Fezejet

 1 I     |     Bocskaynak, Rákóczinak vagy minek képzeli magát; praetendensi
 2 IV    | támasztani, széket tesz elejbe. Minek is? A patkány úgyis bejön
 3 IV    |       Van extra szoba?~– Kinek? Minek? úgysem hál benne a tensúr.~–
 4 IV    |       nincsen.~– Úgy kell neki! Minek tanult olyan sokat! -mondja
 5 IX    |       pénzt.~– Tudja is ő, hogy minek mi az ára! Ha kérdi, mondja
 6 X     |     tallért kapnék érte. De hát minek? Azért a nyolc lat dercekenyérért,
 7 XIII  |       az egész vidéket.~– Aztán minek mérik fel?~– Az „arányúsítás”
 8 XV    |      közé; most meg azért, hogy minek használta a puskaagyat? –
 9 XIX   |       Én nem vétettem senkinek, minek félnék?~– Hát ettől az én
10 XIX   |  szeretném, ha azzá lehetnék.~– Minek volna az neked, parányim?~–
11 XX    |  másiknak a lángját szítogatta. Minek lett volna nekik alunni,
12 XX    |     menni?~– Egyenesen hozzá.~– Minek?~– Hogy megmondjam neki
13 XX    |      szükséged nem lesz reájuk? Minek kántálni, praeceptorkodni,
14 XXI   |      ott maradjon az orcámon.~– Minek az magának?~– Hát hogy tudjam
15 XXII  |  veszekedni a cselédekkel, hogy minek nyitották ki a kaput az
16 XXII  |        azzal felmenni Bécsbe.~– Minek?~– Meghallgatni a királyi
17 XXIII |      Adalbert, királyi biztos. „Minek köszönhessem ezt a nagy
18 XXVI  |         a kabátjának a zsebeit. Minek a zseb, ha pénz nem jön
19 XXXIII|        elszomorodott e szóra.~– Minek mondtad ki ezt a szót? –
20 XXXIV |        nyugtassa meg őket!) Már minek volt azokat kiásni! – Azt
21 XXXIV |         kellett nekik menni; de minek jöttek megint haza? – Nézze
22 XLI   |   lettem hűtlen büszkeségemhez? Minek felejtettem el Thonuzóba
23 XLI   |   kimondtam. Magad vagy az oka, minek híttál ide? Híttál, mikor
24 XLIII |    fektetve az állát, dúdolta: „Minek nekem ez a világ? Ha nem