Fezejet

501 XXX    |           méltóztassék megelégedni az én neutitsányimmal, mert a
502 XXX    |       leveleimre kegyesen válaszolni. Én csak egyféle financiális
503 XXX    |              majd a jövő héten! Ez az én tudományom.~– Jól van, jól,
504 XXX    |           hanem segíts a dolgomon. Az én kastélyomnak meg kell tisztulni
505 XXX    |              Azt már nem teszem! Hogy én magam degradáljam magamat.
506 XXX    |            magam degradáljam magamat. Én Véreskőnek ura és fejedelme
507 XXX    |        összegben.~– Ő tehette azt! De én nem utánzom. Hogy én a nevem
508 XXX    |               De én nem utánzom. Hogy én a nevem predikátumának a
509 XXX    |             venni?~– Attól nem! Soha! Én, Tanussy Decebál, nem mehetek
510 XXX    |            német elé levett kalappal! Én Bécsnek nem lehetek lekötelezettje.
511 XXX    |           nyugtalanítsa a kedélyedet. Én, amint a dologról értesültem,
512 XXX    |          éppen így jártál volna el az én irányomban. Lehetünk acharnirt
513 XXXI   |          szakban is kitűnő tud lenni. Én még ezentúl is, amíg csak
514 XXXI   |              a magadébul adom. Látod, én most kaptam kerek százezer
515 XXXI   |              elve szerint. Most aztán én ugyanezt a százezer forintot
516 XXXI   |          mikor azt mondtam neki, hogy én egy regényhős vagyok, azt
517 XXXI   |           Azután azt jövendölte, hogy én nem fogok megházasodni;
518 XXXI   |               vagy három testvérem. – Én kérdeztem tőle, hogy hát
519 XXXI   |              kérdeztem tőle, hogy hát én miért maradnék legényfővel? –
520 XXXI   |               mennyi pénz van most az én zsebeimben? Erre minden
521 XXXI   |             hogy tudhatja ez, hogy az én tárcámban egy ilyen összegre
522 XXXI   |            részt és verset, hogy hol. Én azt felírtam egy cédulára.
523 XXXI   |             micsoda gondolatra jöttem én erről?~– Ugyan mire?~– Ez
524 XXXI   |      csodaszűz nem lehet más, mint az én vadmacskám, onnan a Styx
525 XXXI   |             ki akart kerülni, de hogy én határozottan útját álltam,
526 XXXI   |              ismeretséget megújítani. Én erősen sarokba szorítottam;
527 XXXI   |         családok minden titkát.~– Hát én azt nem bánom.~– Magam sem
528 XXXI   |              nagy barátságot tenni? – Én nem láttam Lizandrát, csak
529 XXXI   |                  Jól van, elmegyek.~– Én megtérítem a tíz louis d’
530 XXXI   |          or-odat.~– Megfizetem magam. Én is kíváncsi lettem rá.~–
531 XXXI   |             ha csakugyan ő az, akinek én sejtem, ha valóban ráismersz,
532 XXXI   |           volt.)~– Mit csinál most az én apám? – szólt ismét hangosan.~
533 XXXI   |            ifjú.~– Nem támaszthatom-e én őt fel halottaiból?~Erre
534 XXXII  |              húzva félre Don Juant. – Én egy nagy barátságra kérnélek
535 XXXII  |           kérnélek téged. Tudod, hogy én egy év múlva nagykorúvá
536 XXXII  |              anyai örökségemet. Hanem én nem várhatok odáig. Nekem
537 XXXII  |            vezettek.~– Nem is sejted. Én ráismertem arra a delejes
538 XXXII  |        hölgyet. S viszont az is őtet. Én a kegyeletet megőrzöm. Én
539 XXXII  |             Én a kegyeletet megőrzöm. Én ezt az összeget odaadom
540 XXXII  |      előbb-utóbb rossz vége lesz. Ezt én nem engedhetem meg. Nekem
541 XXXII  |            Sohasem hittem volna, hogy én tanuljak valamit a Gil Blas
