Fezejet

 1 IX     |       leckét. Úgy tetszik, hogy a szittya nyelvet tanítja neki.~–
 2 IX     |        alásan.~– Jól mondom én. A szittya nyelvet. Hát azt mondják,
 3 IX     |           görög, akár zsidó, akár szittya.~– Aztán hogy vetik sorba
 4 IX     |         hogy vetik sorba ezeket a szittya betűket, nagysám? Jobbról
 5 X      |   oldalára faragba. Természetesen szittya módon, felülről lefelé olvasván
 6 XI     |         tisztelendő a legszélsőbb szittya sovinisztának adja ki magát,
 7 XI     |         Amilyen incarnatus pogány szittya a pap, éppen olyan vad sarmata
 8 XI     |          Gondoljuk meg, hogy azok szittya betűk.~Különösen nagy küzdelem
 9 XIII   |          szótagolá Emma. – Mi ez? szittya szó?~– Nem biz ez. Egészen
10 XIII   |        semmit? Amért Horkázinak a szittya ábécéit nem veszem be. Hát
11 XV     |            Most lássunk valamit a szittya írásból. Az Emmácska tökéletesen
12 XV     |          de se nem hunnus, se nem szittya betűkkel, hanem szép római
13 XVI    |       eldörmögé magában az utolsó szittya áldást.~– Hiszen téged majd
14 XXII   |   kalligrafiája nem volt az egész szittya ivadéknak Herodotus óta,
15 XXIV   |          Ide jöjjetek, tuhudúnok, szittya unokák! Itt van az áldozat
16 XXIV   |           te fedezted fel az igaz szittya írást!~Végre megegyeztek
17 XXIV   |   félkézzel felemelni, mind tömör szittya munka volt az, nem holmi
18 XXVII  |          híveimhez. Itt vannak ős szittya oroszok, akik az én esperességemhez
19 XXXIV  |     alakját a kérdezőnek.~Az öreg szittya ott feküdt az ágyon, egyik
20 XXXV   |          Nem Attila ivadékai, nem szittya utódok. Mese az egész hun
21 XXXVIII|          levelezett? Aki a hunnus szittya alfabetet föltalálta! Az
22 XXXVIII| dúskálkodik; az egyik pogány vérű szittya, a másik stocknémet; az