1-500 | 501-751
bold = Main text
Fezejet grey = Comment text
1 I | azonban kitűnő jó gazda is, és erős acquisitor. Az utóbbi
2 I | persona. Érdemrendje is van, és belső titkos tanácsosnak
3 I | fejét hátravetve hordja, és az is kisebb, mint amekkora
4 I | azt hitte, a festészeti és távlati összbenyomásokkal
5 I | nagyságos úr pedig megállt, és mosolygott.~– Átkozott egy
6 I | tartózkodtak kardjukat kirántani és vérüket áldozni, amidőn
7 I | szenvedhetnek, ha a trón és haza védelmére a veszéllyel
8 I | veszéllyel szembeszállnak. És bizonyára ez a veszély jelen
9 I | ez a veszély jelen van, és annak tűzhelye kiválóan
10 I | magamnak kell lenyesegetnem.~És hozzáfogott nagy kertészszenvedéllyel.~–
11 I | helyen egy falu állt.~– Ah! És hova lett ez a falu?~– Most
12 I | templomot én építtettem.~– És a házakkal mi történt? Borsóra
13 I | az ősi helyét elhagyja, és tovább költözzék egy határral,
14 I | házikó. A sziget karókkal és fonott rőzsekötegekkel volt
15 I | köhintés alá temetve.~– És most itt maradt az én nyakamon
16 I | bűzök tanyájából – mondá, és most már előrebocsátá a
17 I | Mindenki nomád életet él, és csaknem mindenki nemesember,
18 I | nincs az az actus minoris és majoris potentiae, amit
19 I | viszonozva „mezítlábos pártnak” és „plundrás pártnak” csúfolják;
20 I | úgy nevezik, hogy „sasok” és „daruk”, s büszkék a címükre. –
21 I | proklamáltassa magát Pannonia és Dácia királyának (amihez
22 I | csak ezt az egy zsarnokot. És ehhez az asszonyhoz úgy
23 I | oquale zero. Amellett babonás és együgyű. Nem ül tanácsot
24 I | neki annyi természetes esze és furfangja, hogy nemcsak
25 I | az már csak a cserépedény és vasedény sétája egymás mellett.~–
26 I | hajdúkat ismerem, azoknak hite és vallása parancsolja, hogy
27 I | egyemeletes a vármegyeháza.~– És az is alacsony. Ez is biztató
28 I | piszokszigetről itt a parkomban.~– És a vadmacskáról. – Első dolgom
29 II | amilyent az öregeink láttak és produkáltak.~Csak úgy a
30 II | szekerek közt. Csak a fazekas és szitás szekerek, meg a főúri
31 II | utóbbinak pedig a törvény és rend iránti tisztelet.~Ebben
32 II | voltak, s halálmegvetéssel és magasan csóvált farkkal
33 II | árokba ragadják a hintót. És így vonult őexcellenciája
34 II | csapat közelít eléje, kardos és karabélyos alakok, pitykés
35 II | válogatott a „tekintetesek” és „méltóságosok” között –
36 II | Ez az alak volt az első és egyetlen tisztelkedő.~Olyan
37 II | úrnak, hogy még a szája és a szemöldöke is segített
38 II | művész még akkor is húzta és gajdolta:~– Jaj de sakad
39 III | kérek. Kiment a tanyájára.~– És az archivárius úr?~– Engedelmet
40 III | szolgálhatok, hogy hol van.~– És a központi főbíró úr?~–
41 III | terítenek, amíg a szakács és komornyik innen-onnan előkerül.
42 III | hozzávalót ád a mészárszék és a hentesbolt, s ha nincs
43 III | irgalomkeltő virginálással; és azonfölül a kálvinistáknak
44 III | minden négyszegletű rajta és mégis gömbölyű. Ez a fej
45 III | ki mást, mint a haragos és fenyegető indulatokat: a
46 III | rendes ember az evőkését és villáját hordani szokta.
47 III | vagyok szokva – menté magát és dolmányát Barnabás úr.~Pedig
48 III | hogy az én személyem szent és sérthetetlen! Tudják, hogy
49 IV | szép elolvasni való versek és nyájas mondások is közötte.
50 IV | tekintélyes kereskedők, kalmárok és kupecek, akik nem lebzselnek
51 IV | Ázsia, Afrika, Amerika és Ausztrália női szépségek
52 IV | ában elfér annyi szekér és hintó, ahánynak a lova helyet
53 IV | annálfogva, mint a hintót és kíséretét meglátják, hirtelen
54 IV | elévülhetlen helyük ott a kályha és biliárd közötti zugban;
55 IV | a magyar pedig hallgat, és azt is nagyon lassan teszi.
56 IV | tisztviselő, aki vendéglőbe száll, és nem tart saját házat a székvárosban.
57 IV | fokosbot, esernyő,~pincetok és puska, pipazacskó, kostök:
58 IV | visszafelé járva, XI órát mutat, és így mindig visszafelé II
59 V | voltak keveredve, fehér és fekete tollasok, s csak
60 V | patyolat alig látszik a selyem- és ezüstcikornyától. Széles
61 V | amit az egészséges vér és a meleg napsugár fest a
62 V | mond neki, hogy: „Ami jó és drága”.~– Aki jó cimbora,
63 V | elüt egymástul, még arcban és fejben is igyekeznek megtagadni
64 V | Lavottának ismeri minden nótáját.~És itt világért sem teljesedik
