bold = Main text
    Fezejet                                          grey = Comment text

501 XXVIII |                  Mind a négyet. A saját és az ellenzék tanyáit. A tűzvészre
502 XXVIII |                 Reggelre egy zsarátnok- és sziporkafergeteg táncolt,
503 XXIX   |               gyülekezetébül, báró lett és katolikus.~Mint magyar mágnásnak,
504 XXIX   |                 utcákkal, szökőkutakkal és különösen díszes mulatóhelyekkel.~
505 XXIX   |                 társaság, finom hölgyek és uraságok, pompás toilette-ek,
506 XXIX   |          jobbjainak szeme mind őrá néz. És minő szemek! Amikről így
507 XXIX   |                 tenni, rögtön vesztett.~És mégsem vette észre, hogy
508 XXIX   |                a fejébe menni. Haraggal és szenvedéllyel játszott.
509 XXIX   |    kegyetlenkedett, vakmerő volt, eszes és szerencsés, amellett népszerű
510 XXIX   |               most nevezte ki hadnaggyá és segédtisztté a komáromi
511 XXX    |                         XXX. A tűszúrás és a forró víz~Ismeretes az
512 XXX    |               elő kell teremteni rögtön és mindenáron.~– Hanem abban
513 XXX    |              magamat. Én Véreskőnek ura és fejedelme vagyok. Egy nagy
514 XXX    |            tartozását fizeti terményben és szolgálatban nekem. Ennek
515 XXX    |       becsületbeli adósságnak tekintik. És most az a csúfság fenyegeti
516 XXX    |                 összegén túl fennmaradt és a betáblázás felőli okiratot.~
517 XXXI   |              aki delejes álmában a múlt és jövendő legrejtettebb titkait
518 XXXI   |               mulatság.~Ellenben főurak és hölgyek, bankárok és nagykereskedők,
519 XXXI   |             főurak és hölgyek, bankárok és nagykereskedők, művészi
520 XXXI   |              még magas állású főtisztek és diplomaták is egymásnak
521 XXXI   |             adózik neki – az aranyaival és a bámulatával; a szkeptikusok
522 XXXI   |               látszó fordulatok az élet és szív világában megdöbbentően
523 XXXI   |                azt bizonyítá a kiejtése és az arcvonásai. Túl volt
524 XXXI   |             egyenruhás inas bocsátja be és vezeti a keskeny csigalépcsőn
525 XXXI   |     borravalóért az inastul.~Az így le- és felszerelt látogatót azután
526 XXXI   |                  s egyátaljában kímélje és ki ne fárassza. Számokat
527 XXXI   |          nyelven, amit senki sem ért. – És végtére, hogyha férfi a
528 XXXI   |               tud ölteni, mint Proteus. És pedig azt, ami legszebb
529 XXXI   |                 borulnak rá az arcra. – És mégis mindenkire ráismer,
530 XXXI   |          elárulnák.~      ~Tanussy Manó és Ponthay Alfréd egyszerre
531 XXXI   |             neki nincs hite a csodákban és jóslatokban, másodszor pedig,
532 XXXI   |            bibliában, megmondta a részt és verset, hogy hol. Én azt
533 XXXI   |            aminél fogva letartóztattam, és úgy elszaladt, mintha egeret
534 XXXI   |                is kíváncsi lettem rá.~– És azután, ha csakugyan ő az,
535 XXXI   |          boltozatba futott össze, alant és fent volt a falon egymás
536 XXXI   |           sugárzik, míg a látogató arca és alakja egészen árnyékban
537 XXXI   |           melyik a nagyobb bolondság? – És hátha mégis mind a két bolondságban
538 XXXI   |           Valami földöntúli bölcsesség? És hátha ezt a bolondságot,
539 XXXI   |          mozdult meg. Csak keble szállt és emelkedett csendesen a vékony
540 XXXI   |                 ember, együtt a látható és a láthatatlan lélek, s odanézett
541 XXXI   |                csók édességéből semmit.~És ekkor az a fehér rózsával
