1-500 | 501-714
Fezejet
1 I | hogy az a fa elszáradna, hát ő annak a valakinek, ha
2 I | is sipkában szokott. De hát az nem illenék, hogy amikor
3 I | Ah! Mit? Szomorúfűz? Hát azt a gyönyörű felfutó növényt
4 I | excellenciás úr.~– Hanem hát Tuhutum vármegye is szép
5 I | kirántották a kardjukat! Hát, hogy ő is rántson ki valamit,
6 I | így meg tudja nemesíteni, hát még a lelkes emberekbe mennyi
7 I | paraszt diplomácia”.~– De hát, aki oly ügyesen tudta kezelni
8 I | gróf, nagyot köpve.~– De hát hogy került ez ide?~– Hát
9 I | hát hogy került ez ide?~– Hát csak úgy, hogy miután sikerült
10 I | a császárvárosból. – No, hát ez az asszony lakik most
11 I | hogy a kastélyunkba jöjjön, hát ezt a házat inscribáltatta
12 I | szeretném itthagyni.~– De hát nem lehetne ezen segíteni?~–
13 I | gyaloghidat eléje, ha visszajő?~– Hát a vadmacska.~– A vadmacska?~–
14 I | ajkai egészen eltűntek.~– Hát, én tudnám egy igen egyszerű
15 I | világot jelképezi.~– No, hát most térjünk át Tuhutum
16 I | őrzött igényei vannak), hát bizonyos, hogy Tanussy Belizár,
17 I | talpig szív.~– Eszes-e?~– Hát erre nehéz határozott feleletet
18 I | ahol nem volt iskola.~– Hát amióta férjhez ment, nem
19 I | ábécét bökdösni az ujjával. Hát csak úgy maradt. Tehát a
20 I | vademberek szoktak szeretni.~– Hát a férje öccsével hogy van?~–
21 I | ha a vétkest nem lehet, hát meg lehet fogni az ártatlant.
22 I | Adalbertért?~Egy vadmacska! De hát meglehet, hogy rá nézve
23 II | az igazgyöngy hímzéstől! Hát az a másik, akinek minden
24 II | elkezdtek egyszerre ütni, hát az egy kis török muzsikát
25 II | török muzsikát adott ki! Hát az az egyházfejedelem, akinek
26 II | azt öltötte fel. – Hanem hát mindezeknél híresebb volt
27 II | csakhogy a kardtokja rezes.~Ez hát valami deputáció lesz.~Szokták
28 II | No, ha persecutor az úr, hát persequálja a tolvajokat,
29 III | haszontalan, ügyefogyott ember, de hát csak nem lehet kilökni az
30 III | gróf is jól ismeri.~– No, hát, Karakó! fáj-e még az ökörcsont? –
31 III | hozzáforrott. Si non e vero…)~– Hát itthon van-e a főispán úr
32 III | idehaza. Kiment a jószágára.~– Hát az első alispán úr?~– Engedelmet
33 III | engedelmet kérek, ottan laknak.~– Hát azok már mért nem hagyták
34 III | Hallottam a nevét valaha. Hát a másikat?~– Az „csak” egy
35 III | kálvinista volt.)~– No, mindegy. Hát menjen fel kend ahhoz a
36 III | rettenetes torzonborz bajusszal. Hát még ezek az oroszláni szemöldökök,
37 III | gróf –, most kezdünk el hát majd igazán vacsorálni.
38 IV | oda akasztja a köpönyegét, hát akkor nem fúj be rajta a
39 IV | vendégfogadók is vannak. Hát még Oláhországban! – Ha
40 IV | mind ideiek a szalmában. – Hát hiszen nem szállnak ide
41 IV | úgysem hál benne a tensúr.~– Hát a bőröndömnek.~– Csak tetesse
42 IV | Tudják, mi van benne.~– Hát mi van benne?~– Egy ing
43 IV | Dabajkó uram a kocsisnak:~– Hát, Jóska! Tudod-e már, hogy
44 IV | valamennyit, s rázza a nyakáról.~– Hát fiskális vagyok én? Hát
45 IV | Hát fiskális vagyok én? Hát doktor vagyok én? Hát persecutor
46 IV | én? Hát doktor vagyok én? Hát persecutor vagyok én? Hát
47 IV | Hát persecutor vagyok én? Hát római pápa vagyok én? Ezer
48 IV | vagyok én? Ezer mennykő! Hát még lakatosmester is legyek