65 V | hogy lesse ki, hol jár, és mit mível. Az a hegyes veres
66 V | még a trón lábához sem! És azt egy asszony! – Az asztal
67 V | ott a középen, az a kún és magyar vezér, akik egymással
68 V | peressé teszik az eget és földet, harcolni készek
69 V | Istenért meg a régi Istenért, és kard élére bocsátják, kié
70 V | kitörésében, amikor csak izmok és tagok küzdenek egymással,
71 V | grófoknak, a püspököknek és a napszámosoknak: „Lázárral,
72 V | Nem a felséges, méltóságos és főtisztelendő kollégákkal;
73 VI | aki fiatal korában lágy és megehető, vénségére fás
74 VI | megehető, vénségére fás és kemény, az ember fiatal
75 VI | zűrzavaros kurjongatásban és deszkadöngetésben nyilvánult,
76 VI | Decebál. – Homo regius? Király és filkó egymás mellett aduttban?
77 VI | nyakon markolta a szent és sérthetetlen férfiút.~Az
78 VI | el volt gyalázva a bortul és kábulástul. A szűrét a nyakába
79 VI | ezt mindjárt be is vitték, és biztos őrizet alá tették.~
80 VI | vártaház őrsége előrohant és fegyverre kapott, akkorra
81 VI | bölccsé kijózanult Bakala Peti és Csunyi Laci vezettek a nyomába
82 VII | Rákóczi, a két Thököly (apa és fiú), hanem még Esze Tamás,
83 VII | néne ott guggol a földön, és meséli neki, hogy mit látott
84 VII | haját Sára asszony fésüli és fonogatja.~Szép Emma nyulánk,
85 VII | keresni? Hisz Decebál eszes és tanult ember.~Volna talán
86 VII | palatábla, irallal, toll és kalamáris.~Azokat lerakják
87 VII | a tárgya.~De hát nyíltan és tudva nem oktatják ezt a
88 VII | megtudjuk, hogy mire, hogyan és kik tanítják!~Ennek a keblét
89 VII(1) | az olyan haj, mely hosszú és sűrű göndör hullámzású.
90 VIII | mégiscsak magához ölelte, és megcsókolta erőszakkal a
91 VIII | vett elő; elkezdett sírni, és tragikus szókra fakadt.~–
92 VIII | megáll, a penész-, doh- és gombaillatot.~Egy cseppet
93 IX | dehonesztálja, de torkon ragadta, és úgy a földhöz sújtá Belizár
94 IX | voltak.~– Tessék kibontani és megszámlálni. Itt van az
95 IX | Lássa, Bakala barátom; és én nem bánom, akármit mond
96 IX | hogy az a nagysádé volt és lesz örökkön-örökké.~Sára
97 IX | volna, keményen eltagadjuk. És ilyenformán Decebál nemcsak
98 IX | nagysád bátran bútorokra és toilette-re.~– De majd Decebál
99 IX | mind a kettőt, pénzt eleget és olyat, amiről a lelkem uram
100 IX | uram nem mer kérdezősködni, és hozzá egy szaktudóst, aki
101 IX | Körülhordozta minden termein és szobáin a kastélynak a hű
102 IX | érti, aki franciául tud, és zongorázik, s aki az Emma
103 IX | hanem hát üljön ide mellém, és hallgasson rám.~Sára asszonyság
104 IX | emberhez, s annál sok ütlegben és sok koplalásban részesülök,
105 IX | szegény ember lesz belőle. És végezetre elviszik katonának,
106 IX | katonának, háborúba megy, és ottan megölik.~– Ejnye de
107 IX | lesz belőle, de ifjanta és erőszakos halállal fog meghalni,
108 IX | világ, de csak később.~– És megtanulja ezt az Emma?~–
109 IX | nadrágot, amikor feleséget.~– És nagysád is így szándékozik
110 X | koponyák, kődarabok, cserepek és minden, ami azoknak a kíséretét
111 X | létezik, ami már nincs. Beszél és ír minden nyelven, olyanon
112 X | áldoztam fiatalságomat. Csontok és rozsdás ércdarabok voltak
113 X | rengeteg között. Medvék és farkasok megkergetnek. Vadászok,
114 X | Amit emleget Jornandes és Calanus, Attila temetésénél;
115 X | temetésénél; amiről szól Doefi és Inchoffer, Leventa pogány
116 X | amit emleget Bod Péter és Bél Mátyás; aminek a mintáira
117 X | mintáira ráakadt Pallas és Rouisbrook az obi pusztán,
118 X | hogy az aranyból van: nehéz és sárga.~– Ezt is ott találta?~–
119 X | De nem adnám semmi árért és senkinek, amit most mutatok
120 X | Árpádnak a kívánt vizet, földet és perjét.~– Valóban így volt.~(
121 X | 9508; (k, c, cs, és h egy személyben), &#
122 X | egyszersmind gy),~┐ i (és j), ┴ l, \/
123 X | 9516; o, X r, > s (és z), ┼ v, &#
124 X | Valamennyi őskori történetíró, és saját krónikásunk mind említést
125 X | fel van írva az ősapának és az unokának a neve. Semmi
126 X | cölöpzeten belől maga Thonuzóba és a vele élve elsírolt felesége
127 X | hozzá a saját testi erőm és rabszorgalmam. Úgy vájtam
128 X | szerint a vármegye karai és rendei el vannak határozva,
129 X | körömszakadtáig fenntartani.~És már kilenc óra elmúlt.~Bakala