542 XXXII  |              olasz grófnőnél?~– Igen.~– És nem utasította vissza!~–
543 XXXII  |          Biztosítani akarom őt a csábok és eltántorítások ellen. Ez
544 XXXII  |          prófétája egyedül szokott enni és inni. Zsenírozta, hogy az
545 XXXII  |               műveleteinek. Az osztriga és a giardinetto között igen
546 XXXII  |               nal álltak a parin fölül. És Adalbert grófnak volt belőlük
547 XXXII  |                volt belőlük 1000 darab. És ő mégis azt a szándékát
548 XXXIII |             folyton leskelődni, kutatni és egy kezdő szóból az egész
549 XXXIII |                a hivatása a leánynak. – És akkor aztán áttér az egyik
550 XXXIII |        templomban tetted azt – dicsőség és hálálkodás fogad.~Manó fogva
551 XXXIII |               halkan suttogott hozzá.~– És hátha a templomban is lehetne
552 XXXIII |                 azután? Meg még azután? És ismét azután? Ebbe olyan
553 XXXIII |            akkor szabad ember vagyok.~– És koldus.~– Nem az! Nem koldus
554 XXXIII |                élvezhető volt minden íz és zamat, úgy megvan ez a munka
555 XXXIII |                 világba. – Lesz semmink és egy egész világunk benne! –
556 XXXIII |              azt kérdé lelke ifjától:~– És te valóban képes volnál
557 XXXIII |             keresett fel. Igen szelíden és higgadtan írt. Kedves fiának
558 XXXIV  |               arckifejezése hideg volt, és kemény; hanem a szemeiben
559 XXXIV  |              attul rettenetes sok német és francia beszédet tanult
560 XXXIV  |              grand toilette-et csinált, és svéd kesztyűt húzott, a
561 XXXIV  |            felugrott a hímzőráma mellől és eléje szaladt, dicsekvőn
562 XXXIV  |                jó teremtés, szemérmetes és mindjárt elpiruló. Amint
563 XXXIV  |         kirukkolt vele nagy magyarul.~– És hátha olyan szegény leányt
564 XXXIV  |             kibontakozva az anyai ölelő és taszigáló karok közül.~Erre
565 XXXIV  |        Tractualis gyűlés van, esperesek és assessorok vannak itt, az
566 XXXIV  |                 szembe jövő tiszteletes és világi assessor, kik éppen
567 XXXIV  |             maga előtt látta a szónokok és statusférfiak egyik tipikus
568 XXXIV  |          családja iránt, a hazája iránt és vallása iránt. E hármas
569 XXXIV  |             kell vinnem a praesidiumot. És még annál is fontosabb dolgok
570 XXXIV  |            János, Akhabbal, Heródiással és magával a szent Dávid királlyal,
571 XXXIV  |                feladatai közé tartozik.~És ennek a megfenyíttetésnek
572 XXXIV  |            egész eklézsia az ő bűneinek és bűnhődéseinek tanulságából
573 XXXIV  |               szép vagy te nekem mindig és minden alakban.~– De hát
574 XXXIV  |                 voltál…~Manó csak ámult és bámult, hogy mekkora zivatar
575 XXXIV  |                voltak gyűlve az egyházi és világi elöljáróságok, s
576 XXXIV  |           Azután a szentegyházban méltó és illendő magaviseletet tanúsíts.~(
577 XXXIV  |                künn az utcán várt férfi és asszony.~A távolrul jöttek
578 XXXIV  |             egyházi férfiú, az esperest és alesperest, meg a mai nap
579 XXXIV  |                 simára borotvált arccal és fekete selyemreverendában,
580 XXXIV  |              egy szent volt, egy király és egy költő egy személyben,
581 XXXIV  |          égboltozat, ahonnan a Kherubim és Szerafim serege felelget
582 XXXIV  |             aggóskodva, de tele szívvel és tüdővel bocsátja neki a
583 XXXIV  |                 összevegyül a nagy urak és úrasszonyok énekével, s
