Fezejet
1 II | szitát, rostát visznek; ha az egyet billen, mindjárt felfordul.~
2 IV | nem akar ütni sehogy. Csak egyet nagyot serkent, mikor a
3 IX | többesben beszélt, ámbár csak egyet aposztrofált, amiből megérthette
4 XIX | oldalán minden lépésnél egyet biccent a lábával.~A marhalegelőn
5 XIX | selyemszempillák árnyékolnak. Mikor egyet pillant velük, olyan, mintha
6 XIX | fiút is látni. Hát hoztam egyet.~Mintha csak mókust ígért
7 XIX | Szentjánosbogár az; elfogott egyet, s azt odadobta a Liza bozontos
8 XIX | képeskönyvéből választott a számára egyet. A páviánt. Ha ő lehet vadmacska!~
9 XIX | emberi ábrázatját.~Csak egyet nem lehetett letörülni;
10 XXI | szolgálni. Mármost csak egyet kérek. Adjon nekem erre
11 XXII | lehetne mulatni? De amint egyet kihúzott belőle, olyan egérfutás
12 XXII | hegedűikkel együtt. Bár legalább egyet meghagytak volna a múzeum
13 XXIII | magának: „Aludjunk erre egyet!”~Mert hát nem hiába van
14 XXIII | gyöngytyúkra sandalít; aztán egyet köszörült a torkán, ezzel
15 XXVI | akarna a tekintetes asszony egyet elvinni, abból van három,
16 XXVI | tanult életében, csak azt az egyet nem tanulta meg, hogy valami
17 XXVII | Minden legátus elvisz ezekből egyet emlékül, Manó kiválasztotta
18 XXVII | felkapaszkodott melléje; egyet csettentett a szájával az
19 XXVII | ember testének, ha délután egyet szunnyadhat.~A táltos kergette
20 XXVIII| versenynyargalása, itt-amott bedöntenek egyet az árokba. A fiatal legények,
21 XXXIII| nem tarthatok előadást. Egyet megtudtam – lettünk valamik:
22 XXXIII| császári tiszt; azután még egyet; ahányszor én álmodtam tefelőled,
23 XXXIII| somnambula! Hogy csinálsz ebbül egyet? Mi van az utolsó csillagokon
24 XXXIV | nagyokat ásít. No, de még csak egyet! – Tegnap este, hogy a tiszteletes
25 XXXIX | szedett fűvel.~A bivaly aztán egyet gondolt: felállt a két térdére,
26 XXXIX | valamit, s a vastag orrával egyet taszított a védasszonyán.~–
|