130 X | óra elmúlt.~Bakala Peti és Csunyi Laci már kétségbe
131 X | becsődülnek a gyűlésterembe, és senki sem dirigálja őket.
132 X | Várnak rád a tens karok és rendek! Megyünk királyi
133 X | gondoskodó volt; előkészítette és sorba kiterítette a kanapékra
134 XI | tett palacknak a fenekén, és semmi ételt, ami az asztalra
135 XI | kenyérmorzsát, szósz, sató és kávé elcseppenéseit, a haja
136 XI | hozta meg a vizet, földet és füvet Árpádnak Szvatopluktól,
137 XI | embert, mint Decebál, Vakandi és Horkázi? Vagy hogy a rögeszme
138 XI | azt hinni, hogy Vakandi és Horkázi jó barátok. De sőt
139 XI | ahová belép, megfordul és kimegy. S ennek a megérzéséhez
140 XI | kútforrásai is vannak. Nyomtatott és írott könyvek. Egymásnak
141 XI | ceglédet, – nyisd ki a makót!”~És ezt a törekvését még a kathedrai
142 XI | az meg éppen ideillik. És végtére, hogy a régi magyar
143 XI | született ember pedig: Ápol és Kaján (Abel és Kain) magyar
144 XI | pedig: Ápol és Kaján (Abel és Kain) magyar ősi módra végzé
145 XI | magyaroknál: szalonnapirítás és kukoricapattogtatás mivoltában.~
146 XI | emlékezetes egyház, veres és fekete téglából rakott tarka
147 XI | azalatt ott ül az ablakban, és harisnyát köt.~Tisztelendő
148 XII | Tuhutum vármegye karai és rendei azt a vakmerő óhajtást
149 XII | terjedelmében nyomtatásban és cenzúra nélkül közölje.~
150 XII | előtti térre, s szemben és kétoldalt felállíttatik
151 XII | a főparancsnoktiszthez, és hagyja meg neki a megyei
152 XII | teszi meg, akkor a karok és rendek hangos tiltakozással
153 XII | akkor a főjegyző feláll, és követelni fogja legelébb
154 XII | tartalmú lapjainak kiszakítását és megsemmisítését, a termet
155 XII | széke mögött álló Bakala és Csunyi urak minden nyomatékos
156 XII | szónoklat csapásai alatt.~És így tovább!~Ezzel szemben
157 XII | belepillantani.~A nemesség teleülte és állta a nagy termet, a karzat
158 XII | karzat megtelt hölgyekkel és fiatalsággal; eközben a
159 XII | fiatalsággal; eközben a gyalog és lovas hadsorok felálltak
160 XII | megjelenni kényszerítse.~És íme, itt mindjárt kitűnik,
161 XII | Cicero nyelvén szólt a karok és rendekhez.~– Inclyti status
162 XII(2) | Tekintetes Karok és Rendek. A vértes feltette
163 XII | születésű tisztek szolgálnak, és megfordítva.~Ez köztetszést
164 XII | meghajtotta magát, megfordult, és elhagyta a termet, csak
165 XII | a királyi biztos a karok és rendek által kényszerítve
166 XII | kíséretében (ahogy szokás és illik) lépett be a nagy
167 XII | boruló forgó smaragddal és rubinnal van tarkázva.~Az
168 XII | volt ilyenkor.~A hölgyek és ifjú urak a karzaton találgatták,
169 XII | százezer forintra becsülték.~És az a biztos nonchalance,
170 XII | fel az egybegyűlt karok és rendek részéről, vegyítve
171 XII | írótollat vőn a kezébe, és azzal játszogatott.~Mikor
172 XII | az excellencia.~– Hallám és megértém a tekintetes karok
173 XII | megértém a tekintetes karok és rendek részéről, mennyire
174 XII | urakat elegendőleg a bor és pálinka. Azért nem is vesztegetem
175 XII | burkolt szívek; alispánok és assessorok siettek tiszteletteljes
176 XII | szólt a tekintetes karok és rendekhez:~– Minekelőtte
177 XII | kell a tekintetes karok és rendek elé hoznom. Egy sérelmes
178 XII | fogják a tekintetes karok és rendek, hogy legfelsőbb
179 XII | tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő Telkibányai Rézkuthy
180 XII | megtámadtatott, inzultáltatott és megsebesíttetett úgy, hogy
181 XII | 1723. törvénycikkely 5-ik és 7-ik §-aiban: „aki a királyi
182 XII | hajdúk in flagranti elfogták, és zár alá helyezték. És az
183 XII | elfogták, és zár alá helyezték. És az senki sem más, mint tekintetes
184 XII | száját?~– Tekintetes karok és rendek! – kezdé fújtató
185 XII | primae nonus”4 értelmében. – És ezennel felajánlom a kezességet
186 XII | vizsgálatot magam fogom vezetni.~És így a fődologban engedte
187 XIII | s otthagyja az asztalt.~És még azzal is feltűnt Emma
188 XIII | távolban felállított keresztes és piros-fehér lobogós rudak
189 XIII | a pokróc az okosságukra és hatalmukra büszke emberek
190 XIII | emberek irányában, de szelíd és türelmes az együgyűekkel
191 XIII | hozta meg a földet, füvet és vizet a magyar fejedelemnek,
192 XIII | sokszor látom én az ablakból és hallgatom, hogy püföli a
