Fezejet

 1 III   |        úr.~– Hallottam a nevét valaha. Hát a másikat?~– Az „csak”
 2 X     |       furcsa izét. (Volt annak valaha neve, de ma már nincs.)
 3 XI    |       az Emmácska a maga nevét valaha le tudja scythacalligraphiázni,
 4 XI    |        nevét, Horkázi Kajafást valaha láthatóvá fogja tenni. –
 5 XIII  |   hangon:~– Ha énnekem a kezem valaha odáig ér, hogy megkaphatom
 6 XIX   |        levő labdaütőfával, ami valaha lapátnyél lehetett, amivel
 7 XIX   |      leányom pongyolában.~(Aki valaha úr volt, nem szokja azt
 8 XIX   |   színehagyott öltöny fedi, de valaha drága lehetett annak a kelméje.
 9 XIX   |  valamit: lesz-e még a múltból valaha jövendő? S aztán kártyát
10 XIX   |    nénőtől, hogy őróla mondott valaha holmi cigányasszony ilyenforma
11 XX    |   Isten őrizz attól! Hiszen ha valaha úri társaságba kerülsz,
12 XX    | kívánok, amit szeretnék elérni valaha.~– Ugyan, mi az?~– Hát én
13 XX    |        hajszál visszahozza még valaha a viselőjét.~Manó ezúttal
14 XXI   |     csóknak az emléke elmúljon valaha.~Azután felkerekedtek, s
15 XXI   |       országban, anélkül, hogy valaha a feleségét valahová magával
16 XXI   |     hogy az eredetét megtudnák valaha az illetők.~A tényállásról
17 XXVII |         Hát prédikált kend már valaha? – kérdezé félszájból, a
18 XXVIII|      kertjében semmi zöld, ami valaha megehető volt, a káposztatorzsától
19 XXXI  |  gondolkozom. Fogom-e őt bírni valaha?~Gyorsan, minden gondolkozás
20 XXXIII|   aztán mi lesz? Találkozunk-e valaha ismét? Hát azután? Fogsz-e
21 XXXVI |   olyan szerények, aminők csak valaha a száznyolc ázsiai magyar
22 XLI   |        Rákóczi nyomában repült valaha, azt a megfeketült ezüst
23 XLII  |       veszni! Ki váltja be ezt valaha?~Szidta magában az egész