584 XXXIV  |                járó énekben: „Te voltál és vagy örök Isten! És te megmaradsz
585 XXXIV  |              voltál és vagy örök Isten! És te megmaradsz minden időben!”,
586 XXXIV  |                 igazán az Illés, Dániel és János prófétai szelleme
587 XXXIV  |               annak erkölcsi tanulságát és alkalmaztatását.~– Ez egészen
588 XXXIV  |          delikvens büntetését enyhíteni és nem súlyosbítani.~– Óh,
589 XXXIV  |                 szónokkal! Vállára ütni és per tu szólítani, s még
590 XXXIV  |   mademoiselle-lel kocsin még hamarább, és így Manó legújabb viselt
591 XXXIV  |              hogy keresse fel az úrfit, és híja be.~Ezúttal már nem
592 XXXIV  |            ateista! Vallástalan! Isten- és Krisztustagadó.~Erre aztán
593 XXXIV  |            követem. Krisztusban hiszek, és azt vallom, hogy minden,
594 XXXIV  |                hogy minden, amit ő tett és mondott, isteni volt, és
595 XXXIV  |                és mondott, isteni volt, és örökké megmarad, – de amit
596 XXXIV  |                emberi munka, tökéletlen és mulandó beszéd.~De jobb
597 XXXIV  |               öntött monumentuma a múlt és jövendő évezredeknek.~Még
598 XXXIV  |             hiány, egy nagy valótlanság és egy nagy ellenmondás.~Erre
599 XXXIV  |               hogy a Krisztus született és meghalt, de ami a fődolog,
600 XXXIV  |            által a bálványokat ledönté, és ezért szenvedett kínhalált,
601 XXXIV  |             eljövendő ítélni eleveneket és holtakat” – s aztán három
602 XXXIV  |                 van elég harsány hangja és ügyessége magát ebbe a hasadékba
603 XXXIV  |                egy részleges lelkesedés és pohárösszecsörrenés következett,
604 XXXIV  |           tisztelendő úron, rontson be, és adja tudtára az Emmának,
605 XXXIV  |                  még fogja el útközben, és térítse vissza.~Manó azonban
606 XXXIV  |                  ami, ha akarta, öreget és ifjat meghódított. Ez megelőzte
607 XXXIV  |                 fekszik. Hát idejöttem. És most én kérem önt, hogy
608 XXXIV  |               összeszedett holmi sültet és süteményt az úri asztal
609 XXXIV  |              suttogó hangon kérdezve:~– És tudja, hogy miért bocsát
610 XXXIV  |                 amit mi elkövettünk: én és mások. Akikről nem is hinné
611 XXXIV  |             követi a szentírást?” – Pro és contra. – Ej! „Frische viere!”~
612 XXXV   |         Elmaradtak az úri asztal örömei és a mellékjövedelmek, a panaszkodó
613 XXXV   |                félre. Ez most bosszúból és mentekezésből sok szép felfedezést
614 XXXV   |                nyomán, magát Thonuzóbát és a feleségét örökíté meg,
615 XXXV   |                erősebb kálvinista hitet és jobb konyhát, mint tenálad.~–
616 XXXV   |               mi papjainkat: az égi üdv és a földi szabadság letéteményeseit!~
617 XXXV   |           másvilágon kínálom a jóléttel és a szabadsággal, hanem meg
618 XXXV   |                nekem, minden frivolitás és tergiversatio nélkül, komolyan
619 XXXV   |          tergiversatio nélkül, komolyan és egyenesen.~– Ahogy parancsolod,
620 XXXV   |               éreztem, s engem leánynak és butának neveltek.~– Ez anyád
621 XXXV   |              hogy az nem jó, helytelen, és engedted történni.~– Az
622 XXXV   |             elbutításban rendszer volt. És én ez ellen küzdöttem a
623 XXXV   |             volt a nemzeti míveltségnek és szabadságnak. Beálltam mendikásnak.
624 XXXV   |           éheztem soha; kaptam kenyeret és könyvet, amennyi elég volt,
625 XXXV   |              bántak velem, mint fiúval. És az én apám, anyám fél esztendeig
