Fezejet

 1 III  |       ottan laknak.~– Hát azok már mért nem hagyták el szintén a
 2 VI   |        erőtetett harsogó hangon. – Mért nem takarodnak az urak haza?~–
 3 XIII |          Móric bácsi. Mondja csak, mért jár maga a mi házunkhoz,
 4 XV   |           hadnagyok lóra kaptak.~– Mért nem lőttetek a zendülők
 5 XV   |       imént azért hordták le, hogy mért nem lövetett a nép közé;
 6 XIX  | felfalnának bennünket az egerek.~– Mért nem tartotok inkább macskát?~–
 7 XIX  |     karmoljalak velük.~– Ugyan már mért karmolnál meg?~– Ha bántani
 8 XIX  |           van, anyját engeszteli. (Mért nem lehet ezt a könnycseppet
 9 XX   |         valami igazat. Tudod, hogy mért hajítottam orron azzal a
10 XX   |       ketten egyesült erővel, hogy mért vagyunk itt az ablakban?~–
11 XX   |           hatalmas, hahaha! Hát te mért nem nevetsz?~– Mert fel
12 XXI  |         úgy. Szeretném tudni, hogy mért kellene csak énnekem megtartani
13 XXI  |            az ítéletben.~– No, hát mért nem mondod mindjárt? Mit
14 XXI  |      Koltaligetre medvevadászni.~– Mért nem? – kérdezé az elhüledezve.~–
15 XXV  |         Decebál elnevette magát.~– Mért küldesz olyan nagyon a medvékre?~–
16 XXV  |          dioptrája mellett, földet mért.~– Hát te már megjöttél
17 XXVII|          Már jól elkocogtak.~– Hát mért nem mondod hamarább?~– Mert
18 XXIX |            dal:~„Duna, Duna, vized mért keserű,~Árkod mért van tele?~
19 XXIX |           vized mért keserű,~Árkod mért van tele?~Mert Pozsonynál
20 XXXIV|          látszott jönni az áhitat, mért színlelte volna? S mikor
21 XXXV |        pofon ütötte a szobaleányt: mért nem eresztették be, mikor
22 XLI  |          nekem! – mondá magában. – Mért hagytam magamat meglágyítani?
23 XLIV |             drágácskám, angyalkám! Mért nem maradtál te nálam? Kisleánynak,