Fezejet

 1 XXI  |       cselédje vagy? Azt mondod, Tánczos Márton uramé Debrecenben.
 2 XXI  |      Debrecenbe ezzel a levéllel Tánczos Márton uramhoz. Aztán ott
 3 XXI  |          szemed fényére.~– De ha Tánczos uramnál leszek szolgálatban?~–
 4 XXVI |       akarsz, megbízott emberem, Tánczos uram minden évnegyedben
 5 XXVI |          halottra harangoznak; a Tánczos uramnak az öreganyja halt
 6 XXVII|       ernyője alól Manó. Hisz ez Tánczos uram! Az ő patrónusa, akinek
 7 XXVII|          miféle szerzet? – kérdé Tánczos uram.~– Látja kee, ha van
 8 XXVII|       vissza a kölcsönt a gubás.~Tánczos uram azonban nem érte be
 9 XXVII|         a köteléket.~– Jaj, édes Tánczos bácsi, az Isten küldte ide.~– …
10 XXVII|       szaladni akart ki a kapun.~Tánczos uram megkapta a karjánál
11 XXVII|        puttonyt, sorba megitatta Tánczos uram lovait egyenkint. Lehet
12 XXVII|        tarisznyába, mi volna be… Tánczos uram elővette a posztószél
13 XXVII| pecsenyével boldoggá is tette őt Tánczos uram.~– Adjon Isten ezerannyit.~– …
14 XXVII|        disztó az, hanem gyesznó.~Tánczos uram odament a szekérhez,
15 XXVII|         nevetnivaló.~Akkor aztán Tánczos uram felsegítette a kocsiülésbe
16 XXVII|         a maga állapotját, hanem Tánczos uramat.) Hátha az is a trupphoz
17 XXVII|      tekingetett hátrafelé, amíg Tánczos uram csak úgy kurta kutyakocogásban
18 XXVII|    Mindjárt utolérnek bennünket, Tánczos bácsi!~– …dd erőködjen…~
19 XXVII|   prüszkölését lehetett hallani. Tánczos uram még mindig csak lépésben
20 XXVII|             szólt oda félvállról Tánczos uram.~– Már itt jön a pópa
21 XXVII|         készült.~– Nené! – mondá Tánczos uram – valamit kiejtett
22 XXVII|           menjünk.~– Od…?~– Oda.~Tánczos uram elővette az ülése alá