626 XXXV   |           megutált, hogy visszafordult, és otthagyott.~– Otthagyott,
627 XXXV   |              nem a bankót a mecénástól. És ekkor mit gondoltak ki idehaza
628 XXXV   |             idehaza azok, akiknek Isten és a természet jogot adott
629 XXXV   |              utánam Horkázi. Az évdíjat és havi zsebpénzt Ponthay Adalbert
630 XXXV   |            amúgy fitymálódva odaveté:~– És nekem ezekért a kincsekért
631 XXXV   |               az emberét megismerned.~– És elcsaklizzam az őseim kincstárát
632 XXXV   |                 sem viselt, avar függők és kelta fibulák; de még inkább
633 XXXV   |                  lábaiknál a kedvenc eb és sólyom koponyái. Az egész
634 XXXV   |           kiálta fel Decebál; olyan düh és meglepetés hangján, mint
635 XXXV   |               Félretette, hogy most apa és fiú (úr és jobbágy) állanak
636 XXXV   |                hogy most apa és fiú (úr és jobbágy) állanak egymással
637 XXXV   |                  a hunok utódai voltunk és maradunk. A dicsőséges hunoké,
638 XXXV   |             minden más nép csak jobbágy és rabszolga lehetett. Bendegúz,
639 XXXV   |                s azt tenyerébe fektetve és kisimítva, odatartá Manó
640 XXXV   |                nézett egy percig az apa és fiú egymás szemébe.~Hogy
641 XXXV   |               az apai kezet az ajkához, és megcsókolta azt.~Akkor aztán
642 XXXV   |            Isten keze oltalmazzon téged és szegény apámat. Ölellek,
643 XXXV   |               az a valami, ami flaconok és kefécskék közé volt téve.~–
644 XXXV   |              kép előtt, mely Thonuzóbát és a feleségét ábrázolta, s
645 XXXV   |             örökre.~– Fusson is előlem, és soha ne lássam többé. Házam
646 XXXV   |             soha ne lássam többé. Házam és szívem zárva előtte örökre.~–
647 XXXV   |             amért meg kellett őt ütnöd, és elűznöd a háztól?~Decebál
648 XXXV   |            megörökösítse.~– Megütöttem, és világgá űztem; mert szidalmazta
649 XXXV   |                ütést, amit nekem adtál, és egy olyan kéztől, amelyik
650 XXXV   |             ennek a phrasisnak az eleje és a hátulja egymáshoz?~      ~
651 XXXVI  |                  hogy valaki utána jön, és megszólítja.~– Ugyan, édes
652 XXXVI  |            börönd, utitáskák, kis doboz és nagy,~Szélvánkos, ridikül,
653 XXXVI  |                 bukét, ibrik, kávémalom és repülősó,~Kesztyűtágító,
654 XXXVI  |         repülősó,~Kesztyűtágító, vasaló és hajbodorító,~Sál, bajadér,
655 XXXVII |              menyasszony után láss!”)~… és végül a menyasszony.~Ezt
656 XXXVII |                 hová gyarapodtak a kül- és belügyek. A mama és a grófné
657 XXXVII |                kül- és belügyek. A mama és a grófné egész ostromot
658 XXXVII |               nem engedi, hogy a köztem és közötte levő távolság csak
659 XXXVII |        szándékodat, hogy visszafordulj, és utánam jöjj. Ekkor aztán
660 XXXVII |            szereztem, használd békével, és élj nyugalomban; ne törd
661 XXXVII |              hol a térdeit e megtámadás és felöltöztetés alatt, s nem
662 XXXVII |        hadosztály.~Az unokaöcs, az anya és a szülötte magzat együttes
663 XXXVII |            elvetemedett apa, akit a fia és az unokaöccse leckéztet,
664 XXXVII |              most együtt mind a négyen, és vonjuk őt számadásra!~Ezt
665 XXXVII |                 az Sáromberkyné, régibb és újabb jó időkből.~– Hum,
666 XXXVII |                én megyek a rendőrségre.~És úgy tett mind a kettő, ahogy
667 XXXVII |             miután őkelme államtitkokba és diplomáciai pletykákba is