542 XXXII  |        valamit a Gil Blas öcsémtől az én tudományomban! Nemes keblű
543 XXXII  |             gondolsz, sokáig elélek-e én még?~– Azzal a mértékletes
544 XXXII  |       dologrul akarok veled beszélni. Én szeretnék tőled hatvanezer
545 XXXII  |             mi célra akarom fordítani én azt az összeget. Szent cél!
546 XXXII  |               az emlékezetemet, ha az én áldozatommal két ártatlan
547 XXXII  |                De hát miért ne inkább én magam, mint ti mind a ketten? –
548 XXXII  |              mind a ketten? – Hogy az én két halántékom között eső
549 XXXII  |            venni Erdélyben?~– Nem biz én. Hanem őszintén megvallva: (
550 XXXII  |         kedves teremtés. Hát mi az?~– Én megtudtam, hogy az egy előkelő
551 XXXII  |            süllyedés fertőjébe vezet. Én elhatároztam, hogy ezt az
552 XXXIII |              aki mindehhez ért; ez az én anyám.~– Azt is kitaláltam.~–
553 XXXIII |          vadászik. Felhajtja a vadat, én aztán elejtem.~– S tetszik
554 XXXIII |             Óh, nagyon. Ne hidd, hogy én ebben csupa báb vagyok.
555 XXXIII |             művészi feladat az enyim. Én a suttogásból csak egy tényt
556 XXXIII |            nekem ehhez adományom van; én csakugyan bírok azzal a
557 XXXIII |        eszmetársulat láncolatán, hogy én természetfölötti tüneményekben
558 XXXIII |       csalás-e a delejjóslatoknál, ha én odatérdepelek az oltár elé,
559 XXXIII |                utálok, megvetek, hogy én azt szeretem, hogy hozzá
560 XXXIII |            meg ne valósuljon. Légy az én nőm.~A leány elszomorodott
561 XXXIII |              azt könnyen kimondani.~– Én egész hitemmel mondtam.~–
562 XXXIII |         gondolkoztál volna ezen, mint én! Gyermekkoromban is, amikor
563 XXXIII |              futni. Mi lesz belőlünk? Én is, te is, leszünk-e valamik?
564 XXXIII |          megtudtam – lettünk valamik: én egy szemfényvesztőnő, te
565 XXXIII |           azután még egyet; ahányszor én álmodtam tefelőled, te is
566 XXXIII |               fogja hagyni. – Ezt nem én jövendölöm. Ezt az anyám
567 XXXIII |         utolsó csillagokon túl?~– Hát én megmondom neked, hogy mi
568 XXXIII |          csillagvilág. Te azt mondod; én is semmi vagyok, te is az.
569 XXXIII |         Lehet-e két semmit összeadni? Én annál nagyobbat is tudok.
570 XXXIII |              te ismeretlen világod. – Én már jártam benne. S gyönyörrel
571 XXXIII |       politikai életben elfoglalt, az én címem rá nézve egy rákseb,
572 XXXIII |        Elmondja hímezetlenül, hogy az én mostani életpályám az övét
573 XXXIII |           meglesz. Mert afelől megint én mondhatok egész bizonyossággal
574 XXXIV  |        magyarul beszélni.~– Hát akkor én majd csak csendes hallgató
575 XXXIV  |        hazudott.~– Nix nutz! Azt majd én választom ki a számodra!
576 XXXIV  |        hazajöttél.~– Te parancsoltad: én szót fogadtam – felelt Manó,
577 XXXIV  |       méltóságot affectálva –, mintha én amiatt hagytam volna oda
578 XXXIV  |             kinevezésed közbejött. Az én pozícióm nem olyan ingadozó,
579 XXXIV  |          pedig nálamnál éhesebbeknek. Én csak egy kis zugot keresek
580 XXXIV  |              úgy megváltozott minden. Én bizony nem is kívánok a
581 XXXIV  |            neki, hogy „ui, ui!”. Hisz én bizony meg nem vagyok kezes
582 XXXIV  |             nem értem is, mégis tudom én jól, hogy mit beszélnek.