49 IV | magában Dabajkó uram. – Hát bíró uramat mi hozza most
50 IV | komiszárus.~– Csak ne hozna hát ide az ördög vendéget.~–
51 IV | svalizsérek.~– Csak tudná hát az ember, hogy mikor van
52 IV | senki a vármegyében.)~– No, hát itt van. El ne felejtse,
53 IV | belőle útközben egyet-mást.~– Hát annak mestersége van, Dabajkó
54 IV | hogy mind itt van?~– De hát még ezek az izék kimaradtak
55 IV | azokat úgysem felejtem el. Hát magának mi baja van? Kell
56 IV | hogy mikor lesz éjfél.~– Hát órás vagyok én? Micsoda? –
57 IV | mégis be legyen zárva?~Hát biz ennek úgy adta meg a
58 IV | tudja csinálni az órát.~– Hát aztán nem csinálta meg?~–
59 IV | komolyan vette ezt a panaszt.~– Hát hisz ezen igen könnyen segíthetnek
60 IV | fizettünk érte a minoritának.~– Hát az megint igen egyszerű
61 IV | Hanem van egy rab.~– No, hát azt a rabot oda kell ültetni
62 V | között a kötelőzködés.~– Hát, öcsémuram, volt-e vásár
63 V | mondják, hogy „koca”.)~– Hát csak elkeltek olyan simán,
64 V | nevezni.)~– Hiszi a pisze!~– Hát fogadjunk.~– Hát mibe fogadjunk?~–
65 V | pisze!~– Hát fogadjunk.~– Hát mibe fogadjunk?~– Hát amelyikünk
66 V | Hát mibe fogadjunk?~– Hát amelyikünk több pénzt hozott
67 V | amin a lisztet mérik.~– No, hát mázsát?~Előhozza aztán Dabajkó
68 V | van kötve szíjmadzaggal.~– Hát kend a szűre ujjában hordja
69 V | fekszik a kend kutyája.~– No, hát lássuk, hogy melyik nehezebb!~
70 V | azt a cigánynak.”~– No, hát ma én fizetek. Kend öcsémuram
71 V | Elég jó az a daruknak! No, hát nekünk is egy hordót abból
72 V | rokolyákkal. Úgy kell neki!~No, de hát ez még mind ártatlan mulatság,
73 V | hahota a sasok részéről.~– Hát hiszen nem lehet minden
74 V | meg fogja hallani.)~– No, hát gyepre, bajszos! – szólt
75 V | ahogy te gondolod. Mert hát az én drága öcsémuram különb
76 V | élére bocsátják, kié legyen hát Etele ősapánk öröksége?
77 V | így maradna a kép!~Hanem hát csak néhány akkordig tart
78 V | szóval vágjon vissza.~– Hát, hiszen azt senki sem tudhatja
79 V | viszed el szárazon.~– No, hát ide vele.~Mielőtt a cimborák
80 V | zsidóval! Derék zsolozsma!).~Hát amint ezt legjobban harsogtatják,
81 V | elverte ám a tizenkettőt.~– Hát aztán? Mi lesz belőle! Csak
82 V | pedig csak a kutyának.~– Hát hiszen én vagyok itt csak
83 V | maguktól nem mennek. Hanem hát lássa, tekintetes uram,
84 V | úrnak a parancsolatját, hát az engem megvasaltat, tömlöcbe
85 V | pusztulóba megy itt minden. – Hát ha az urak nem engedelmeskednek,
86 V | egészen elsápadt.~– No, hát jól van. Dabajkónak igaza
87 V | korcsmában danolnak. No, hát menjünk oda az ablaka alá,
88 VI | azért nagyon énekeltük. Mert hát bizony deákkorunkban mi
89 VI | kurjongatott a varjú-nóta közben.~Hát mi szükség volt neki Belizárt
90 VI | beszennyeztetni hagynunk.~– Hát mi tetszik?~– Excellenciád
91 VII | el onnan hazafelé.~Hanem hát az történt vele, hogy Tanusvártól
92 VII | ajka csukva is gyönyörű, hát még ha felnyílik; ilyen
93 VII | teheti, jókat rugdos rajta.~– Hát csak összejött azzal a drága
94 VII | gyermeknek egész a csípőjéig.~– Hát csak szóltak, szapultak
95 VII | ne nyúlj hozzám” virág. Hát csak körül kell kötnöm a
96 VII | hajadat. – Megállj, cudar!~– Hát most miért szidsz?~– Nem
97 VII | hajfonadékaít, úgy tűzte meg.~– Hát csak aztán nagy dáridót
