Fezejet

 1 XXXV   | Bécsben egy régiségkereskedőt, Justus Fraus a neve.~– Justus Fraus?
 2 XXXV   |         Justus Fraus a neve.~– Justus Fraus? De furcsa név!~–
 3 XXXVIII|                       XXXVIII. Justus Fraus~„Justus Fraus!”~–
 4 XXXVIII|         XXXVIII. Justus Fraus~„Justus Fraus!”~– De furcsa név! –
 5 XXXVIII|        őseid ereklyekincseit a Justus Frausnak, ha a te kezedre
 6 XXXVIII|   Elvetemült korcsfiú! Ki az a Justus Fraus?~Mégsem lehet valami
 7 XXXVIII|         hogy miféle ember az a Justus Fraus. Bécsi ágense útján
 8 XXXVIII| legkielégítőbb választ nyerte. Justus Fraus a legjobb hitelű cég
 9 XXXVIII|       nagyítóüveggel.~– Ez itt Justus Fraus üzlete? – kérdezé
10 XXXVIII|       itt az antikvárius bolt. Justus Fraus úr maga az emeleten
11 XXXVIII|     erre mély bókot csinált.~– Justus Fraus úr ugyan ez órában
12 XXXVIII|    pohár madeirát szürcsölve: „Justus Fraus”.~Decebál azt hitte,
13 XXXVIII|   ismerem Vakandit!~– Ez az úr Justus Fraus. Tudtommal sohasem
14 XXXVIII|       értekezni.~– Tehát az úr Justus Fraus?~– Szolgálatjára.~–
15 XXXVIII|     kenve egy szelet zsemlyére Justus Fraus úr.~– Nem ismeri?
16 XXXVIII|  ezüstkéssel piszkálva a fogát Justus Fraus.~– A királyi biztos
17 XXXVIII|    volt el nem fogadni – szólt Justus Fraus, valami hegyes sündisznó-tüskét
18 XXXVIII|      mégiscsak megmosolyogtatá Justus Fraus urat.~– Aha! Igaz
19 XXXVIII|  asztalon, ezt kiáltá magyarul Justus Fraus úr szeme közé.~– Akasztófára
20 XXXVIII|   búcsúvétel nélkül ott hagyta Justus Fraus urat az asztalánál.~
21 XXXVIII|  Vakandi Anonymus ugyanaz, aki Justus Fraus (mint ahogy azonos
22 XXXVIII|       a fiú már tudott valamit Justus Frausról.~Nem! Ezt a gondolatot