1-500 | 501-745
Fezejet
1 I | tetszik látni, azt mind én magam ültettem, ez a része
2 I | ez a része a parknak az én saját teremtményem. Látja
3 I | azt a kitüntetést, hogy én menjek le Tuhutum vármegyébe
4 I | láttuk a tornyát. A templomot én építtettem.~– És a házakkal
5 I | nagyon is túlbecsüli az én tehetségeimet. Mit tehetek
6 I | tehetségeimet. Mit tehetek én? Én egy simplex bucolicus
7 I | tehetségeimet. Mit tehetek én? Én egy simplex bucolicus ember
8 I | nyelven Adalbert gróf.~– Már én ezer bocsánatot kérek, excellentissime –
9 I | a zsebkendő mögül –, de én minden obligát deferentiám
10 I | bennfentes volt.~– Hogyne! Én akkor még fiatal adjunktus
11 I | És most itt maradt az én nyakamon ez a servitus,
12 I | nagyon megjárná az ember. Ha én egy nap via facti leromboltatnám
13 I | nagyságod vacsora után.~– Kérem, én senkivel sem találkoztam!~–
14 I | egészen eltűntek.~– Hát, én tudnám egy igen egyszerű
15 I | önkéntesen.~– Nagyon jól ismerem én azt a vármegyét – kezdé
16 I | felöltöztetem hajdúknak, mert ahogy én a Tuhutum vármegyei hajdúkat
17 I | elszaladjanak, de ha az én somogyi bicskásaim ott lesznek
18 I | vannak?~– Bizony nem tudom én! -hárítá el magától a kérdést
19 II | Kicsoda, micsoda az úr?~– Én vagyok Sajgató Hollofernes,
20 III | most nincs szükségem rá.~– Én meg a rabok szolgálatjára
21 III | Van veres öv a derekán?~– Én bizony nem néztem meg. (
22 III | meg ne sokat gálázzon az én kedvemért, látja, hogy én
23 III | én kedvemért, látja, hogy én is csak „bon jour”-ban vagyok „
24 III | illustrissime, nem hívattam én uraságodat duellumra hozzám,
25 III | felszolgáló hajdúnak nézik. Én még éjjel az ágyba is odafektetem
26 III | redőnyöstül együtt, nyitva volt.~(Én nem tudom, ezek a mágnások
27 III | egész úri kényelme szerint. Én így vagyok szokva – menté
28 III | Félni soha! Nem félek én a sárkánykígyótól sem! Nem
29 III | civium ardor prava jubentium. Én nem magamért rettegek, de
30 III | regius!” Tudják, hogy az én személyem szent és sérthetetlen!
31 IV | hogy hol laktok?~– Nem én még! Már második esztendeje
32 IV | nyakáról.~– Hát fiskális vagyok én? Hát doktor vagyok én? Hát
33 IV | vagyok én? Hát doktor vagyok én? Hát persecutor vagyok én?
34 IV | én? Hát persecutor vagyok én? Hát római pápa vagyok én?
35 IV | én? Hát római pápa vagyok én? Ezer mennykő! Hát még lakatosmester
36 IV | lakatosmester is legyek én?~Hanem azért in fine finale
37 IV | zsebóráját?~– Odaadom biz én szívesen, de már öt hete,
38 IV | éjfél.~– Hát órás vagyok én? Micsoda? – rivallt rá mérgesen.~
39 IV | tekintetes urat.~– Majd segítek én azon.~– Nem lehet ám kóccsal
40 IV | majd azt is megigazítom én tüstént; csak most már menjen
41 IV | toronyban.~– Hagyjon békét! Én kálomista vagyok.~– Huszonöt
42 V | sáfrány mérő fontot mondtam én, hanem amin a lisztet mérik.~–
43 V | Tán félti a daruktól? Lám én ott hagytam az én iszákom
44 V | daruktól? Lám én ott hagytam az én iszákom a szék alatt; nem
45 V | cigánynak.”~– No, hát ma én fizetek. Kend öcsémuram
46 V | azt a szép cifra szűrt is én vihetném haza az öcsémuram
47 V | te gondolod. Mert hát az én drága öcsémuram különb legény
48 V | neki jó szemei vannak. Én így szoktam kártyázni.~Azzal
49 V | szavazat a társaság irányában. Én így nem játszom!~S megtette,
50 V | maga alul a széket.~– Te az én anyámat mered gyalázni,
51 V | kölyök?~– Te hurcoltad fel az én anyámat elébb!~– Ezt nem
52 V | forintba.~– …taszáz fo…~– Én az öcsre teszek.~– … nabáty…~
53 V | katholikus halotti éneket (amit én olyan nagyra becsülök, igazi
54 V | a kutyának.~– Hát hiszen én vagyok itt csak a kutya –
55 V | hiszen az bizonyos, hogy én magam, még ha akarnám, sem
56 V | lássa, tekintetes uram, ha én megellenzem annak a nagy
57 V | kaszárnyának csinálja; mert ha én a tömlöcbe kerülök, pusztulóba
58 V | geggyel abuamirge …~– De én eloltom ám a gyertyákat –
59 VI | ittas, hogy a maga drága „én”-jéről megfeledkezzék. Egy
60 VI | dragonyos svadrony. Itt van az én tizenkét hajdúm, mind szemenszedett
61 VI | lesz az ellenfelemnek!”, ha én ezeket nekiereszteném ennek
62 VI | Excellenciád csak maradjon itten. Én lemegyek magam személyében
63 VI | jobban kifeszítve kiáltá:~– Én vagyok Rézkuthy Baló – szorultában