583 XXXIV  |        mondták, hogy „máriás”. Mintha én nem tudnám, hogy mi az a
584 XXXIV  |  madárijesztőnél. – Hanem hát gazdag. Én Istenem, atyám! Hát már
585 XXXIV  |              füsti nem látszik. Tudok én mindent a kasznár gazdasszonyától. –
586 XXXIV  |            kincsek lesznek, aminőkről én szoktam álmodni; amíg álmomban
587 XXXIV  |          Tiszahát ellenére. Nem bánom én, akár lesz, akár nem lesz;
588 XXXIV  |       Emmácskám, de sokat mesélhetnék én magának ezekről a dolgokról,
589 XXXIV  |      Emmácskánkat fogja kiprédikálni. Én bizony nem mennék a templomba,
590 XXXIV  |                hogy a hasa fáj. Főzök én magának olyan jó herbatejet
591 XXXIV  |           világ előtt; kikacagtál. Ha én hízelegtem neked, te a nyelvedet
592 XXXIV  |              a debreceni levélre! Mi? Én odafáradok, töröm magamat
593 XXXIV  |           küldesz, mikor tudtad, hogy én nem tudok olvasni, csak
594 XXXIV  |               meg az anyját, de te az én arcomat karmoltad össze,
595 XXXIV  |             ülni, azon a helyen, ahol én szoktam ülni az apám mellett
596 XXXIV  |               Isten! Vedd füledben az én könyörgésemet! Mert én szívem
597 XXXIV  |             az én könyörgésemet! Mert én szívem nagy ínségből, Messze
598 XXXIV  |      alkalmaztatását.~– Ez egészen az én rossz fiamnak a viselt dolgait
599 XXXIV  |              jól megnyomva, óh, tudom én, beszéltem én a diaetán
600 XXXIV  |               óh, tudom én, beszéltem én a diaetán Pozsonyban elég
601 XXXIV  |            akart rá vállalkozni.~– Ha én valakit tisztelek, szeretek:
602 XXXIV  |              tisztelek, szeretek: azt én a háta mögött, ha megtámadják,
603 XXXIV  |         kardot is húzok érte; de hogy én valakit szemtől szembe nyakon-pofon
604 XXXIV  |              volna – szólt Manó. – Az én feledhetetlen mesteremet,
605 XXXIV  |          istentelenkedést mívelt-e?~– Én más metódust követtem. Mikor
606 XXXIV  |             szerint gyónni rendeltek, én mindjárt azt a bűnömet vallottam
607 XXXIV  |             elnyelje, amit gondolt.~– Én bizony, megvallva az igazat,
608 XXXIV  |          hitetlen, nagytiszteletű úr. Én Istent imádom, s parancsolatjait
609 XXXIV  |   paradicsomban lenni: halála napján. Én a Krisztus szavainak hiszek.~
610 XXXIV  |               bele. No, megállj, majd én kirántalak belőle. Csöngessétek
611 XXXIV  |         rivallá el a contratoastot.~– Én pedig emelem poharamat szintén
612 XXXIV  |                s a térdéhez kapott.~– Én vagyok biz az, Horkázi bácsi –
613 XXXIV  |                Hát idejöttem. És most én kérem önt, hogy bocsásson
614 XXXIV  |             No, hát maradjon itt még. Én meggyónok mindent. Le is
615 XXXIV  |              ez, amit mi elkövettünk: én és mások. Akikről nem is
616 XXXIV  |               az egyszótagú válasz.~– Én másképp térítettem volna
617 XXXIV  |              Jancsi. – Pedig éppen az én botomat tetszett magával
618 XXXIV  |               megéhezett a pusztában: én is vagyok annyi holló.~–
619 XXXIV  |        kifizetni. Még kiskorú vagy.~– Én nem uzsorástól kaptam a
620 XXXIV  |             Tudom bizonyosan, hogy az én apám ezt neki vissza fogja
621 XXXV   |           dolgokba; hiszen nem akarok én új szektát alapítani.~–
622 XXXV   |             beszéded sokat rontott az én főkurátori jelöltségemen.~–
623 XXXV   |              afelől nyugodt, apám. Az én bolondságom elenyészik a