98 VII | te szép kis virágszálam, hát hadd csókoljalak meg szépen.~
99 VII | lesz a pontyoknak a tóban. Hát te mit kaptál reggelire?~
100 VII | kulcsa a kertésznél állt; de hát mire való az ablak? Az egyikről
101 VII | agyarkodva a legyőzöttre:~– Hej! Hát földhöz vágsz? Hát elbánsz
102 VII | Hej! Hát földhöz vágsz? Hát elbánsz velem? Tudsz mindjárt
103 VII | nevemen nem szólítasz.~– Hát, kérlek szépen, Emmánuel
104 VII | Emmánuelnek a becéje.~De hát micsoda furcsaság akkor
105 VII | titkolózásuknak a tárgya.~De hát nyíltan és tudva nem oktatják
106 VIII | egymásután következett.~– Hát ez micsoda? Heh! Szalag,
107 IX | keservesen Csunyi Laci.)~– Hát hogyan mulattak az urak? –
108 IX | álló delinquenst az úrnő.~– Hát hiszen azt már valószínűleg
109 IX | piacról minden embert.~– No, hát mi történt?~– Az, hogy a
110 IX | ne hazudj hozzá semmit!~– Hát megnémuljak? Mi?~– Most
111 IX | Hiszi a bolond!~(– No, hát érdemes az embernek igazat
112 IX | s előhúzott valamit.~– Hát ezt elhiszi-e, Szárah nagysám,
113 IX | öccsétől elnyert a kártyán. Hát az az ilyen dulakodásban
114 IX | híven követem a Decebált; hát ez nem másért történik,
115 IX | ha én ott nem volnék. No, hát nem igaz-e, amit mondok? „
116 IX | a kedves barátomra.~– De hát, kedves barátom! Ha minden
117 IX | még csak rá is nézzen!~– Hát ez micsoda itten! – kiálta
118 IX | odatartva Bakala orra alá. – Hát ez micsoda, he?~– Hüh, drága
119 IX | mehet, ha ez kisül rá!~– Hát micsoda?~– A bizony. Nagy
120 IX | megmondja, hogy ő a homo regius, hát majd akkor megijednek tőle.
121 IX | egy szempont érdekelte.~– Hát igazán nem volt Decebálnak
122 IX | szentségére esküszöm, de hát ha énnekem nem hisz Szárah
123 IX | erre esküszöm hitemmel. Hát a főispáni bálban nem minden
124 IX | magát félre szándékosan.~– Hát hogyan?~– Annak bizony az
125 IX | akarja nyitni szalonjait, hát legelébb is adni kell egy
126 IX | Mind Bécsből hozták.~– Hát hozasson nagysád meg Párizsból.~–
127 IX | meg nem telik a pompa.~– Hát itt van most nagysádnak
128 IX | kezében valami ötezer arany.~– Hát aztán?~– Ne kérdjen se jobbra,
129 IX | se balra, vasárolja el!~– Hát aztán, ha Decebál keresi?~–
130 IX | Sára nevetett jóízűn.~– …hát akkor letértünk a város
131 IX | fortepiano, Szárah nagysám.~– Hát aztán ki játszanék rajta?~–
132 IX | Nem értem.~– Nem érti? Hát nem tudja, hogy az én Emmám
133 IX | nagysád.~– Dehogy tréfálok. Hát nem mondta azt el magának
134 IX | dolgait profanálni.~– No, hát én proponálom. Biz ezt Emmánuelnek
135 IX | keresztelte a pap.~– De hát szabad bámulatomnak azon
136 IX | leányruhában, leányfővel járatni?~– Hát hiszen tudom én azt, hogy
137 IX | famíliában a majorocska. De hát énnekem erre igen erős okaim
138 IX | nekem a garabonciája, hanem hát üljön ide mellém, és hallgasson
139 IX | én voltam a legkisebb), hát egyszer jövendőt mondattam
140 IX | kártyavető cigányasszonnyal. Hát az nekem ilyen jóslatot
141 IX | a halat a fárul szedik, hát akkor maga nagyon meg fogja
142 IX | is hazavitte a pofáján, hát csak rájött, hogy aki halat
143 IX | hogy aki halat akar fogni, hát annak bele kell menni a
144 IX | nem hinné.~– No, lássa. Hát aztán nem telt bele egy
145 IX | annyira rendkívüli dolog.~– De hát énnekem mármost ez nem megy