64 VI | úr! Nyissa ki a szemét! Én vagyok a homo regius! Tisztelet
65 VII | mérgelődve – hiszen nem vagyok én kisbaba, hogy velem játsszál!~–
66 VII | lesz az Emmának a topánja, én meglátom, s a te bóbádat
67 VII | meglátja.~– Azon segítek én könnyen! – mondá Emma, s
68 VIII | szépen szól,~Haragszik rám az én rózsám, mert nem szól.~Ne
69 VIII | ezt a nótát:~„Haragszom én azon szóra,~Mely a szép
70 VIII | tragikus szókra fakadt.~– Én nem bánom! Ha én teneked
71 VIII | fakadt.~– Én nem bánom! Ha én teneked terhedre vagyok,
72 VIII | Ugye, gyalázatos? Tudom én jól, hogy ilyen cifra keresztet
73 VIII | kend az uramat?~Láttam biz én a kocsmában,~Kocsmárosnéval
74 IX | minden istentelenségre az én uramat. Tivornyahősök, csapalulivók,
75 IX | végsőre elszántan esküdött.~– Én? Tekintetes asszony! Úgy
76 IX | Úgy segéljen, nem voltam én semmiféle korcsmában a Decebállal,
77 IX | Decebált hamarább. Még hogy én részeg! De itt süllyedjek
78 IX | mást is szóhoz jutni.~– Én elmondok mindent úgy igazán,
79 IX | gyere a hátam mögé!~(Hej, ha én azt tudom, hogy az a vén
80 IX | sor a két dalia között, én látva, hogy az asztalt mindjárt
81 IX | lássa, Szárah nagysám, ha én minden mulatságaiba olyan
82 IX | törhetlen baráti hűségből. Én őrködöm fölötte, mint egy
83 IX | tolvaj mind kirabolná, ha én ott nem volnék. No, hát
84 IX | Lássa, Bakala barátom; és én nem bánom, akármit mond
85 IX | akármit mond a német, de én jobb szeretném, ha e helyett
86 IX | helyett az erszény helyett az én uramnak a szívét nyertem
87 IX | azt a bolond Rézkuthyt. Én nem tudom, mi szellet szállta
88 IX | apánk idejéből valók. Láttam én, hogy micsoda pompa volt
89 IX | akár diákul, nem ismerem én az ákombákot. Én csak a
90 IX | ismerem én az ákombákot. Én csak a kertből, meg a majorságból
91 IX | Bizony nem is bíznám én már az Emmácska nevelését
92 IX | Hogy a tüzes tatárba bíznám én az Emmám nevelését valami
93 IX | Hát nem tudja, hogy az én Emmám nem leány, hanem fiú?~–
94 IX | dolgait profanálni.~– No, hát én proponálom. Biz ezt Emmánuelnek
95 IX | járatni?~– Hát hiszen tudom én azt, hogy ő a famíliában
96 IX | szentségére fogadom.~– Hallja, én a maga becsületére nem adok
97 IX | Azzal még nem.~– No, én azt a guzsalyszárt összetöröm
98 IX | hátán, ha elárulja, amit én most mondok.~– Biztosítom
99 IX | barátot.~– Tudja, mikor én fiatal leány voltam (az
100 IX | hanem voltunk hét leányok, én voltam a legkisebb), hát
101 IX | Az ám, magam is nevettem én azon nagyon, csakhogy ez
102 IX | se volt többre való, mint én. Szegény édesanyánk bizony
103 IX | kell megfőzni. Ami verseket én tőle tanultam, azok mind
104 IX | fiatal, nyalka legény volt. Én meg szép leány voltam. Hasonlítottam
105 IX | mondtak az úrfiak ezeknek az én ragyogó szemeimnek! Hanemhát
106 IX | Samunak hítták. De nem bántam én, akármilyen volt is, csak
107 IX | délben, este. Szerencsére én voltam az erősebb, a keresetlen
108 IX | keresetlen fa mindig az én kezemben maradt utoljára,
109 IX | kezemben maradt utoljára, én dögönyöztem el Király Samut
110 IX | csak az ő birkása volt. Én mindjárt kitaláltam, hogy
111 IX | csemegéket küldött a konyhára. De én csak mind nem akartam azt
112 IX | többi is bekövetkezhetik, s én ezt szeretném megakadályozni.
113 IX | annyi, hogy el sem bírják. Én azt akarom, hogy a gyermekem
114 IX | engem a temetőbe, ne pedig én őtet. Rettenetes az még
115 IX | Kajafás úr?~– Nem tudom én. Mindig az én saját jelenlétemben
116 IX | Nem tudom én. Mindig az én saját jelenlétemben adja
117 IX | Instálom alásan.~– Jól mondom én. A szittya nyelvet. Hát
118 IX | Annyira idegen, hogy én nem is tudom, hogy volna
119 IX | Miféle betűk?~– Hát tudom én? Maga engem most gúnyolni
120 IX | Emmával.~– Hát persze. Kifogok én azon a jóslaton. „Híres
121 X | nevet még álmában sem. Ezt én fedeztem fel. Sok álmatlan
122 X | Barátja az erénynek! Amit én mondok, az mind axióma.
123 X | axióma. Mi okból akarnám én önt elámítani? Ismerem én
124 X | én önt elámítani? Ismerem én a haszonlesést? Ide tessék
125 X | haszonlesést? Ide tessék nézni. Ha én ezt a „jászbálványt” el
126 X | lat dercekenyérért, amit én naponkint elfogyasztok?
127 X | érhető fatörzsek, azokat én keresztül nem tudom vágni;
128 X | elemelni kriminalitás volna. De én nem is azért fáradtam egész