668 XXXVII |             együtt helyezze őrizet alá. És mármost áldja ön meg, madame,
669 XXXVII |                fáradságot, hogy a bécsi és budapesti lapokba beiktassa
670 XXXVIII|          államférfiúi szereplése nőtt – és a feleségének a nagyvilági
671 XXXVIII|        hitelezők gyűlöletes pofáitól. – És azok között még nem azoknak
672 XXXVIII|            kincsekből; az arany sisakot és a vezéri csákányt, s közeledvén
673 XXXVIII|                 minden, külföldi múzeum és ritkasággyűjtemény bizományosa;
674 XXXVIII|               nemzetiségére a ruhájáról és a kiejtéséről):~– Ez itt
675 XXXVIII|              szomszéd ebédlő ajtaján ki és be. Az egyik egy tálat hozott
676 XXXVIII|               Szolgálatjára.~– Régiség- és ritkaságkereskedő?~– Bécsben,
677 XXXVIII|                   Bécsben, Antwerpenben és Hamburgban.~– Hallotta ön
678 XXXVIII|                 sohasem voltam azúrnál, és sohasem láttam Snopkins
679 XXXVIII|               urat az asztalánál.~A düh és a bámulat kevergett az agyában.~
680 XXXVIII|              Létezhetik két példány egy és ugyanazon emberből vagy
681 XXXVIII|             megtanulni, magyarul a régi és új írásmód szerint írni,
682 XXXVIII|          halmokban ásni, túrni, kaparni és azalatt egy ilyen fényes
683 XXXIX  |         vakmerőbben támadnak meg embert és állatot, a birkanyáj összedugja
684 XXXIX  |             Kárpátok alján fogja bogár- és békaesővel agyonrémíteni
685 XXXIX  |             majd! Némely meg sem kerül.~És még ebben a nagy ítéletidőben
686 XXXIX  |                 Piros virággombú lóhere és ezüstlevelű pimpó (potentilla)
687 XXXIX  |             sorral állnak végig a gémek és a pelikánok, lesve a vickándozó
688 XXXIX  |             granátszín szárával, fekete és piros bogyóival s folyvást
689 XXXIX  |           sündisznók, sem a nádiverebek és cinkék nem érzik magukat
690 XXXIX  |               felhangzó rekedt bőgéssel és valami vad csahintással,
691 XXXIX  |              kunyhó falára szép rendben és tisztán tartva.~E sürgés-forgás
692 XXXIX  |            idehoznák, már akkor az sajt és savó volna, nem tej, hát
693 XL     |               bokor közé esve. Kacagott és tapsolt a pajkos tettének.~
694 XL     |             paradicsom ez itt, a Tigris és Eufrates közepén, ahonnan
695 XL     |               még nem ízlelték a „jónak és gonosznak, tudásnak fájának
696 XL     |                  hogy hiszed!~– Hiszem! És viselni fogom a bőrüket
697 XL     |               várjon, míg ő odaérkezik, és segít!~Azért is megmutatta,
698 XL     |               főmérnök, kételkedve látó és szagláló érzékeinek hitelességén. –
699 XL     |            Hatalmas két állat volt, hím és nőstény; veszedelmes család.
700 XL     |           teljesen jogos szerzeménye.~– És így az élet legnagyobb gondjától
701 XL     |                 kardot odafektette maga és a menyasszonya közé.~– Éppen
702 XL     |                volt abban ügyvédi, papi és mérnöki diploma szépen egymásra
703 XL     |               fejük fölött az ég sasai, és szívükben egy ismeretlen
704 XLI    |        gyűléstermében avatta fel fényes és hatalmas méltóságába maga
705 XLI    |         babérkoszorúját Tanussy Decebál és a felesége fogják elnyerni,
706 XLI    |                 Csak az olyan termethez és archoz, mint az övé, lehet
707 XLI    |                a vezérség őreá bízatott és nem Belizárra, az udvarnál
708 XLI    |                 egyformán öltözött ifjú és hajadon fogja táncolni az
709 XLI    |           gyújtok az egész meghívással, és magam sem megyek el.~– Hogyan?