624 XXXV   |              feleseléssel a fiú –, de én nem azzal óhajtom a népet
625 XXXV   |        országgyűlést tartani híttalak én ide; hanem, hogy adj számot
626 XXXV   |         voltak neki évek sorain át az én családom, a haza, a szabadság
627 XXXV   |        elbutításban rendszer volt. És én ez ellen küzdöttem a gyermekakarat
628 XXXV   |           társaságnak: „Igenis, ez az én fiam, Emmánuel”, hanem ahelyett
629 XXXV   |             velem, mint fiúval. És az én apám, anyám fél esztendeig
630 XXXV   |            bizonyosan a tanárom írta, én akkor ágyban feküdtem, kimarjult
631 XXXV   |                 folytatá Manó –, hogy én az ajánlatot nem fogadtam
632 XXXV   |              te lettél volna akkor az én helyemben, s maga Lucifer
633 XXXV   |            bosszúsan dörmögé:~– Erről én semmit sem tudok.~– Így
634 XXXV   |              gróf fizette értem, amit én visszafizetendő kölcsönül
635 XXXV   |    haszonélvezet az enyém marad vala. Én azonban már akkor bizonyosan
636 XXXV   |          értéke megnevezhetetlen. Ezt én szereztem!~Manó nagyot sóhajtott.
637 XXXV   |           ismétlé sértetten az apa.~– Én, ha neked volnék, még most
638 XXXV   |              kis szakértő megbírálás. Én archaeolog nem vagyok; de
639 XXXV   |          többit is el kell hinned, ha én mondom. Ott volt a két csontváz
640 XXXV   |         ikertestvére a mienknek.~– De én nem akarok semmi testvériséget
641 XXXV   |             akartam mondani, ideírom. Én megnősülök. Elveszek egy
642 XXXV   |         fránya a der, die das-otokat! Én a nyőstény portrait-t keresem.
643 XXXV   |                 Igen.~– Megütötted az én fiamat, az Emmát?~Már ekkor
644 XXXV   |       csontjait! Hát azért kellett az én Emmámat elverned a háztul?
645 XXXV   |           egész őseid lajstromára! Az én ősapám székely lófő primór
646 XXXVI  |           elmegy innen? De jól teszi. Én is elhagyom a házat, de
647 XXXVI  |            percentet megtakarítottál. Én azt szántam neked, hogy
648 XXXVI  |    megkezdette a Tisza-szabályozást. (Én nem vagyok nagyon adakozó
649 XXXVI  |            szakaszmérnöki munkálatait én vállaltam el. Lámpással
650 XXXVI  |            csak. Azért nem házasodtam én soha. Egyszer voltam szerelmes
651 XXXVI  |                  Éppen ilyent ígértem én a kis kedvesemnek! Szakasztott
652 XXXVII |          számláld! Azt mind beszerzem én. Te csak a menyasszony után
653 XXXVII |          Torony utcában. Mikor ezt az én zöld kockás kendőmet meglátod,
654 XXXVII |      ilyenformát, amíg gondolja, hogy én már helyben vagyok, akkor
655 XXXVII |            kiben bíznám akkor? Megyek én teveled, ahová te viszesz,
656 XXXVII |              nincs odaát a leányom?~– Én még ma nem láttam.~– Par
657 XXXVII |               grófnéval is közölte. – Én tanítottalak csalni, hazudni,
658 XXXVII |            lett volna, sírva fakad.~– Én szöktettem el? Én? Hiszen
659 XXXVII |            fakad.~– Én szöktettem el? Én? Hiszen most borotválkozom.~
660 XXXVII |            ölik.~– Megálljon, madame! Én tudom, hogy ki cselekedte
661 XXXVII |        Juannál keresse a leányát! Óh, én bolond! Még őrá bíztam a
662 XXXVII |             titkomat! Jöjjön, madame. Én vezetem önt hozzá. Együtt
663 XXXVII |               fülébe az unokaöccse. – Én neked elmondom, hogy egy
664 XXXVII |        szentségére esküszöm, hogy nem én tettem! – menté magát a
