Fezejet

 1 III    |      halat. A másik úr meg ne sokat gálázzon az én kedvemért,
 2 IV     |      neki! Minek tanult olyan sokat! -mondja magában Dabajkó
 3 V      |       Ez az ő népszerűségének sokat ártott.~Azért is történhetett
 4 IX     |     ide, homo regius oda, nem sokat teketóriázott vele, hanem
 5 X      |       elragadtatással.~– Ez a sokat emlegetett, de még soha
 6 X      |       Decebál az éjjel nagyon sokat ivott, de annyi ész még
 7 XI     |    Szvatopluktól, éppen olyan sokat tart Horkázi Kajafás arra,
 8 XII    | vissza.~Ez utóbbi eset nagyon sokat egyengetett a királyi biztos
 9 XX     |       Ha elszánt akaratod van sokat és nehezet tanulni, szigorú,
10 XXI    |      Lizandra szomorú volt.~– Sokat szenvedtünk mi itten – mondá
11 XXI    |      van Peti! Nem csuklottál sokat? Ugyan emlegettünk. Ülj
12 XXII   |      kérdé könyörgő hangon.~– Sokat, de nem mindent.~Azzal előszedegette
13 XXVI   |    garasért.~Sára asszony nem sokat válogatott benne:~– Álljon
14 XXVI   |    hintó mellé, az ernyőt nem sokat bontogatta Sára asszony,
15 XXVI   |   hajdú öreg legény volt már, sokat tanult életében, csak azt
16 XXVII  |     nem nyílt; Manó aztán nem sokat könyörgött, átugrott a kerítésen,
17 XXIX   |     hogy jöjjön majd utána.~– Sokat vesztettél? – kérdé Sára
18 XXIX   |     húzva a következtetést.~– Sokat. Mindent. A becsületet.~–
19 XXXIV  |     Jaj, lelkem Emmácskám, de sokat mesélhetnék én magának ezekről
20 XXXV   |      A te hebehurgya beszéded sokat rontott az én főkurátori
21 XXXVIII|      asztal, s amellett ült a sokat emlegetett főnök, a régészet
22 XLII   |   oldalról, kiabált ugyan még sokat, nekivörösödött orcával,
23 XLIV   |    Tanussy Emmánuel. Az pedig sokat beszéltetett magáról. Nem!