129 X | véka alá rejtsem.~– Óh, én sem akarom, hogy az titokban
130 X | erénynek, mert itt már az én tudományom elfogy.~Decebálnak
131 X | Úgy, ahogy mondtam. De én egy cseppet sem erőtetem.~
132 X | asztalhoz leülnek.~– Hol van az én kis Emmám?~– Az ma nem kap
133 X | édes galambom, tubicám, én ami pénzt tegnap bevettem
134 X | erénynek. Az ilyen dolgokban én nem vagyok skrupulózus.~ ~
135 XI | lelkem Emmácskám?~– Szeretnék én egyszer valamit látni.~–
136 XI | drága Emmácskám?~– Szeretnék én egyszer életemben egy okos
137 XII | többen a jogtudósok közül.~– Én tehát, mint királyi biztos,
138 XII | rejtegetve a megrökönyödését. – Én kénytelen vagyok ünnepélyesen
139 XII | nem ő tette azt, hanem én! Magam állok a veszedelemnek!”~
140 XIII | belenézni Emmácska?~– Nem én. Félek, hogy elsül.~– Haj!
141 XIII | ősistennek.~– Bizony nem tudom én, Emmácskám. Nekem ez a halom
142 XIII | birtokuk?~– Hogyne volna?~– Én úgy tudom, hogy az egész
143 XIII | utat csinálni. Óh, tudok én mindent. A parasztnak csak
144 XIII | csapatjuk meg. Óh, sokszor látom én az ablakból és hallgatom,
145 XIII | akkor sem visznek el, mert én leányruhában járok.~De már
146 XIII | délután is kettőt.~– Tehát ha én délelőtt, délután négy órát
147 XIII | Pium desiderium!~– Csakhogy én már, kedves Emmácskám, tizenhárom
148 XIII | gondolja Móric bácsi, hogy én nem tudok semmit? Amért
149 XIII | árulom el senkinek, hogy én már ismerlek!~E naptól fogva
150 XIV | benne segíteni, szentatya?~– Én csak egy tangenst ismerek:
151 XIV | celőke a markomban. Akit én ezzel megtángálok, annak
152 XIV | feleselt Dudásné – felismerem én a szemejárásából, akárhogy
153 XIV | kezében a fokossal.~– Hát majd én is elég kemény dió leszek
154 XIV | Akiben kitörik a fogad. Majd én eszem meg ezt a te mappádat!~
155 XIV | exnótárius. – Itt most mindjárt én iszom meg a levét! – Sietett
156 XIV | Nem az urakat értettem én azalatt. Jegyző úr, ügyvéd
157 XV | egyetlen gyermekem? Hol az én Emmácskám? Hol hagytátok?
158 XV | berek, nádak, erek! De az én házamba gyáva férfi be nem
159 XV | nem teszi a lábát, mert én kiseprűzöm innen!~S a hintóknak
160 XV | leoldott kardja.~– Hol az én Emmám? Hol hagytad? – rivallt
161 XV | pókhálót szedni vele, majd én visszahozom a magzatomat,
162 XV | megyek magam! Majd megmutatom én, hogy el tudom hozni az
163 XV | aztán a helyébe.~– Hiszen én magam megyek érte vissza,
164 XV | parádét.~– No, hát majd én adok golyót a puskátokba.
165 XV | Jól fog az esni neked. Én is voltam ilyen szegény,
166 XV | ver ki a legelőre, mint én, hanem hát a nótárus uram,
167 XV | tudja tisztázni magát.~– Én, tekintetes alispán úr,
168 XV | behozták.~– Nem azt mondtam-e én kendnek – rivallt rá a pandúrhadnagy –,
169 XV | a nép dühös legyen tőle. Én magam meglestem a pinceablakon
170 XV | emlékezete? Azonképpen kérdezem én is titőletek, ki itt az
171 XV | oktató. – Ide nézzen az én szemembe. Hát ki volt a
172 XV | írja le arra a táblára az én nevemet. No! Ne féljen semmit,
173 XVI | Milyen szépen leírta az én Emmácskám a nevét! Még milyen
174 XVI | leírtad azt a szót a táblára, én onnan néztem a benyílóajtóból,
175 XVI | Különben sem maradnék én itten, ha tejben, vajban
176 XVI | tolvajt, az egész nép láttára. Én innen elbujdosom.~– Nagyon
177 XVI | Hanem nekem adod. Majd én veszem azt fel.~– Mit beszélsz?~–
178 XVI | elfutottál, utánad a táltos; én meg az anyám kívánatára
179 XVI | marad. Senki sem beszél az én híres examenemről semmit.
180 XVI | szökni a szülőidtől?~– El én! Akárhová. Mindegy. Ne is
181 XVI | is mondj ellene. Látod, én sem marasztaltalak egy szóval
182 XVI | simára fogod lenyírni az én hajamat?~– Hűh! Én? azt
183 XVI | lenyírni az én hajamat?~– Hűh! Én? azt a hajat?~– No, hát
184 XVI | nem nyírod. Majd lenyírom én magam. Ha grádicsos lesz,
185 XVI | Hiszen téged majd megkaplak én előbb-utóbb. – Hány sántával? –
186 XVII | Ti is mindig csak az én rovásomra tudtok nevetni –
187 XVII | tudnátok, mennyit fáradok én tiveletek”, mondá a kakas
188 XVII | megálljatok, majd csinálok én egy tréfát. Azzal mit tesz?
189 XVII | elkapd az orrom elől, amíg én rája várok.~– Ne félj semmit,
190 XVII | tárházából.~– Nem hiszek én neked. Nem tudod ki tőlem.~
191 XVII | azt már ki árulta el?~– Én bizony urát adhatom. Bécsben