665 XXXVII |               magát a nagybátya. – De én tudom, hogy ki tette! Hát
666 XXXVII |                nekem hagyjatok békét. Én a leányotokért felelősséget
667 XXXVII |            volna nálam az ilyesmihez, én nem vagyok hipokrita; de
668 XXXVII |               Hallgasson rám, madame. Én ismerni vélem a talány megoldását.
669 XXXVII |             negyedik, aki azt mondta, én nehezebb vagyok, mint ti
670 XXXVII |              a leányomat.~– Hán! Hán? Én elszöktettem?~– Igen, herceg! –
671 XXXVII |              par exemple, hadd tegyek én egy előzetes kérdést madame-hoz.
672 XXXVII |         mondani, mint ami igaz.)~– De én elhiszem! – kesergett a
673 XXXVII |             ilyen gonosztett. Ismerem én ezt a fickót! Majd rátalálok
674 XXXVII |              a fickót! Majd rátalálok én. Azonnal megyek minden hírlapba
675 XXXVII |              A leányát!~– De köszönöm én azt szépen; én megyek a
676 XXXVII |               köszönöm én azt szépen; én megyek a rendőrségre.~És
677 XXXVII |               a jövendőmondó csoda az én leányom! Azt szöktette el
678 XXXVII |                No, hát akkor, madame, én is elhiszem, hogy az a csodahölgy
679 XXXVII |         senkinek másnak ezt a dolgot. Én úgy teszek, mintha nem hallottam
680 XXXVIII|          világon nem fordult még elő. Én meg mernék esküdni, hogy
681 XXXVIII|             esküdni, hogy ez az úr az én Vakandi Anonymusom.~A háziúr
682 XXXVIII|           nekem tolmács. Hiszen tudok én annyit németül, hogy nem
683 XXXVIII|               hozzám Snopkins urat?~– Én sohasem voltam azúrnál,
684 XXXIX  |          dolog lesz. Mindjárt segítek én rajtad.~Gyorsan futott a
685 XL     |           igazságtalanul ütöttél meg! Én nem hazudtam. Ha én azt
686 XL     |              meg! Én nem hazudtam. Ha én azt mondom, hogy két farkast
687 XL     |             feleselt Lizandra. – Mert én azt a tejet valóságos tehéntől
688 XL     |               bivalytehenet üldözték; én fogtam a puskát, lelőttem
689 XL     |             parancsolá Lizandra. – Az én uram azt fogadta, hogy viselni
690 XL     |              Mántay. – Micsoda? Ha az én feleségem lőtte volna, viselném
691 XL     |          mikor a király elé megyek!~– Én nem tudok szóhoz jönni az
692 XL     |               a mappákat elkészíteni, én folytatom a nivellálást.~
693 XL     |              papot teremteni?~– Tudok én azt is – szólt Mántay komolyan;
694 XL     |      kérdezted tőlem, hogyan tanultam én meg a mérnökséget? Szeretnél
695 XL     |               nyomomon elindulni. Hát én akkor elmondtam neked, hogy
696 XL     |           akkor elmondtam neked, hogy én bizony eleintén papnak készültem,
697 XL     |           élettörténetemből azt, hogy én már káplán is voltam: valóságos
698 XL     |            selyemstólámat. Itt vagyok én! Hacsak pap kell. Pap vagyok
699 XL     |           Hacsak pap kell. Pap vagyok én! S úgy összekötlek benneteket,
700 XL     |            szólt elkomolyodva Manó. – Én nem vonom kétségbe a kegyelmed
701 XL     |          neked azok miatt a fejed. Ha én téged a te Lizandráddal
702 XL     |    dimissorialis nélkül tettem, az az én hibám; engem büntetnek meg
703 XL     |             szájábul, mint amilyennel én elbocsátalak titeket!~Az
704 XL     |           kegyelmed, kurátor uram, az én káplánylevelemet; győződjék
