Fezejet

 1 VII   |           az oltártüzeket; ezek, ti. a gyulák, nem voltak a „
 2 IX    |        mozdulatokra igazgatva.~– Ti korhely, kártyás, részeges
 3 IX    |   kártyás, részeges csalafinták! Ti városfüle, falufarka kószapilák!
 4 IX    | városfüle, falufarka kószapilák! Ti viszitek minden gonoszba,
 5 IX    |        viszitek minden gonoszba, ti csábítjátok minden istentelenségre
 6 IX    |     csapalulivók, csárdacégérek! Ti félkézkalmár bojnyikok!
 7 XIV   |         a lovamat. Magam megyek! Ti maradjatok; lármát ne üssetek.
 8 XVII  |      közülünk Gil Blas öcsénk.~– Ti is mindig csak az én rovásomra
 9 XVII  |        hogy nekünk hármunknak; a ti kettőtök tudománya – döccentett
10 XVII  |      tudott rá alkalmazni.~– „Ha ti tudnátok, mennyit fáradok
11 XVIII |         De nem úgy van ám, ahogy ti gondoljátok. Helyzetem teljes
12 XVIII |         szépséget nemcsak én, de ti sem láttatok soha. Odaült
13 XIX   |   szememet, csak osztozzatok meg ti ketten a Lizával rajta.~–
14 XXI   |        micsoda medvére vadásztok ti Koltabereken, szép virágszálom.~–
15 XXI   |        haragját). Az istrángszíj ti. csavarodva volt felkapcsolva
16 XXII  |         ugrott fel.~– Nem kell a ti mulatságtok! Velem ne komázzon
17 XXII  |      odakinn; ez most nem megy a ti hívogatástokra semmiféle
18 XXIII |         vétségem miatt. Nem csak ti tudtok ám felségsértést
19 XXVIII|      falait is bontották.~No, ha ti lerontottátok a mi urunk
20 XXX   |    szokásuk az asszonyoknak (már ti. azoknak, akik varrni is
21 XXXII |         ne inkább én magam, mint ti mind a ketten? – Hogy az
22 XXXVII|         én nehezebb vagyok, mint ti hárman, s azzal mi mind
23 XL    |  dolgozni! Miféle csodákat értek ti meg egykor, mostani gyermekek,
24 XL    |         a másvilági üdvösségben. Ti azt mind meglátjátok! Benne
25 XLIII |      idege fájt bele.~– Nem! Nem ti parancsoltok nekem, hanem