193 XIII | pedig engedte ezt történni. És még azután is ott maradt
194 XIII | amit semmi arany regulával és logaritmusokkal nem lehet
195 XIV | parasztnép?~A birtokarányosítás és legelőelkülönítés keresztülvitelében
196 XIV | összegyűjtik a falu szájait és füleit; azoknak továbbadják
197 XIV | ezek a parasztok a bolgárok és marahánok ivadékai, azok
198 XIV | uradalmára, meg a Tanussy és Ponthay családok per alatt
199 XIV | fiskálisok, a homo regius és homo capitularis, itt lesznek
200 XIV | az assessorok jurátusaik- és patvaristáikkal, a jogigazgatók
201 XIV | patvaristáikkal, a jogigazgatók és jószágigazgatók, tiszttartók,
202 XIV | tiszttartók, a főmérnök és almérnökök, a megyei celebritások,
203 XIV | celebritások, kortesvezetők – és végső esetre itt lesz a
204 XIV | tűzhalmi kastélyban három nap és három éjjel, saját rangjaikhoz
205 XIV | éjjel, saját rangjaikhoz és a ház méltóságához illően
206 XIV | kastély belseje, mint Sodoma és Gomora. Sára asszony dúlt,
207 XIV | asszony dúlt, pusztított és újjáteremtett, mint egy
208 XIV | mindenünnen érkeztek a meghívott és hivatalos uraságok.~A Tanussy-kastély
209 XIV | ízetlenkedés is Decebál és Sára között. Az asszony
210 XIV | ungorkodásnak: a konyhák és sütőkemencék felemészték
211 XIV | halcsont is van bennük, és tollal vannak kitöltve.
212 XIV | a színeket, a közelséget és a távolságot; aki azt hiszi,
213 XIV | közbirtokosság jelenléte és tettleges részvétele mellett.
214 XIV | szilvóriumok, meggypálinkák és őszibarackszeszek, amiktől
215 XIV | szűr alól izmos furkósbotok és vasvillák kandikáltak elő.
216 XIV | volt lelkesíthető, okos és érthető dolgokat ezernyi
217 XIV | a nép szíve meghallgat, és az irányt, amit a nép esze
218 XIV | a föld felszabadítására.~És tud lelkesedni az a szegletek
219 XIV | lelkesedni az a szegletek és számok rideg embere; magával
220 XIV | a nép kemény szívét! – És bizony betörte. Aztán végül
221 XIV | kiküldött megyei urakat és uraságokat, hogy egy kis
222 XV | rászáradt a napsugártól és a saját melegétől, úgyhogy
223 XV | azonban csakhamar a szégyen és aztán a düh váltotta fel
224 XV | futott vele, kezeit tördelve és óbégatva:~– Óh, azt bizonyosan
225 XV | tudom hozni az Emmámat.~És képes lett volna megtenni,
226 XV | fenyegetőzött, ha Decebál és Bakala Peti kétfelől a kantárszárába
227 XV | akivel a lázadókat megtámadom és szétverem. Ebben az első
228 XV | innen-onnan; a nemes urak és hadnagyok lóra kaptak.~–
229 XV | szavazattal kisebbségben maradt, és harmadszor megállta a helyét
230 XV | különben igen jeles jogtudós és adminisztráló talentum volt,
231 XV | otthagyva befejezetlen és aláíratlan a testamentumot,
232 XV | végzett); a sok szóvirág és trópus közül végtére is
233 XV | ki, hogy egészen helyes és igazságos a törvénynek az
234 XV | Horkázi után.~Rézkuthy úr és Bakala ezúttal egy kocsiba
235 XV | Emmácska, s az egész népség és úri társaság láttára felemelte
236 XV | törölgeté meg annak a könnytől és portól piszkos ábrázatját.~
237 XV | kővel, mindig egyenesen üt és dob: ha férfi teszi, mindig
238 XV | teszi, mindig rézsút vág, és górig!~– No, ennek a kisasszonynak
239 XV | amikor per cselédszoba és konyha, Dorkó nénőn keresztül
240 XV | összesepreti a sok tányér- és üvegcserepet (amiket a vendég
241 XV | majd itt maradnak vacsorára és táncvigalomra, hoznak magukkal
242 XV | nem képes az kocsira ülni és idejönni? Hisz a kocsit
243 XV | Az Emmácskának a mamája és a tudós nevelője között
244 XV | táncoltatva hátradöntse magát. És amellett agyonkínálták mindenféle
245 XV | gyermek pedig durcás volt, és senkinek semmitféle hozzá
246 XV | akkor lesz legbeszédesebb, és akkor ért mindenhez. Az
247 XV | pipázóba, egymással mókázva és csintalanul dévánkodva.~
248 XV | gyerek felhúzta a vállait, és csalfán mosolygott.~– No,
249 XV | jobban elkezdtek kacagni és tapsolni, a felgerjedt táltos
250 XVI | senkit. Megítélte az apját és az anyját. Hisz azok sohasem
251 XVI | fejedelem nevét: Thonuzóbáét és Decebálét – a hátán!~Azután
252 XVI | szólt hozzájuk, szívből és észből. Olyan volt az, mint
253 XVI | akit szívében nem szeret, – és ezek a nagy hatalmas emberek
254 XVI | Rézkuthy úr, a homo regius.~És az a Tanussy Decebál, aki
255 XVI | magasztalja Rézkuthy úrnak a haza és közügyek körül szerzett