146 IX | kutyánk, akit így híttak.) No, hát ennek is megjövendölték,
147 IX | aztán hosszú életet él. Hát bizony egy anyától nem lehet
148 IX | még csak gondolatnak is. Hát még, ha hozzáveszem, hogy
149 IX | visszatért mosolygás.~– Hát mit csináltam? Azt tettem
150 IX | mondom én. A szittya nyelvet. Hát azt mondják, hogy valami
151 IX | olvastatja.~– Miféle betűk?~– Hát tudom én? Maga engem most
152 IX | engem most gúnyolni akar? Hát nekem egyik betű csak olyan
153 IX | nem tud belőle semmit. De hát azt is szeretem, hogy olyan
154 IX | lakott, az oláh falu volt. Hát ott a beszerikában sohase
155 IX | szándékozik tenni az Emmával.~– Hát persze. Kifogok én azon
156 IX | lesz, hogy megvénüljön. Hát, mit szól hozzá?~– Azt,
157 IX | bútorok.~– Úgy! Igazság! Hát itt van, nyúljon bele ebbe
158 IX | mégiscsak majd meg lesz hát felezve az a nem kereshető
159 X | ujjával a hajába markolva. – Hát csakugyan a „Bajhalom”.~–
160 X | Árpád-házi királyoknak!~– De hát valóban Thonuzóba sírja-e
161 X | tallért kapnék érte. De hát minek? Azért a nyolc lat
162 X | mindegy. De ha ezt nem hiszi, hát tessék megnézni ezt a leletemet.~
163 X | rohadt el ez a nyílvessző? Hát úgy nem rohadt el, hogy
164 X | vezérek nyílvesszője. De hát ezt nem tudják! Csak belebeszélnek.~
165 X | Ha mindent úgy tudnék.~– Hát olvassa le erről a nyílvesszőről,
166 XI | mégis csak meg kell tartani, hát azt ezen szavakkal ejti
167 XI | ejti ki: „Kérje, leiszom”. Hát még minő prédikációkat tart!
168 XI | kukoricapattogtatás mivoltában.~Hát az ilyen eszeveszett beszédekért
169 XI | ruhádat, az nem illik.~– Hát ha csípnek!~Pedig dehogy
170 XII | felvillanyozni – akkor.~Hát mai napság biz ezért nem
171 XII | fogja vétetni a testét.~Hát ez is meg lett hazudtolva.~
172 XII | az urak a határozatukat, hát csak tartsák fenn, küldjék
173 XII | határozat megsemmisítésére, hát érdemes volt azért azt a
174 XII | hogy jöhetett ez így? De hát mindenki meg volt vele elégedve
175 XII | nézett végig a daliás alakon. Hát ez a hősöknek az eszményképe?
176 XIII | háziasszony oldalánál. Pedig hát nem érdemes rá olyan nagyon
177 XIII | monda a mérnök mogorván.~– Hát aztán mit néz maga olyan
178 XIII | trigonometriai punctum!”~– Hát az mi az istencsodája?~–
179 XIII | háromszög-mérésnek a gócpontja.~– Hát az micsoda játék?~– Ez bizony
180 XIII | külön a jobbágyokét.~– Hát aztán hogy történik meg
181 XIII | trigonometriába!” Hanem hát ő jó ember volt; goromba,
182 XIII | tizenhatezer négyszázhatvankettő.~– Hát hogyan számította ezt ki
183 XIII | maga? – kérdé elbámulva.~– Hát csak úgy a fejemből – mondá
184 XIII | Hallja maga, Móric bácsi; hát aztán a parasztok is osztoznak
185 XIII | birtokuk aránya szerint.~– Hát van a parasztoknak birtokuk?~–
186 XIII | néhol-néhol pedig dákok. Hát nem a parasztok fizetik-e
187 XIII | még tovább tapogatózott.~– Hát aztán mi nemesemberek éppen
188 XIII | egyik tenyeréből a másikba~– Hát ha maga, kis Emmácska, egyszer
189 XIII | előkészületre szükséges.~– Hát azt gondolja Móric bácsi,
190 XIII | szittya ábécéit nem veszem be. Hát ide hallgasson: elmondok
191 XIII | kifordíthatni a helyéből.~– De hát hol tanultad te ezt, drága
192 XIV | XIV. Ki hát a férfi?~Amíg az urak a
193 XIV | érvényre emelni. Azt, hogy hát a paraszt mit szól hozzá,
