Fezejet

 1 II    |         asszony; a kocsioldalról messze kinyúlnak a sátorfák végei;
 2 VI    |      nagy sebesen a várostól nem messze fekvő úri kastélya felé
 3 VIII  |     vagyok, itt a Tisza: nincsen messze, kimegyek a partjára, hozzám
 4 XIII  |          a kerti dombocskán, ami messze földről idehordott sziklákból
 5 XIX   |    bicegő öregasszony ellen.~Nem messze járt már a háta mögött.
 6 XIX   |       parányim?~– Mehetnék én is messze, messze!~      ~– No, mármost
 7 XIX   |           Mehetnék én is messze, messze!~      ~– No, mármost eredj
 8 XX    |   gondolt ki valamit. Az ő kezei messze elérnek. Ezt a szökevény
 9 XXI   |          vagy. Azért mégy el oly messze, hogy megcsalhass.~Decebálnak
10 XXI   | bugyolálta mindenféle wiklerekbe messze útra elbocsátott feleségét.
11 XXII  |      helyét a nagy karosszékben, messze elnyújtva a lábát, s a sarkantyúja
12 XXIV  |        éjfélenkint, ha kijönnek, messze szétnézhetnek a világban.~
13 XXV   |          Azok nem jöhetnek, mert messze az út ide, s ők szegény
14 XXVIII|          a menekülésüket, már jó messze jártak.~A bősz harag erre
15 XXXI  |             Hangosabban szólj. – Messze vagyok. – Nem hallom.~–
16 XXXIV |         felé gyalog; pedig az jó messze esett a kastélytól. Kocsin
17 XXXIV |         én szívem nagy ínségből, Messze földről, Kiáltja fölségedet!”.
18 XXXVI |        rámaradt.~Ezúttal nemigen messze vitt az útja. Tanusvár gyalog
19 XL    |        parton. A másik két ladik messze elmarad mögötte, pedig azokat
20 XLII  |                    XLII. Az alma messze elesett a fájától~Az első
21 XLII  |     kezében volna, de így bizony messze esett tőle, a pesti tizenkét
22 XLIII |        lámpája, a világítógolyó, messze tájon kitündököltetve falakat,
23 XLIV  |         az ácsi erdőbe. Ott, nem messze a jelenleg átfutó szőnyí