256 XVI | módon az ő Emmácskájának.~És a „fiúnak” hallgatni kellett,
257 XVI | elbujdosom.~– Nagyon jól teszed. És hová fogsz menni?~– Elmegyek
258 XVI | megérkezni a vendéghölgyek és ugrifüles gavallérok, az
259 XVI | cseléd holtrészeg lesz, úri és női vendégsereg aludni megy;
260 XVI | betakaródzik.~– Hahaha! És nem vakargatja a Dorkó asszony
261 XVI | mendikás egy vaskalaposnál?~És bizonyára jól járt Horkázi
262 XVI | megszökés tervét, amíg az urak és asszonyságok vígan mulatoznak
263 XVI | mulatoznak a kastélyban, hajdúk és parasztok még vígabban.~
264 XVII | Don Juan, Elszler Fanfan és Gil Blas~Ők mind a hárman
265 XVII | táncművésznőt minden európai és amerikai útjában, fanatikus (
266 XVII | hajlamaival, azoknak a bátorsága és rendelkezési alapja nélkül.
267 XVII | felbecsültetett kár; amit a rőt és fekete vadak a jobbágyság
268 XVII | Adalbert gróf családjára marad, és így őneki éppen úgy cölibátusban
269 XVII | hogy ez a négy férfi egy és ugyanazon családfa sarjadéka,
270 XVII | orr, hozzá franciás bajusz és az alsó ajkat díszítő légyszakáll;
271 XVII | bajusza hasonlít a fókáéhoz. – És ő mégis Don Juan, a hódító,
272 XVII | sok mindenre van hajlama és szenvedélye; csakhogy amint
273 XVII | nehezen megy, egyszerre beleun és abbahagyja, s akkor aztán
274 XVII | beszéddel.~Mikor Albino és Don Juan kezet szorítanak,
275 XVII | Eljárt ugyan még a Mabille-be és a Closerie des Lilas-ba,
276 XVII | tekintetet vet rá, elpirul, és lesüti a szemeit. Dehogy
277 XVII | meg előtte: erényes marad, és ellenáll a pokol minden
278 XVII | különbséget a szép császárváros és a Styx szigete között, alig
279 XVIII | utálatos volta miatt.~– És itt megláttad Lizandrát?~–
280 XVIII | poronty nemsokára elhallgat, és alszik, mint egy darab fa.~–
281 XVIII | én elővettem a fuvolámat, és ugyanazt a futamot igyekeztem
282 XVIII | egymással.~– A kezdet igen jó. És hát ekkor megláttad az eszményképedet?~–
283 XVIII | végre el nem takarja magát és a nyoszolyáját a szúnyoghálóval.
284 XVIII | neki mindent. Hogy láttam. És megszerettem. Nem tudok
285 XVIII | katekizmusomból tanultál volna.~– No! És aztán ezt a levelet elküldted
286 XVIII | szólt az egyik bátya.~– És aztán ezzel a szíves vadgesztenyével
287 XVIII | rosszul mértem ki az időt és a distanciát, a löveg gyorsan
288 XVIII | fehér hajjal, bajusszal és szemöldökkel kirajzolt ábrázat
289 XVIII | fekete hajjal, délceg nyakkal és vállakkal, pompás öltözetben.
290 XVIII | gondolná, hogy béka vagy!~– És még a parfüm hozzá! – nevetett
291 XIX | talpon álljon az egész világ, és segítsen neki az eltűnt
292 XIX | megbizonyosodtak, hogy diák és nem armer reisender.~A kanyargó
293 XIX | átkötött tarka cic-kendő, és egy a fejét körülfogó bodros
294 XIX | oldalán kihímezve arany és ezüsttel, de azon a fonál
295 XIX | azon a fonál már mind veres és fekete. Amelyik karjára
296 XIX | közelébe; Manó felvette azt, és magánál tartotta. Aztán
297 XIX | míg a másik végén a batyu és a szilke lógott; amihez
298 XIX | Zálogul.~Manó nevetett, és odaadta a kis batyut.~–
299 XIX | ez az ő vendége kicsoda, és honnét jön.~– No, hát vágjunk
300 XIX | ismerik a berket, a pázsitot, és rátalálnak. Ha vadállattal
301 XIX | helyre lett állítva a sziget és a szárazföld között.~– Utánam
302 XIX | szétbontá a kendő csomóit. Anya és leánya kíváncsian dugták
303 XIX | hanem a nemzeted megáld. És utoljára meghalsz ifjan
304 XIX | ebbe a puszta szigetházba? És különösen az, hogy őrá hogy
305 XIX | nyílás, hogy beláthasson.~És aztán lát valamit, amit
306 XIX | gyermekeknek dajkadanázni. És a dúdolás mellett azt teszi,
307 XIX | homlokán, le az álláig, és azt teszi újra meg újra,
308 XIX | álmos. Odaült az ablakhoz, és kinézett a holdvilágos éjbe.~
309 XIX | egyedüli társalkodója éveken és éveken keresztül, akivel
310 XIX | egész erejével megsértőjére, és átnyalábolja.~Lizandra onnan
311 XIX | hogy az a tér a veranda és a rőzsepart között nagyon
312 XX | írta, hogy szerelmes belém, és feleségül akar venni.~–
313 XX | befogni őket, mint a lovakat, és hajtani ostorral, és aztán
314 XX | lovakat, és hajtani ostorral, és aztán nevetni rajtok!~A
315 XX | alól le is lehetett látni és hallgatózni a verandára.~
316 XX | ne tegyék?~– Odamegyek, és megmondom az igazat.~– Hova