194 XIV | kastélyban azok a sok urak, hát őneki azok előtt le kell
195 XIV | neki is nehezen megy!~Hanem hát Horkázi úr biztosítja, hogy
196 XIV | ilyen bölcs volt Horkázi úr, hát még aztán milyenné lett,
197 XIV | tudták, hogy mit ne tegyenek hát?~A fényes uraságok ezenben,
198 XIV | kocsis mellé kerül a bakra.~– Hát maga, Emmácska, nem igyekszik
199 XIV | a kezes paripa. Várd be hát itt őket; hadd lássa meg
200 XIV | kiáltott rájuk a mérnök. – Hát ma volt a piszkafavásár,
201 XIV | darabot? No, te Dudásné, hát néztél-e már messzelátóba?
202 XIV | mintha ölnyire érnének.~– No, hát kit egyek meg közületek? –
203 XIV | Latyakos, kezében a fokossal.~– Hát majd én is elég kemény dió
204 XIV | kiterített térképes asztalra.~– Hát aztán olyan kemény fejed
205 XIV | fejed van neked, Latyakos? Hát aztán olyan erős gyomrod
206 XIV | az emberiséget, hogy no hát, ki akarja még a csontját
207 XV | Itt van a gyomromban.~– Hát hiszen ha a gyomrodba került
208 XV | a katonaság s lőni fog, hát őtet állítják az első sorba. (
209 XV | bartwisch nyelét:~– No, hát nesze ez a seprő, eredj
210 XV | felpattant a pandúr lovára.~– No, hát megyek magam! Majd megmutatom
211 XV | úrnapján lövünk parádét.~– No, hát majd én adok golyót a puskátokba.
212 XV | voltunk azzal elégedve, mert hát mondok, micsoda igazság
213 XV | legelőre, mint én, hanem hát a nótárus uram, meg a fiskárius
214 XV | nem is fogadta el.~– De hát akkor mi a patvarnak kergették
215 XV | mogorván a tűzhalmi bíró.~– Hát bizony, valljuk meg az igazat;
216 XV | patronokat osztogattam.~– Hol van hát a hajdúkáplár?~Azt is behozták.~–
217 XV | akarnak kimászni a csávából. Hát ő kinek a hátára másszék
218 XV | a kérdésre, hogy:~– De, hát ha mind az urak, mind „kendtek”
219 XV | ravaszul mosolyogva Pilinkó. – Hát kik bujtogatták volna? A
220 XV | ingyen körmöltem azt?~– Hát megadom neked azt az aranyat.
221 XV | mogyoróval. Mégis hozott hát a jó sors valakit, akin
222 XV | hogy te is ráemlékezzél, hát nesze!”, olyat vágott neki
223 XV | Emmácskának is jut majd, hát hiszen attól hullatja el
224 XV | Végigenni is nagy sor azt, hát még leírni! Hacsak valaki
225 XV | urak előtt az egzámentet, hát azért olyan peckes.~Sára
226 XV | találta, hogy ha már egzáment, hát annak legjobb idő az ebéd
227 XV | Ide nézzen az én szemembe. Hát ki volt a magyaroknak az
228 XV | tetszését nagyon megnyerte. Hát ő is örvendett az örvendezőkkel,
229 XV | hagyom letörülni.~– No, hát akkor megfordítom a táblát.~
230 XVI | előtte a saját hibáikat; hát még egymáséit?~Ennél a háznál
231 XVI | elméje megértette e képet, hát azé a gyermeké ne értette
232 XVI | a meggyalázó kínzásnak!~Hát aztán mit csináltak?~Ettek,
233 XVI | Így híják a mendikást! Hát nem „Emmácskám, Tubácskám,
234 XVI | Én? azt a hajat?~– No, hát nem nyírod. Majd lenyírom
235 XVI | meglát itt bennünket.~– Hát lásson meg. Jöjjön ide.~(
236 XVI | botot?~– „Gerundium.”~– No, hát felkapunk két gerundiumot,
237 XVI | még csúffá tette volna. De hát vigyáz Ormuzd a maga amsaspandjaira.~–
238 XVII | csak semmi hetvenkedés~– Hát hányszor váltottalak ki
239 XVII | teljesen talpra lesz állítva, hát akkor éppen semmije sem
240 XVII | csodálkozva jegyzi meg:~– Ah, hát te már megint bajuszt viselsz?~
241 XVII | tiltakozik:~– