Fezejet

 1 IX   |         fiatal leány voltam (az apám jómódú nemesember volt Zarándban,
 2 IX   |    Porrá égtünk. Akkor aztán az apám átköltözött a legöregebb
 3 IX   |       Mesélt énnekem egyszer az apám, aki járt az enyedi kollégiumba
 4 IX   |     hanem a rómaiaktól. Ahol az apám lakott, az oláh falu volt.
 5 XVI  |       amit a betűk rejtenek. Az apám vállat vont, de nagyon meg
 6 XXV  |        hogy „Nagy gazda volt az apám! Hej, de sok is maradt rám!
 7 XXXI |    fogok megházasodni; hanem az apám igen; az most özvegy; még
 8 XXXI |           Mit csinál most az én apám? – szólt ismét hangosan.~
 9 XXXI |   apámtól?~– Nem válik el.~– Az apám hal meg?~– Nem hal meg.~–
10 XXXIV|         volna, mint amilyent az apám vett feleségül?~Erre a szóra
11 XXXIV|         ahol én szoktam ülni az apám mellett hajdanában. Azután
12 XXXIV|       az „otthon”-ban!~– Hát az apám, meg az anyám, nem ismert-e
13 XXXIV|    Tudom bizonyosan, hogy az én apám ezt neki vissza fogja fizetni.~
14 XXXV |        ért hozzá.~– Itt vagyok, apám.~– Nem azért hívattalak,
15 XXXV |            Légy afelől nyugodt, apám. Az én bolondságom elenyészik
16 XXXV | egyenesen.~– Ahogy parancsolod, apám. Kezdem ott, ahol a házadtól
17 XXXV |         fájt olyan nagyon, mint apám egykedvű arcát látni e kigúnyoltatásom
18 XXXV |    velem, mint fiúval. És az én apám, anyám fél esztendeig felém
19 XXXV |         ütést soha meg ne bánd, apám.~Decebálban erre még jobban
20 XXXV |       vehetek tőled. Engemet az apám elűzött a háztól; rögtön
21 XXXVI|      tudtam. Csak egyszer?~– Az apám ütött meg.~– Akkor ötven
22 XL   |          fiacskám?~– Tudod jól, apám, hogy még nem vagyunk összeesketve.
23 XL   | menyasszonya közé.~– Éppen úgy, apám.~– De fiam, ami a tündérmesében