192 XVII | Bizony, pajtás, ahogy én ismerem a különbséget a
193 XVIII | medicamina in hortis. Ennek én leszek a doktora.~– Bocsánat,
194 XVIII | teoretikus vagy; az ordinarius én leszek.~– Igaz, ő a praktikus
195 XVIII | szúnyoghálóval van bevonva. Az én tündérem bizonyosan abban
196 XVIII | Nemsokára rájöttem, hogy én nappal úgyis hiába járok
197 XVIII | nappal úgyis hiába járok az én tündéremet felfedezni: ez
198 XVIII | ketten aluszunk. Lizandrát én mindig csak éjjel hallottam
199 XVIII | lett meghagyva, hogy az én szobámban aludjék a pamlagon.~–
200 XVIII | szemű pesztonkája, akivel én egyszer-másszor szoktam
201 XVIII | páciens – hanem kiszámítás. Én megfigyeltem azt, hogy a
202 XVIII | hitte, maga van a gyerekkel. Én aztán jól láttam, hogy a
203 XVIII | bizonyosan theriák volt.~– Én akkor hirtelen eléje toppantam
204 XVIII | varázslónő békává változtatja. Én ekkor aztán a leányt megnyugtattam.~–
205 XVIII | talentuma van!~– De mintha csak én tanítottam volna neki a
206 XVIII | Don Juan.~– Ezalatt aztán én egészen biztossággal járhattam
207 XVIII | felhangzott a ház felől, én elővettem a fuvolámat, és
208 XVIII | sőt visszafelelgetett az én fuvolámnak, úgyhogy utoljára
209 XVIII | amíg a fuvolaszót hallotta. Én aztán elcsendesültem, s
210 XVIII | fogható szépséget nemcsak én, de ti sem láttatok soha.
211 XVIII | azért olyan bájos, hogy én azt el nem tudom mondani;
212 XVIII | szerelmes, azzal kacérkodnék. Én tán reggelig is ott maradtam
213 XVIII | keblemre, Gil, hisz te az én vérem vagy! – magasztalódék
214 XVIII | Don Juan. – Mintha csak az én katekizmusomból tanultál
215 XVIII | Ha a Böske is bírná az én titkomat, akkor kvitt volna
216 XVIII | Ez egy zseni!~– Elvégezem én ezt magam is. A következő
217 XVIII | maga holdvilágos trilláit, én a partról áthajítottam hozzá
218 XVIII | bír odáig hajítani, ahol én állok.~– A leánykéz nem
219 XVIII | csak! Egyszer aztán azt az én szerelmes levelemet, amibe
220 XVIII | nagyot lóbált a levegőben, én el akartam kapni a hajított
221 XVIII | nyilatkozik.~Ez volt Albino.~– Hát én az ilyen esetnél legjobb
222 XVIII | tudod keverni az ópiumot? Én ezt tenném.~Az a fehér hajjal,
223 XVIII | romantikus cudarkodásai voltak.~– Én azt a tervet ajánlanám,
224 XVIII | hangon Gil Blas. – Hogyha én egy madarat akarok elfogni,
225 XVIII | ideálisan kell meghódítani. Ha én odajuthatnék hozzá, mikor
226 XVIII | mátkához kényszerítenek. Én azonban inkább megölöm magamat,
227 XVIII | a hófehér ruhában, amit én magam rajzoltam az én ideálomról,
228 XVIII | amit én magam rajzoltam az én ideálomról, emlékezetből,
229 XVIII | doktor urak.~– De hol veszem én a hajót? – nyűgösködék a
230 XVIII | páciens.~– Hát nem vagyok-e én itt? Én leszek a te Sant-Angelód.
231 XVIII | Hát nem vagyok-e én itt? Én leszek a te Sant-Angelód.
232 XVIII | igazán látom, hogy te vagy az én jótevő géniuszom!~– Eszerint
233 XIX | Hallott-e már ilyet? Az én Emmám megszökött a háztul!~–
234 XIX | fizetned kell a szállásért; én már megtanultam a hálálkodást.”~
235 XIX | délelőtt?~– Bizony délelőtt én.~– Ejnye, mi a kánya? Hát
236 XIX | a táska? Adja ide, majd én utána viszem.~A nő sebesen
237 XIX | sem vagy garabonciás diák; én sem vagyok boszorkány; azért,
238 XIX | ide vagy oda akarsz menni, én pedig sehova sem, hanem
239 XIX | bozóton, csincsésen, ahol az én házam van, ahová nincsen
240 XIX | nincs mit enni.~– Hoztam én magammal vacsorát: jámbor
241 XIX | cela?”)~– Jaj fiacskám, az én házam igen ronda helyen
242 XIX | vásott kölyök.~– Elhálok ám én a padláson is. Ha kegyelmed
243 XIX | emberek szemétől?~– Nem biz én, hanem egy szót nem tudtam
244 XIX | akarsz? Azt gondolod, hogy én cigányasszony vagyok? Te
245 XIX | vagyok? Te ripők!~– Hát már én olyan gyerek vagyok. Ha
246 XIX | ha kérni kell, hát azt én sohasem kapom meg. Próbálták
247 XIX | az iszákja, vigye tovább, én majd találok a nagyerdőn
248 XIX | odvas fát, ott is elhálok én.~S hogy nem tréfál, megmutatta,
249 XIX | kérdé a csodabogár.~– Én nem vétettem senkinek, minek
250 XIX | minek félnék?~– Hát ettől az én furcsa figurámtól. Mit gondolsz,
251 XIX | miféle szerzet lehetek én?~– Azt gondolom, hogy valami
252 XIX | gyerek vagy! Mi a neved?~– Én sem kérdeztem kegyelmedtől,