317 XX | éjjel egy szegény asszony és a leánya szállást adtak
318 XX | Amit tettél, jól tetted. És mármost szorítsunk kezet.
319 XX | tettem, én felelek érte!”, és nem keni másra!~Emmánuel
320 XX | nagybátyával – tréfából és komolyan!~A célzásból kitalálhatta,
321 XX | Nekem tetszik ez az ember. És én azt nagyon szeretem,
322 XX | dühbe jön, futni akar, ölni! És aztán összeroskad. Az olyan,
323 XX | talán?~– Fúrjuk ki a fenekét és süllyesszük el – tanácsolá
324 XX | megmondod neki az igazat. És így egymás után visszafelé,
325 XX | De ha palota lett volna és nem kunyhó, még azt is felverte
326 XX | Lizandra is elkezdett tapsolni és tombolni örömében, úgyhogy
327 XX | el Lizandra kisasszony.~És Lizandrának kellett az egész
328 XX | helyzetek, körülmények és indokok sorozatát, s csak
329 XX | térséget, beültetve fákkal és bokrokkal. Mi még ma elmegyünk
330 XX | találkoztak egymással.~– És mármost hát mondd el nekem
331 XX | tudományt, a száraz kenyeret és a szabad akaratot.~Adalbert
332 XX | ünnepeken a légációkba, és prédikálom az igét. Ezen
333 XX | elszánt akaratod van sokat és nehezet tanulni, szigorú,
334 XX | hanem fiú, hozzád illő lovag és gentleman; a mi kedves öcsénk,
335 XXI | szedd fel a sátorfádat, és készülj az útra.~– Gyalog?~–
336 XXI | levelet indított útnak Bécsbe és Budára, s ebéd után felpakoltatott
337 XXI | felpakoltatott az úti hintajába, és elindult Tuhutum vármegyébe
338 XXI | rostokoltak a dragonyosok és a fekete harisnyások.~Manó
339 XXI | fél esztendeig kóboroltam és vertem a réztányért a vásáron:
340 XXI | szájába.~Az urak dörmögtek, és a fogukat szítták. Csak
341 XXI | homo regiust megüti, fejét és vagyonát veszíti: még nagyon
342 XXI | bosszúból be akarja záratni; és azután maga vígan szándékozik
343 XXI | féltékenység gyötör. A féltékenység és a hűtlenség pedig nem más,
344 XXI | fának a gyümölcse, éretlen és érett korában. Amíg éretlen,
345 XXI | ajánlom.~Vette a kalapját, és elsietett.~Az udvarra leérve,
346 XXI | leérve, ott találta Decebált és a vendég urakat, kik a sinkoránokat
347 XXI | Decebálnak. – Én sietek innen, és többet engem a te házad
348 XXI | hanem csak a szolgabíró. És ami fődolog; a városban
349 XXI | rövidáru-kereskedésből és pálinkamérésből áll; itt
350 XXI | lovai számára az istálló és saját használatára egy udvari
351 XXI | közt, de a világra nézve.)~És így az egész árulást nyélbe
352 XXI | még azért is köszönettel és hálával tartozik az udvari
353 XXI | fog állani a ,”jó ember”, és megvédelmezi, kihozza a
354 XXI | de beleejti a vétkest. És ezért a jó szolgálatért
355 XXII | tanácskozásaiban hallgatóul megjelenni, és ami legkitűnőbb kiváltságát
356 XXII | ért, mint a szolgabíróé és az esküdté együtt.~A főispán
357 XXII | vármegyében!~Az előtornácból és szobából álló lakosztály
358 XXII | legjobb pikétjátszó a Partium és a Nagy-Kunság közötti területen.~
359 XXII | velem, mint Martinoviccsal és társaival! Hogy a védelem
360 XXII | ahová napvilág se jár le, és ha kezemnél, lábamnál fogva
361 XXII | lapítom, s a falhoz mázolom. És most: örülök, hogy volt
362 XXII | újra kezdődött a munka, és folyt meglepő sikerrel.
363 XXII | kellett dugni a tarsolyába és hazavinni; mert annak a
364 XXII | vezetője volt a pozsonyi és budapesti erkölcsmívelő
365 XXII | megjelenni a hős párt; az ősapát és anyát, akik a hitükért,
366 XXII | tudni, mi van a Szár László és a Kenéz között megerősített
367 XXII | emeltessék a csákáni vértre.~És Kenéz nemzette Thonuzóbát,
368 XXII | barátja az erénynek. Én várok és hallgatok.~Az a Bajhalom,
369 XXIII | A Ponthay Adalbert gróf és Tanussy Decebál közötti
370 XXIII | a gubics; ezeknek a bor és a búza; ez nem igazság!
371 XXIII | meg azok az ő makkjának és gubicsának a felét, s engedjék
372 XXIII | szintén a felét a boruknak és búzájuknak.~A régi harag
373 XXIII | eltemetve az „ük” Thonuzóba, és vele együtt eltemetve a
374 XXIII | utóbbiakra van feltéve a korona és a kereszt, ez azt jelenti,
375 XXIII | hegyek, erdők a főuraké és a papoké; a másik aztán
376 XXIII | mérleg ingadozott a haszon és dicsőség között. Az egyik
377 XXIII | meghallhatod; publikálni fogják.~– És ha nem megyek? – szólt dacosan
378 XXIII | letéve a dohányos börböncéje és a tajtékpipája is.~No, ez
379 XXIII | uram a megrendelt ételekkel és italokkal, hanem a meghívott
