Fezejet

 1 IV   |         nem vágva, de rágva), a szemei folyvást összehúzva, a szemöldöke
 2 V    |       régi druszájánál, neki jó szemei vannak. Én így szoktam kártyázni.~
 3 VIII |       asszonynak az inkvizítori szemei azt a bizonyos tárgyat,
 4 VIII |        jókedvnek, elkomolyul, a szemei kerekre felnyílnak, a nóta
 5 X    |      Ellenben Decebál figyelmes szemei észrevették, hogy valaki
 6 XI   |         a táltosok utóda, míg a szemei vérben forognak a dühtől. –
 7 XIII |        nagyott nézett a gyermek szemei közé, s fejet csóvált. Nem
 8 XIV  |  Horkázi úrnak rosszak voltak a szemei, s a pohár fenekén keresztül
 9 XIV  |    éppen tízezer, aminek Csunyi szemei nézték, s a szűr alól izmos
10 XVII |        orra kosorrnak indult, a szemei aprók, pillái összehúzódtak,
11 XVIII|     azok a kerekre felnyílt kék szemei, amikkel a holdba bámult;
12 XVIII|     inkább a halál! S azzal ott szemei előtt tépném széjjel a gyűlölt
13 XX   |      arca halvány volt, hanem a szemei égtek.~– No, hát téged mi
14 XXI  |        tüzes nyilakat szórtak a szemei, karikára nyílva, az ajkai
15 XXI  |   tervet. A szája mosolygott, a szemei meg szikráztak.~– No, hát
16 XXI  |   megbecsül.~Most nyíltak fel a szemei a grófnak igazában. Ez a
17 XXII |      tágították a visszatekintő szemei előtt a múltak láthatárát.
18 XXV  |       kiálta fel Decebál, még a szemei is vörösek lettek egyszerre.~
19 XXV  |         Erdélyben.~Sára asszony szemei ragyogtak, kérdő tekintettel
20 XXVII|  Horkázi urat. Az ő veres kiülő szemei voltak azok, amik megigézték,
21 XXVII|        megigézték, mint a kobra szemei a mókust.~S abban a pillanatban
22 XXXV | felemelte az mind a kettőt, s a szemei olyan szépen forogtak hozzá,
23 XL   |          Az öregnek megteltek a szemei könnyel.~Erre aztán Lizandra