253 XIX | pájdlimat.~– Szívesen.~– Én meg, hogy könnyítsek rajtad,
254 XIX | a nyakravalójába.~– Hát én nem tehetek róla, ha olyannak
255 XIX | kisasszony”.~– Segítek én azon könnyen, fogok egy
256 XIX | utasítá vissza a mama –, ha én káposztát enném éjszakára,
257 XIX | nincsen vizünk.~– Hozok én mindjárt – ajánlkozék Manó
258 XIX | szép őzikét elfogni?~– Nem én! (Még őtet sem sajnálta
259 XIX | kezéből a korsót – majd én szállok le.~S azzal lekapta
260 XIX | Mert nekem ez a tudományom. Én vagyok a vajákosnő.~– Jó
261 XIX | jövendő titka, mert azt én nem bánom. Hanem az, hogy
262 XIX | senki?~– Ugyebár? Ez az én bölcsességem.~– Elhiszem,
263 XIX | Az enyim annál kevesebb. Én pedig szeretek tanulni.
264 XIX | szó jár a világban, hogy én is tudhatok belőle valamit.~
265 XIX | mondá Lizandra. – Ugye, hogy én mindjárt kitaláltam, hogy
266 XIX | ijesztgettél, hogy nem félek én attól, hisz én is Manó vagyok.~–
267 XIX | nem félek én attól, hisz én is Manó vagyok.~– Hát hogy
268 XIX | neked, parányim?~– Mehetnék én is messze, messze!~ ~–
269 XIX | Nézz rám. Hát nem látsz? Én vagyok az: – a vadmacska.
270 XIX | Ha bántani akarnál.~– Én bántanálak – téged?~– No,
271 XIX | kukucskálj. Úgysem látnál semmit. Én az éjjel fennmaradok, az
272 XIX | varrok. A mama pedig, ha én elaltatom, úgy alszik, hogy
273 XIX | becsületszavatokat rá.~– Én megígérem, de becsületszavamat
274 XIX | adhatom rá – mondá Fanfan.~– Én becsületemre fogadom, hogy
275 XIX | azt is kiállom; de hogy én ezt a szép jelenetet, ami
276 XX | fiút?~– A grófnak a fia.~– Én nem tehetek róla. Idejött,
277 XX | Az ám, azt gondolta, én aluszom ott a szúnyogháló
278 XX | megszámlálja, hány van. Én azt hazudtam neki, hogy
279 XX | nem szoktál hazudni?~– Nem én!~– Óh, te oktondi. Hisz
280 XX | énnekem „húgám” volnál, hát én azt szeretném, hogy nekem
281 XX | az ágyadat, aludjál te. Én addig beleülök ebbe a csónakba,
282 XX | lefekünni, maradj itten; én sem fekszem. Óh, én sokszor
283 XX | itten; én sem fekszem. Óh, én sokszor egész éjjel nem
284 XX | mikor a holdvilág süt.~– Én is úgy vagyok vele. Ha valami
285 XX | valaha.~– Ugyan, mi az?~– Hát én azt még magam sem tudom.
286 XX | aki azt mondhatja magáról, én magam teremtettem magamat!~–
287 XX | magam teremtettem magamat!~– Én is, én is ilyenekről gondolkozom
288 XX | teremtettem magamat!~– Én is, én is ilyenekről gondolkozom
289 XX | csak a holdvilágnak; az az én bizalmasom. Nekem is mind
290 XX | titkolózás.)~– Talán jó volna, ha én el is mennék előbb az utamra.~–
291 XX | asszonynéném?~– Majd amikor én felébresztem, addig alszik.
292 XX | hogy teszed azt?~– Hát az én ujjaimban olyan erő van.
293 XX | Ugye? Hát nem tudod, hogy én tündér vagyok? Ha előveszem
294 XX | hány zsákkal telik?~– Jaj, én sietek vissza, hogy meg
295 XX | Isten veled, Böske.~– No, én csak elszökném innen anyjostul,
296 XX | derék, azt hiszik, hogy én voltam az a hatalmas, hahaha!
297 XX | Mert fel vagyok háborodva. Én követtem el valamit, s most
298 XX | elhitték a hazugságomat.~– De én nem akarom, hogy azért,
299 XX | akarom, hogy azért, amit én tettem, valakit mást üldözzenek.~–
300 XX | Mit bánthatnak énrajtam? Én leány vagyok. Ha megütök
301 XX | kapott ott helyettem, mert én a két szemét kapartam volna
302 XX | ki.~– Semmi beszéd! Tudom én, hogy mi a kötelességem.
303 XX | Lizandránál állt.)~– Kérdem is én azt! – hetvenkedék Manó,
304 XX | Őnagyméltóságával?~– Nem bánom én, akármi a titulája. Beszédem
305 XX | Mucium vocant”.~– Gróf úr. Az én nevem Tanussy Emmánuel.
306 XX | leány módon neveltek, s én férfi akarok lenni. Debrecenbe
307 XX | fiatal férfi illetlenül. Én azt beledobtam a tóba. Kiúszott.
308 XX | előáll nyíltan kimondani: „Én tettem, én felelek érte!”,
309 XX | nyíltan kimondani: „Én tettem, én felelek érte!”, és nem keni
310 XX | keresztülismerte már.~– Nem én! Kedves Emmánuel – folytatá
311 XX | add át neki. Mondjad, hogy én küldöm. Aztán majd visszajössz
312 XX | ide.~– Azt nem tudom.~– De én bizonyosan tudom. Vissza
313 XX | tetszik ez az ember. És én azt nagyon szeretem, hogy
314 XX | hogy te reggelig aludtál, én meg varrtam. Te is azt mondd.~–
315 XX | Nem! Ha azt akarod, akkor én be sem megyek a házba, hanem
316 XX | igazat. Azt akarod, hogy én mondjak el anyádnak mindent?~–
