nem bánod ezt, de örül a lelked, hogy elfuthatsz
835 XLI | akár a leányáé; az mindegy. De hogy te csélcsap, csapodár,
836 XLI | Eredj hát, hagyj itten! De én is fogadom a lelkemre,
837 XLI | sincsen az egész világon.~De talán mégis van valakije.~
838 XLI | a férjednek a felesége, de az egyházi vagy világi fejedelem
839 XLI | felbonthatlan szentségnek ismeri.~– De már Király Samu meghalt! –
840 XLI | történt… – hebegé Sára; de jól érzé, hogy most fogva
841 XLI | a bosszú, a szégyen: – de csak mindannyi között a
842 XLI | mindössze egy hiúzt tudott lőni; de annak sem hasznavehető a
843 XLII | ostromolták, nem volna csoda, de éppen az, aki mindig rágalmazta,
844 XLII | gondolatot: „Ez az ember de bolondul járt! Elment vadászni,
845 XLII | ami a jelenkorban létezik; de nem az új kort, hanem a
846 XLII | büszke volt. Minden szavából, de még a bajusza állásából
847 XLII | A bocskoros parasztok! – De hisz a parasztok között
848 XLII | Meg is kapja, amit várt, de majd leszédül bele. A konzervatív
849 XLII | kikapták tőle a magukét, de a kifejezések elenyésztek
850 XLII | cikóriai montagnard-ok.)~De mindezen országos aggodalmaknál
851 XLII | forint a kezében volna, de így bizony messze esett
852 XLII | kárpótlást a földesuraknak, de hol következik az még? A
853 XLII | az. Igazi aqua toffana. De azzal megint csak a saját
854 XLII | kerül; ott nem eshetik el. De nem is mozoghat. A moratorium
855 XLIII | XLIII. Párbaj ágyúval~Hej, de fölvitte Isten a dolgát
856 XLIII | ágyúdörgés: a szabadságdal is az; de csak legszebb a nádiveréb
857 XLIII | hangjától elájult máskor. De az akaraterő még hatalmasabb:
858 XLIII | német lapok voltak; ócskák. De az ostromoltaknak még az
859 XLIII | Többen megsebesültek, de a Gil Blas épen maradt.~–
860 XLIII | servus!~Gyönyörűség volt az! De nem földi embereknek való.~–
861 XLIII | szájába vette a szivart, de biz az kialudt, mert nem
862 XLIV | a kedvese elszöktetőjét, de az nem jelent meg.~Mennyi
863 Uto | már annak. Mégis élnek, de nem uralkodnak.~Sára asszony
864 Uto | maga sem tudja azt, honnan; de sejti. Bizalmasabb ismerőseinek
1-500 | 501-864 |