Fezejet

 1 I     |        az egy tősgyökeres magyar nép.~– Annyira az, hogy semmit
 2 I     |  használt semmit. A kitelepített nép menten visszatért; s a lehozott
 3 II    | rohanásukat, kisérve az elgázolt nép átkaitól.~Mindezt pedig
 4 III   |          dörmögé~– Borzasztó egy nép ez! Mondhatom excellenciádnak,
 5 III   |         a földön! Istentelen egy nép! Olyan pogányok most is,
 6 III   |        Engemet nem mer bántani a nép! – Mikor kilépek az utcára,
 7 IV    |      dolga!~Ezt a furcsa címet a nép ajka ragasztotta a most
 8 IV    |       Hanem az a sok ügyes-bajos nép megint csak háborgatni fogja
 9 XIV   |       itt őket; hadd lássa meg a nép, hogy milyen ember a jövendő
10 XIV   |         találni a hangot, amit a nép szíve meghallgat, és az
11 XIV   | meghallgat, és az irányt, amit a nép esze követ. Elmondja nekik,
12 XIV   |      törd be, aki tudsz hozzá: a nép kemény szívét! – És bizony
13 XIV   |     derék, értelmes, hazaszerető nép maga kötözze meg őket, s
14 XV    |         hogy mért nem lövetett a nép közé; most meg azért, hogy
15 XV    |    dugták a boroshordóba, hogy a nép dühös legyen tőle. Én magam
16 XVI   |       mint egy tolvajt, az egész nép láttára. Én innen elbujdosom.~–
17 XXVIII|       Arra, hogy holmi fegyveres nép tartsa fenn a rendet, még
18 XXXIV |       érzéssel suttogá, hogy más nép ne hallja:~– Óh, kedves
19 XXXIV |    őszinte szívű, keleti eredetű nép, aki szeret a maga Istenével
20 XXXV  |        gályarabságot, vérpadot a nép szabadságáért, az emberi
21 XXXV  |      papokat. Pedig mivé lenne a nép vallás nélkül? Egy scopa
22 XXXV  |          akikre nézve minden más nép csak jobbágy és rabszolga
23 XXXV  |       hét vezér esküje; a magyar nép úgy jött be suttyomba Magyarországra,
24 XL    |      ebből az országból, ha ez a nép elkezd tanulni, dolgozni!