Fezejet

 1 IV    |        van. El ne felejtse, amit mondtam, mert különben mind a kettőnket
 2 V     |        ilyen sáfrány mérő fontot mondtam én, hanem amin a lisztet
 3 VII   |        miért szidsz?~– Nem neked mondtam! – Fordulj szépen felém.~
 4 X     |           Ha tetszik? Úgy, ahogy mondtam. De én egy cseppet sem erőtetem.~
 5 XVIII |         azután a „susogó”.~– Azt mondtam neki, hogy tudassa velem
 6 XVIII |    dagadva, mint egy uborka. Azt mondtam, hogy egy méh csípte meg.
 7 XIX   |          már Manó vagyok. Hiszen mondtam neked, mikor vízre jártunk,
 8 XX    |        No, ugye, hogy igaz, amit mondtam? – szólt a leány.~– Most
 9 XX    |        itt az éjjel?~– Már, hogy mondtam volna? Csak nem ettem gombát!
10 XX    |          rám zárná az ajtót. Azt mondtam neki, hogy te reggelig aludtál,
11 XXI   | Megkerült a drágalátos magzatod! Mondtam, hogy rossz pénz nem vész
12 XXI   |      verbum regium”.~– Nojsz így mondtam. Hát oda fel kell neki menni.
13 XXIII |       Látod, látod, barátocskám, mondtam, ugye, hogy ez lesz belőle!
14 XXIII |     odaágyazza magát az ölébe.~– Mondtam ugye? hogy még a pincsikutyáját
15 XXIII |            Igazán azt mondtad?~– Mondtam hát! Megtettem! Annak az
16 XXIII |           felírtak mindent, amit mondtam, megfeleltem nekik. Nem
17 XXVII |   gallérja közé húzva a fejét.~– Mondtam, ugye – feddé meg a tiszteletes –,
18 XXVII |     igazi debreceni flegmával. – Mondtam annak a béreskölyöknek,
19 XXXI  |         Bécsbe. Mégis, mikor azt mondtam neki, hogy én egy regényhős
20 XXXI  |       Gil Blasnak csúfolnak? Azt mondtam neki, hogy doktor vagyok. „
21 XXXII |     állapotban tengődjék) – (nem mondtam volna még?)~– Hum-hán! Semmit
22 XXXIII|   kimondani.~– Én egész hitemmel mondtam.~– Ha te annyit gondolkoztál
23 XLI   |     benne. – Gondold meg, amiket mondtam. Eskü alatt nem mondhatok