705 XL     |         móringolsz a vőlegényednek?~– Én? – szólt nevetve Lizandra. –
706 XL     |               mit mondjak?~– No, majd én diktálom. „Én, Sáromberky
707 XL     |                No, majd én diktálom. „Én, Sáromberky Lizandra (mondd
708 XL     |          mondd utánam!) móringolom az én kedves vőlegényemnek, Tanussy
709 XL     |     vőlegényemnek, Tanussy Manónak az én bivalytehenemet, két farkasbőr
710 XLI    |         asszony.~– Ne búsulj! Majd ha én leszek Pannonia királya,
711 XLI    |              leszek Pannonia királya, én sem hívom meg az estélyemre
712 XLI    |              Habsburgi grófokat.~– De én nem akarok addig várni,
713 XLI    |            koporsóba fektettek volna. Én ott akarok lenni! Érted?~–
714 XLI    |            ott akarok lenni! Érted?~– Én pedig nem fogok ott lenni!
715 XLI    |          gúnyjának?~– Majd megmutatom én, hogy bosszút tudok érted
716 XLI    |            Eredj hát, hagyj itten! De én is fogadom a lelkemre, hogy
717 XLI    |          amint te itt hagysz ebben az én nagy gyalázatomban, én is
718 XLI    |             az én nagy gyalázatomban, én is itt hagyom a te házadat,
719 XLI    |               báli öltönyt – monda. – Én bemegyek a városba, s postára
720 XLI    |        leszakított belőlük.~– Hej, ha én ezt most beadhatnám valakinek!~
721 XLI    |               rajtam?~– Tagadom, hogy én szereztem volna neked ezt
722 XLI    |        lenyelem.~– No, hát add ide az én kezembe, s ha azok után,
723 XLI    |               mondod, hogy nyeljem le én, hát megteszem.~Sára asszony
724 XLI    |         vissza a figyelmeztetésemet: „Én egy pár könnyező asszonyi
725 XLI    |             szégyenedért. Azt hiszed, én okoztam azt, hogy én kacagok
726 XLI    |          hiszed, én okoztam azt, hogy én kacagok rajtad, én gyönyörködöm
727 XLI    |               hogy én kacagok rajtad, én gyönyörködöm az orcapirulásodban.
728 XLI    |        idejöttem megmondani, hogy nem én, hanem az, ki egykor azt
729 XLI    |               föl. – Nem azért jöttem én ide, hogy a földön heverni
730 XLI    |           fölemeljelek. Ahogy mondám: én tudok írt a te nagy fájdalmadra,
731 XLI    |              szebbik fele áll előtte. Én elhárítom rólad azt a szégyent,
732 XLI    |           volt egész életednek vágya, én vágyadat betöltöm.~– Hogy
733 XLI    |            Hogy lehetne az?~– Légy az én nőm.~– Mit beszélsz?~– Igen
734 XLI    |            Jól van. Más okod volt rá. Én azonban ezt az okot hittem.
735 XLI    |            Istenhez: tán sugalmat ád. Én nem akarom, hogy nekem megsértett
736 XLI    |             felejtsük ezt az órát. Az én lángom olyan, hogy ha azt
737 XLII   |           érkezett száma.~– Tisztelem én Tuhutum vármegye érdemes
738 XLIII  |           fejed. Rátalálsz bizonnyal. Én tudok jövendőt mondani,
739 XLIII  |           egymásra, amíg találunk. Az én helyem a Duna-parti legszélső
740 XLIII  |             parancsoltok nekem, hanem én tinektek! Ha én azt mondom,
741 XLIII  |          nekem, hanem én tinektek! Ha én azt mondom, ne reszkessetek,
742 XLIII  |              addig a szivaromat, amíg én célozok.~Lizandra a szájába
743 XLIII  |              odavigyázz, mit talál az én lövegem!~Ah, az hatalmas
744 XLIII  |              dúdolták a honvédek:~„Az én babám kis gunyhója~Többet
745 XLIV   |                kis szamárkának, ahogy én akartam. Megjövendölte ezt