380 XXIII | egy szobába bezárt férj és feleség között idő jártával
381 XXIII | összeköttetésbe hozni nem szabad! Te és ő, még mint vádló és vádlott
382 XXIII | Te és ő, még mint vádló és vádlott sem állhattok egymással
383 XXIV | gróffal az őszi vetések és beruházások megtérítésének
384 XXIV | tudományának, mert a cölöpzet és a földtalaj között még egy
385 XXIV | a díszmagyarnak; németek és a legjobb lovasok; németek
386 XXIV | legjobb lovasok; németek és valamennyi a magyar szabadságharcnak
387 XXIV | szabadságharcnak a legelső és a legtovább kitartó harcosai;
388 XXIV | tiszafa cobrok keresztbe és hosszába rakva, mint egy
389 XXIV | mögé, most azután fejsze és fűrész kellett hozzá, hogy
390 XXIV | mindennek,~A német oka ennek!”~(És az egész társaságban csupán
391 XXIV | búcsúztató nyílzápor a hű társ és paripa életét is kioltá
392 XXIV | hegyes végű, elöl orrfedővel és állszorítóval, a sisak két
393 XXIV | koponyáját ékesítő diadém és a nyakcsigolyáit körítő
394 XXIV | meghatározni törekszik, Decebál és Vakandi csak azt kutatják
395 XXIV | vette, oda rejtette el!~És íme, amint Decebál hozzányúlt
396 XXIV | ősellenséget is, a táltost és a régészt, úgy meghatotta,
397 XXIV | egy kutyát kétfelé vágtak, és azt megégették. – Hol van
398 XXIV | mandula nagyságú smaragdokkal és rubinokkal volt kirakva.~
399 XXIV | építtetek körülötte – monda. – És őrházat rendes múzeumi felügyelővel.
400 XXIV | Én pedig a magas kamara és királyi fiscus meghatalmazása
401 XXIV | szerencse, hogy Vakandi és Horkázi ott álltak mellette,
402 XXIV | is hirtelen ott termett, és kapacitálta.~– Non stultises,
403 XXIV | a szent földnek egyetlen és igazi urát és fejedelmét.~–
404 XXIV | földnek egyetlen és igazi urát és fejedelmét.~– Ugyan ne járjon
405 XXIV | hogy egy ládába arany- és ezüstfélék belerakassanak:
406 XXIV | az a láda Tanussy Decebál és Rézkuthy pecsétjével kölcsönösen
407 XXIV | valamennyien vidimálták és coramizálták a lelettárt,
408 XXIV | lelettárt, neveik aláírásával és pecsétjeik odanyomásával.~
409 XXV | mai (villanyvilágításban és sajtószabadságban megreactionariusodott)
410 XXV | megküldte a burkus, bajor és szász orientalista tudósoknak
411 XXV | közvetítő idioma a német és a magyar tudósok között,
412 XXV | vármegyeházánál vasajtó és kettős pecsét alatt tartott
413 XXV | pecsételve a királyi ember és Decebál címeres gyűrűivel.
414 XXV | Móric tolmácsnak, Vakandi és Mr. Snopkins szanszkrit
415 XXV | otthagyta a szobát, a társaságot és a kincseket.~Ponthay Adalbert
416 XXV | keze hüvelykujját a mutató- és középujja közé dugva, az
417 XXV | hogy talán egészen helyes és méltányos eljárás volna,
418 XXV | füle közé húzta a fejét és félrekotródott. Decebál
419 XXV | kincseimet nekem kiszolgáltatni. És most semmi dolgunk itt tovább,
420 XXV | pecsételjük le újra a ládákat és a vasajtót.~Amíg ez végbement,
421 XXV | pusztákon levő őszi vetésekért és fundus instructusért mintegy
422 XXV | nürnbergi Gülden Tafel, és az Attila-leletek, meg Priamus
423 XXV | forintot ígérnek Thonuzóba és felesége kelengyéjeért,
424 XXV | Mántay csak hallgatott, és várta, hogy mikor lesz vége.
425 XXV | várta, hogy mikor lesz vége. És még azután sem szólt egy
426 XXV | elintézését a kamarával és az antikvárius céggel feltétlenül
427 XXV | biztos úr szállására, az ő és Rézkuthy jelenlétében fogja
428 XXV | Decebál meghatalmazását és Mr. Snopkins írásbeli ajánlatát.~–
429 XXV | antikvárius cég ajánlatát.~– Mit? És átengedi a Thonuzóba-kincseket?~–
430 XXV | kiesett a feje a száján. És ugyanabban az arányban ágaskodtak
431 XXV | közé nézett, Ponthay gróf és Rézkuthy. Az utóbbi arcán
432 XXV | kis ribillió, amit Horkázi és Vakandi támasztottak, mikor
433 XXV | számára 160 ezer forintot, és ő mégis olyan szomorú lett,
434 XXVI | XXVI. „Netartsderre” és „Mitugrálsz”~„Asszonyember!
435 XXVI | egyház orgonistája, kántor és kántus prézes a kollégiumban.~
436 XXVI | zseb, ha pénz nem jön bele. És ezért az a kegyes felfohászkodás,
437 XXVI | kántornak, harangozónak és sírásóknak. De biz a diákoknak
438 XXVI | akadnak hébe-hóba magasabban és jobban született halottak
439 XXVI | megint tizenkettővel előbb, és így 24 magánál vénebb diákot
440 XXVI | már neki lehet Mike-Abony és Vámos-Pércs között is válogatni.~