317 XX | megmondod az igazat, hogy én hoztam a kastélyból. Akkor
318 XX | kérdeni, hogy mit kerestem én a kastélyban? Te arra megint
319 XX | meghalhatnának mind a ketten éhen.)~– Én is mármost köszönöm a szíves
320 XX | mondhatom, derék gyerek vagy! Én itt neked hajlékot adok,
321 XX | lesz holnap!”~– No, hát én is ma laktam jól először
322 XX | Gróf úr – mondá a fiú –, én még nem vagyok „úr”, mert
323 XX | előbb eltávozni innen.~– Azt én is óhajtom. Tehát hajlandó
324 XX | édes Tanussy Emmánuel, én most mondok neked valamit, –
325 XX | meggondolva. Hogy ennek az én szeleburdi fiamnak az éjjeli
326 XX | fogok elfelejteni. Amit én mondok, az nem „szólásmód”.~
327 XX | igyekezel? Hátha tehetnék én is valamit?~– Nincs rajta
328 XX | akartak belőlem csinálni, s én férfi akarok lenni. A fejemet
329 XX | szívemet gyávasággal, s én óhajtom a tudományt, a száraz
330 XX | igét. Ezen az úton lett az én barátom, Mántay Móric is
331 XX | életrend mellett, akkor én azt tanácsolnám neked, hogy
332 XX | most táborszernagy. Bár én is oda mentem volna, most
333 XX | kollégiumba. Mármost, ha én kocsin mennék a Hortobágyig,
334 XX | Héj! héj! Ne olyan nagyon! Én nem akarok veled birkózni.~
335 XX | belőle, mint azelőtt volt: én pedig szeretek az maradni,
336 XX | országban többet a hírüket. Az én fiacskám meg a két bolond
337 XXI | Sertéseket jöttél válogatni az én uradalmamba, az ő megbízásából.
338 XXI | úriasabb módon fogadják.~– De én sohasem megyek Bécsbe.~–
339 XXI | Debrecenben: a kollégiumban.~– Az én Emmám! A kollégiumban! Mendikás!~–
340 XXI | No, ugyan nagy csuda! Én nem tudom, mit lármázod
341 XXI | vármegyét amiatt a kölyök miatt? Én háromszor elszöktem az apámtul,
342 XXI | gonosz csont voltál már, de én nem akarom, hogy az én Emmám
343 XXI | de én nem akarom, hogy az én Emmám a te nyomdokaidban
344 XXI | tanulni van kedve. Ezt nem az én példámból szerezte. Ne félj,
345 XXI | Jézus Máriám! Hogy az én Emmám mindennap semperlevest
346 XXI | magát: pálcát.~– Pálcát! Az én fiam! Fel is fordítom az
347 XXI | egyetlenegy fiad.~– Remélem, hogy én is egyetlenegy apja vagyok
348 XXI | petákért.~– Micsoda? Az én fiam petákért énekel; a
349 XXI | fiúnkat hazahozni?~– Nem biz én, hanem Koltaberekbe, egypár
350 XXI | el.~– Tudom! Hiszen tudom én azt, hogy micsoda medvére
351 XXI | zsebkendőt összetépett.~– Hát ha én is olyan pénzzel fizetnék
352 XXI | egyszer olyant látni. Az én feleségem, mint világ rózsája.~–
353 XXI | Hát igen. Ha te úgy, én is úgy. Szeretném tudni,
354 XXI | hékám. Adj egy csókot, én meg mást. Így meg nem bántjuk
355 XXI | Biz ez így van.~– Héj, ha én most írni tudnék! – sóhajtá
356 XXI | s mondja meg neki, hogy én szeretnék vele négyszemközt
357 XXI | Bakala Peti Decebálnak. – Én sietek innen, és többet
358 XXI | kimenetel; de lélektani tény.~– Én megmondom a módját, hogy
359 XXI | No, hát mit nevet a gróf? Én egész komolyan beszélek.
360 XXI | Szenvedjen, aki bűnös; de legyek én ott, hogy megvigasztaljam.~–
361 XXI | rám hagyni. Majd teszek én arról. Jól kifundáltam én
362 XXI | én arról. Jól kifundáltam én ezt az éjszaka, hogy nem
363 XXI | aludni. Majd belekeverem én magamat ebbe a processusba,
364 XXI | nem is igaz az.~– De tudom én azt jól. Nem lehet egy asszonyt
365 XXI | cigány a hegedűjét. Hát én most azért is keresztülhúzok
366 XXI | előre is megmondhatom, hogy én nemesembert, ha csak in
367 XXI | Lipót-rend ott található az én elefántcsonttal kirakott
368 XXI | tekintetes asszonynál?~– Persze; én elvettem tőle, mert azt
369 XXI | becsukasson Komáromba. Hej, ha én azt elénekelhetném az én
370 XXI | én azt elénekelhetném az én Decebálomnak: „Majd elmegyünk,
371 XXI | kezd a Tanussy ősi lakban. Én akkor már otthon leszek;
372 XXI | Ott kezdődik azután az én dolgom. Kegyelmességed házmotozást
373 XXI | házmotozást akar tartani az én nemesi portámon. Seprűt
374 XXII | Decebál. – Nem emlékezem én rá, hogy kértem volna őfelségétől
375 XXII | tőlük így elszelelni.~– Én pedig azt tanácsolom urambátyámnak,
376 XXII | dühbe hozta Decebált.~– Én ugorjam! A te intésedre?
377 XXII | rögtön forduljon vissza. Én itthon maradtam, s nagy
378 XXII | excellenciád „bátyám”-nak szólít, s én is visszaadom. Az „öcsém”
