Fezejet

 1 II    |      rejtélyes porfellegnek.~De hiába oda minden vitézség; nem
 2 III   |  minthogy a vármegyeház kapuján hiába zörgettek (esti harangszó
 3 V     |       vesztegessük a drága időt hiába! – szól Bakala Peti, előhozatva
 4 IX    |      nem akartam azt megérteni. Hiába tudott olyan szépen danolni,
 5 IX    |     szépen danolni, hízelkedni, hiába küldte el az öregemet hazulról,
 6 X     |  előszobájának az ajtaján pedig hiába dörömbölnek, mert az ezt
 7 XII   |           A mai kor gyermekének hiába magyaráznók, hogy mi volt
 8 XII   |     hogy itt minden okos beszéd hiába vesztegetett szó lenne;
 9 XVI   |     tudná, hová? Merre? Meddig?~Hiába van a lánc aranyból; csak
10 XVIII |  rájöttem, hogy én nappal úgyis hiába járok az én tündéremet felfedezni:
11 XIX   |         nem volt kitől.~Erre is hiába vesztegetni a szót.~De végre
12 XX    | megcsalnám a jó barátomat, s az hiába várna rám az összebeszélés
13 XX    |   valahol?~Csak eggyel kínálták hiába: borral. Az nem kellett
14 XXIII |       erre egyet!”~Mert hát nem hiába van az ország címere is
15 XXIV  |          hogy az időt ne töltse hiába, betanítá nekik az „Attila
16 XXVI  |     folytatni az Emmácska után. Hiába is keresné most azt a kollégiumban.
17 XXVII |    reggel.~– Ne töltsük az időt hiába! „Minden órádnak leszakaszd
18 XXVII |          Gyerünk preferáncozni.~Hiába volt minden szabadkozás
19 XXXIII|     hozzá, mint a színjátékhoz. Hiába adnám oda a szerepet másnak,
20 XXXIV |      Manó erre is vállalkozott: hiába volt a fülcsengés.~– Ott,
21 XXXVII|       ismerni bizonyosan, de te hiába akarnád őt megszólítani,
22 XLII  |         egy hitelezőt. Az ember hiába eped egy uzsorás után; eltűnt,