441 XXVI | lovagiassága, atyafias jóindulata és igazságszeretete által indíttatva,
442 XXVI | drága ifjúságát prédikátori és prókátori tanulmányokkal.
443 XXVI | kiváló tulajdonai: az ész és vitézség legjobban érvényre
444 XXVI | lehetsz hatalmas ember, és lehetsz úr tetszésed szerint;
445 XXVI | magadat tüntetni, tehetséged és jó magaviseleted által.
446 XXVI | csontvázak nem Thonuzóbáé és a feleségeé, hanem Zöld
447 XXVI | utcán végig egy fehérre és kékre festett koporsót a
448 XXVI | ott akarta bevárni a fiát.~És aztán még kellett neki valamit
449 XXVI | árkon keresztül, mint Dobó és Amhát pasa.~– Maga a kántor? –
450 XXVI | énekléssel fogadta:~– Szeretem és áldom az Úristent!~– No,
451 XXVI | nagyhídra. Még akkor élt és uralkodott Debrecennek ez
452 XXVI | kornyikál kálomista rigmusokat, és nyakal mellette debreceni
453 XXVI | van saját fecskendőjük és minden egyéb tűzoltó apparátusuk.
454 XXVI | végénél fogva felemelni és aztán megint függőlegesen
455 XXVI | címet el akarja nyerni. És annak különben is bátor,
456 XXVI | kell lenni, aki vészben és viharban parancsolni tud.
457 XXVI | fogja találni a kis bot és nagy bot intézményének a
458 XXVII | XXVII. Kié legyen Mike-Pércs és az ő filiái?~Megérkezett
459 XXVII | illik, az áldást, dorgálást és bölcs oktatásokat. Akkor
460 XXVII | természetesen a quinquennis és a sexennis diákok válogatják
461 XXVII | nyakába kell venni a lábait és kutyagolni a szomszédba,
462 XXVII | kitűnőségénél fogva mint kisbotos és áltista, huszonnégy emberrel
463 XXVII | amibe egy ing, a tóga és egy pár csizma (ha van)
464 XXVII | brinza, meg érett túró és hozzá savanyúvíz elég. De
465 XXVII | a felemelt keze mutató- és középujjával, mint ahogy
466 XXVII | tied az ország, a hatalom és – a metszőkés – most és
467 XXVII | és – a metszőkés – most és mindörökké. Ámen.”~De tán
468 XXVII | s eközben a tiszteletes és a legátus odaállának a terített
469 XXVII | Kend pedig még itt marad, és átveszi a siklust – monda
470 XXVII | őtet erőszakkal fogja el, és vigye haza. Debrecenben
471 XXVII | kiasszony! Fiúi köntösbe búvik! És ott ténfereg egy egész kollégium
472 XXVII | Árpád-fiaknak magva szakad. És eszerint ezen egész országnak
473 XXVII | illendő módon.~Erre hajdú és Horkázi hozzáfogtak, hogy
474 XXVII | láthatáron, négy kálvinista és csak egy pápista tornyával.
475 XXVII | ki vele azonnal helyet és szerepet cserélt.~A gubás
476 XXVII | tyúkot, egy üveg bakator és suliguli mellett, csak a
477 XXVII | ijedtében.~– Jaj! Ormuzd és Ahrimán! Minden amshasspandok!
478 XXVII | előrántott bohózatot játszanának.~És hátha még az ötödik is szerepet
479 XXVII | szekér nyomában.~Horkázi és a hajdú leszálltak a hintóból,
480 XXVII | én ezt most megköszönöm és elfogadom.~– …ztán menj…?~–
481 XXVII | súlyával fogja utolérni.~ ~És így szerencsésen sikerült
482 XXVIII | cíviseket temetett petákért és legációba járt, az érte
483 XXVIII | mindazokkal az eszközökkel és indulatokkal ellátva, amik
484 XXVIII | hadjárathoz szükségesek.~És ez valóságos hadjárat volt.~
485 XXVIII | volt.~Amit csak emberi ész és emberi bolondság képes kitalálni
486 XXVIII | érdek, az emberi gyomorra és torokra számított vesztegetés,
487 XXVIII | Volt általános kukorica- és kenderföldosztás, szabad
488 XXVIII | bejárta, pompás szekér- és lovaskísérettel az egész
489 XXVIII | vármegyét, annyi zászlót hordtak és tűztek ki, hogy Törökországot
490 XXVIII | végtül végig minden ház, fal és kerítés tele volt írva gúny,
491 XXVIII | valaki, aki sötétben is lát, és nyolc keze van, mint a hidrának.~
492 XXVIII | kirendelt órában vezéreikkel és zenebandáikkal a vármegyeház
493 XXVIII | kifejtve minden, ami a pompa és hatalom. Lóháton felvonuló
494 XXVIII | tisztelve egy püspöki süveggel, és arra felírva: „in hoc signo
495 XXVIII | megindulnak valamennyi zászlóval és muzsikával az ellentáborok,
496 XXVIII | reggel kilenc órátul tíz és félig állhatatosan megvívatott
497 XXVIII | diadalérző pártot, ellenben bánat és csüggetegség az alulkerülőt.
498 XXVIII | kiugrott az ablakon jó eleve, és elmenekült a daruk tanyájára,
499 XXVIII | Fizetünk Belizárért!” Decebál és a vendégei a kéményen keresztül
500 XXVIII | menekültek meg a csúnya haláltól.~És azalatt, amíg a két bőszült
1-500 | 501-751 |