379 XXII | például van egy emberem, akit én igazán úgy hívok, hogy „
380 XXII | hozzányúlt?~– Hát az a valaki én voltam. Egy kicsit megfogtam
381 XXII | ugorva Decebál. – Nem jöttem én ide magamat benevolisáltatni.
382 XXII | benevolisáltatni. Mit törődöm én a homo regius „fityegőjével”?
383 XXII | fityegőjével”? Tudom is én, miféle állat az a Lipót-rend?
384 XXII | akar tartani, élelmezze. Ha én becsukatom a jobbágyot a
385 XXII | becsukatom a jobbágyot a dutyiba, én is kosztozom ott. Hadd látom,
386 XXII | diákul, mert kidoblak. Ez az én tömlöcöm. Mi kereseted van
387 XXII | barátocskám. Hát mit keresek én itten? Én vagyok a főfiskális,
388 XXII | Hát mit keresek én itten? Én vagyok a főfiskális, akinek
389 XXII | védelmező ügyvéd. Az ellen én protestálok. Hagy úgy tegyenek
390 XXII | megtiltom, hogy a feleségem az én dolgomba beleavatkozzék.
391 XXII | más, mint spion, mert azt én megrágom, palacsintává lapítom,
392 XXII | Hát kend mit akar itt az én áristomomban?~A hírhedett
393 XXII | fogok.~– Csak csendesen. Én már tudom a tájékozódást
394 XXII | peréről volt szó.~– Bánom is én. Amit rám fognak, mind igaz.
395 XXII | imádságoskönyv?~– Bizony nem tudom én.~– Hát én kitalálom. Az
396 XXII | Bizony nem tudom én.~– Hát én kitalálom. Az ilyen régi
397 XXII | van, barátja az erénynek. Én várok és hallgatok.~Az a
398 XXIII | konyhából, pincéből! Aztán én nem szoktam ahhoz, hogy
399 XXIII | fölöttem. Legyen szerencsém az én úri lakásomon, odafenn a
400 XXIII | Micsoda, galambom? Hát az én ingeim, alsószoknyáim meg
401 XXIII | erre a szóra.~– No, azt én meg nem engedem.~– Hjaj,
402 XXIII | Otthon parancsolj. Itt én is olyan uraság, vagyok,
403 XXIII | te. Hát nem tudod, hogy én is el vagyok ítélve két
404 XXIII | esztendőre, ahogy te?~– Mit? Az én vétségem miatt?~– Nem! Gyémántom.
405 XXIII | miatt?~– Nem! Gyémántom. Az én saját vétségem miatt. Nem
406 XXIII | Debrecent, a rajkóval együtt, én egybe vágtattam vissza,
407 XXIII | tartóztatva Tanusvárott. Én rögtön másnap reggel be
408 XXIII | otthagytak engemet magamra. Én csak nem vesztettem el a
409 XXIII | véghez. De már ez ellen én protestálok! Mit keresnek
410 XXIII | Igazán azt tetted?~– Azt én! De mindjárt bilincset is
411 XXIII | keresztes szalagra, amiről én vesztemben azt hittem, hogy
412 XXIII | nyilvánvalóvá tettem, hogy én követtem el a garázdaságot,
413 XXIII | garázdaságot, nem az öcsém, akkor én fordítom meg a botnak a
414 XXIII | voltam a „Régi Napnál”, akkor én indítok keresetet az ott
415 XXIII | Bécsben nagyobb taksát, mint én ettől a cuculloriumtól.~
416 XXIV | Mántay Móric – ez humbug! Ezt én látom; de mégsem hiszem!
417 XXIV | a lábát az üregbe, amíg én meg nem vizsgáltam mindent! (
418 XXIV | Hogyne ismerném. Az „én” szittyabetűim. De sötét
419 XXIV | No, majd mindjárt segítek én azon! – szólt Decebál, s
420 XXIV | senkinek nem szóltok, amíg én magam azzal föl nem lépek.~
421 XXIV | végzetes szavakat hangoztatá:~– Én pedig a magas kamara és
422 XXIV | nyúlni senki kutyafülű fia az én őseim hagyatékához, mert
423 XXIV | neked maradnak.~– Hát hiszen én is úgy értettem – rebegé
424 XXIV | Rézkuthy. – Dehogy akarok én innen valamit elvinni.~–
425 XXIV | Fizetni – nem bánom. De én ezekből az ereklyékből egy
426 XXIV | manu – szabódék Rézkuthy. – Én nem érzem magamat elég szakismerettel
427 XXIV | régiségeket meg tudjam becsülni. Én senkit sem szeretnék megkárosítani.
428 XXIV | szeretnék megkárosítani. Én azt sem tudom megítélni,
429 XXIV | csinálsz te rezet; hanem nem az én ősöm sisakjából: nézzed!
430 XXIV | nélkül! Nem hitelesítem én ezt.~Ezért a szóért aztán
431 XXIV | nem lehet különválasztani. Én itt valami óriási nagy csalásnak
432 XXV | Decebál.~– Azt, hogy bolond. Én megyek ebédelni, éhes vagyok.~
433 XXV | harmadrészt megváltanom; mert én el nem adom a talált kincseket.~–
434 XXV | talált kincseket.~– Azt én nem tehetem – szólt nyugodt
435 XXV | királyi biztos –, miután én itt a kormány érdekeit képviselem.~
436 XXV | tetszett itt maradni, hát én nem tartóztatom tovább!
437 XXV | megrövidíteni a kincstárt, én, a kuruc, nem csalok meg
438 XXV | Barrer et Sons kínálatában, én elfogadom azt hivatalos
439 XXV | felelj, hogy akarsz-e az én dolgomban közvetítő lenni
