Fezejet

 1 III  |          része. Mikor őfelségéhez vagyunk hivatalosak díszebédre,
 2 VI   |        legyenek a közelemben.~Nem vagyunk felőle bizonyosak, hogy
 3 X    |            Csitt!~– Hiszen magunk vagyunk.~– A kövek is beszélnek,
 4 XIII |          csak kötelessége van, mi vagyunk az ő urai.~– Ki tanította
 5 XIII |         nagyon tudós ember. Azért vagyunk mi az egész országban az
 6 XV   |      megmutatjuk mi, hogy férfiak vagyunk.~Meg is mutatták. A lovászok
 7 XIX  |          híják.~– No, hát kvittek vagyunk. Hozod a pájdlimat.~– Szívesen.~–
 8 XX   |           azt hazudjuk, hogy urak vagyunk. Hiszen nekünk sem mond
 9 XX   |        egyesült erővel, hogy mért vagyunk itt az ablakban?~– Megvan
10 XX   |         teremtés haragja, mint mi vagyunk? Te még nem láttad őtet
11 XXI  |      frissen. Még az ebéd közepén vagyunk.~Bakala Peti előbb a háziasszonynak
12 XXII |       akarta kivinni.~– Jó nyomon vagyunk – biztatá Vakandi Decebált.~
13 XXII |          a hittagadás árán. – Mik vagyunk mi, elkorcsult unokák az
14 XXIII|           Mit keresnek itten? Nem vagyunk mink tolvajok, orgazdák!
15 XXXV | köszönhetjük elsősorban, hogy nem vagyunk helóták. Hanem azt persze
16 XXXV |        ruházva, amikre mi büszkék vagyunk. Vitézségben mindig elöl
17 XL   |          legnagyobb gondjától meg vagyunk szabadítva. Van mindennapra
18 XL   |          helyet, fiam! Hét házzal vagyunk rajta. Egész falu. Adjunk
19 XL   |           jól, apám, hogy még nem vagyunk összeesketve. Idáig szökve
20 XL   |          egyeztünk; – azért közel vagyunk.~– Mint Alnufusz herceg
21 XL   |           Igenis, magyar valláson vagyunk.~– No, hát akkor válasszatok