710 XLI    |                 cserlevél, a búzakalász és a borostyán: hát az asszonynak
711 XLI    |        mindenkitől hízelkedést hallott, és azért sohasem vétett még
712 XLI    |               mint azok, legalább erény és jó erkölcs dolgában egyenlő
713 XLI    |              van sértve, magára hagyja, és továbbszalad? Hisz ez a
714 XLI    |          Megveti a szembe talált bajt – és kitér előle.~Hozzájárult
715 XLI    |                 tudjuk, hogy mi a vége? És így valahányszor a férjet
716 XLI    |           lelkek” alatt aligha medvéket és vadkanokat fogadott volna
717 XLI    |               tőle: félt a búcsúzástól! És aztán az eszmetársulás arra
718 XLI    |                 érdemetlennek találták.~És ez ellen semmi oltalom!~
719 XLI    |                hogy a fia hol van most, és mivel foglalkozik. A töltéshányó,
720 XLI    |           Jobbnak látta hát megfordulni és eléje menni.~A középút egész
721 XLI    |               mögül világított: az alak és az arc csak a közeledéssel
722 XLI    |        méltóságot vett fel tekintetében és modorában, igazi előkelő
723 XLI    |          Megmondom, hogy mi okozza azt; és aztán azt is, hogy mi gyógyít
724 XLI    |                előttem?~– Hallgass rám, és légy nyugodt: és mindenekelőtt
725 XLI    |          Hallgass rám, és légy nyugodt: és mindenekelőtt dobd el a
726 XLI    |                 ismernek. Szabad a kéz. És Decebálnak módjában lett
727 XLI    |              Rendben lett volna minden. És ez tudtára lett Decebálnak
728 XLI    |                 körökbe a te nevedre. – És erre Decebál válaszolt nekem.
729 XLII   |           ismerőse fogadja, az a mosoly és szomorúság között válogató
730 XLII   |              tulajdona, aki azt míveli! És a nemzetőrség! Felfegyverezni
731 XLII   |               mesterlegények, újságírók és betűszedők? A pesti paraplérevolutio.
732 XLII   |            pesti forradalomról, városok és falvak veszteg maradnak.
733 XLII   |              kinyomatni, mint plakátot, és nem talált nyomdászt, aki
734 XLII   |             ember kénytelen otthon ülni és lesni, hogy mit hoz az ispán
735 XLII   |                  aki joggal követelheti és méltán magának az országban
736 XLII   |            hűtlen feleséget, korcs fiút és háladatlan hazát.~Vajh mi
737 XLIII  |         rábízatván, hogy válasszon időt és helyet és fegyvernemet:
738 XLIII  |                válasszon időt és helyet és fegyvernemet: ellenkező
739 XLIII  |            odaállani összefont karokkal és nézni csendesen, hogy jön
740 XLIII  |                fejére az egész golyóraj és minden bombacserép. Mellette,
741 XLIII  |            távcsőbe. Látott egy alakot, és ráismert. A fiatal Ponthay
742 XLIII  |                 Azt a társai felvették, és odább vitték. Egy másik
743 XLIII  |             tapsolt neki! Ez szép volt!~És szívében a pokol rémségeit
744 XLIV   |            quietált hadnagy! A grófokat és hercegeket, akik mind őrjöngtek
745 XLIV   |              Mon pauvre neveu est mort!~És aztán elbeszélte, amit tudott,
746 XLIV   |              kérdést tesz e fekete ruha és a fekete pettyes fehér csipkefichu
747 XLIV   |            devoirjának.~Sok tudakozódás és alapos információ-vétel
748 XLIV   |               még csak egy nagy, széles és hosszú négyszögletű gödör
749 XLIV   |           szívéhez kapott Sára asszony, és nagyot sikoltott:~– Óh,
750 Uto    |         Jóslatok? Sejtelmek? Véletlenek és katasztrófák? – Ez a józan
751 Uto    |              pörét sikerült megnyernie.~És egyikük sem sejti, még nem