440 XXV | feltétlenül reám bízod. Én mindent elvégzek neked,
441 XXV | pénztáramat.~– Köszönöm. Megjárom én azt az utat tíz garassal.
442 XXV | nagyon a medvékre?~– Hogy az én vadászatomat el ne rontsd!~–
443 XXV | az ajtóban.~– De köszönöm én az olyan csókokat, amilyeneket
444 XXV | siess, pakolj össze, mert én holnapután megyek, ha velem
445 XXV | hegyszakadékokba, a medvebarlangba. Én is belelövök a te medvédbé.~–
446 XXV | medvédbé.~– Jó lesz. Aztán én meg veled járok sorra látogatni
447 XXV | 48 ezer font sterling. Én ezt Tanussy Decebál nevében
448 XXV | Ne tessék utána fáradni. Én meg vagyok ez ügyben hatalmazva
449 XXV | Nem, kegyelmes uram, én csak kilencszáz-mester vagyok.~
450 XXV | Londonból? Nem voltam én tovább, mint Bikszádon,
451 XXV | Bikszádon, mit kerestem volna én Londonban.~– Hát az én kölcsönöm
452 XXV | volna én Londonban.~– Hát az én kölcsönöm dolgában.~– Nem
453 XXV | kölcsönöm dolgában.~– Nem tudok én a te kölcsönödről semmit.~–
454 XXVI | éneklecke alatt: „Hej, ha én a torkomhoz csak hozzáértethetném
455 XXVI | tartalma:~„Kedves öcsém!~Én a napokban jutottam barátságos
456 XXVI | beleegyezett az új osztályba. Én csak a nemes viszonyosság
457 XXVI | lehetsz úr tetszésed szerint; én fiamat már odaküldtem. Neki
458 XXVI | egész költséget tíz évig én viselem. Tehetem azt, hálából,
459 XXVI | sietett a válasszal.~„Ha én intézném a sorsodat, azt
460 XXVI | megállj, kölyök, majd adok én neked legációt! Majd viszek
461 XXVI | neked legációt! Majd viszek én neked tógát, felölteni valót.
462 XXVI | felölteni valót. Ha az én kettős tüzes nyelvem leszáll
463 XXVI | Szaladj utána, hozd ide!~– Én? Hogy találjak én meg egy
464 XXVI | ide!~– Én? Hogy találjak én meg egy Emma kisasszonyt,
465 XXVI | belőle, megszólalt~– Elviszem én az ifjasszonykát a temetőig,
466 XXVI | fel Sára asszony. – S az én fiamnak ott kell lenni.~–
467 XXVI | pápista szó.~– Ne tartsd erre! Én orgonista vagyok. Igenis.
468 XXVI | harmónia! Majd magam csinálok én olyan harmóniát, hogy ledűl
469 XXVI | Ne tartsd erre! Nincs az én zsebem tele gyerekkel! Honnan
470 XXVI | Emmánuel névre hallgat; az az én drágalátos magzatom. Elszökött
471 XXVI | semmirevalónak, hogy jöjjön ide. Ha én kiáltok utána, még jobban
472 XXVI | sem parancsolt, hanem amit én parancsolok, arra nincs
473 XXVI | megállj, majd csinálok én rendet a debreceni kollégiumban,
474 XXVI | Hát azért neveltelek én tégedet selyem kisasszonynak!
475 XXVI | kerítést döngeti, az az én fiam. Ide hozzátok mindjárt.
476 XXVI | ispitályát, oltsa maga. Az én fiam nem kéményseprőinas!~
477 XXVI | szót. Azt mondd neki, hogy én parancsolom, hogy énnekem
478 XXVI | teremjen. Mert különben én deklinálom meg.~A hajdú
479 XXVI | tudsz, majd felauffírolom én teneked, hogy hát én mit
480 XXVI | felauffírolom én teneked, hogy hát én mit tudok.~Azzal nagy dúl-fúlva
481 XXVI | ha ez a szép harmónia az én nevem napjára van szenteltetve,
482 XXVII | veled cserélni, cserélek én! – mondá Tanussy Manó.~Eleinte
483 XXVII | mit keres itten?~– Hát biz én, Emmácskám, canonica visitában
484 XXVII | szittya oroszok, akik az én esperességemhez tartoznak.
485 XXVII | felkapaszkodván.~– Amit én izennék, azt ön úgysem mondaná
486 XXVII | amit ön elmond otthon, azt én úgysem izenném.~– Nagyon
487 XXVII | megkínált Jézusra”. Mondok én teneked száz ilyen anekdotát.~
488 XXVII | Kend, Jónás, azalatt, amíg én az ebédet elköltöm odabenn,
489 XXVII | ndörgős menkű! ’Sz ez az én diákom! Hát quid ergo vigyorgó!~
490 XXVII | akarnak zárni.~– …geszem én azt a klastrom…~A debreceni
491 XXVII | itt lesznek a hóhéraim! S én inkább meghalok, mint hogy
492 XXVII | közé kerüljek.~– …geszem én azt az orosz póp…~– Ők sokan
493 XXVII | azzal a hintóval.~– …geszem én azt a négy lovat hintóst…~–
494 XXVII | is csak tudj…~– No, hát én ezt most megköszönöm és
495 XXIX | nyomtatva van is! Ez nem az én fiam! Ez valami csaló, aki
496 XXIX | Ponthaligethy Adalbert gróf. – Én ismertem, még mikor leányruhában
497 XXIX | hat év óta ott tanul az én fiammal együtt, s mondhatom,
498 XXX | találta.~– Mi történt az én házamnál? – kérdé tőle indulatosan.~–
499 XXX | indulatosan.~– Rogo humillime. Én éppen tizenhárom levelet
500 XXX | recepissék.~– Ahán! Ühüm! Én azokat nem bontottam fel.
1-500 | 501-745 |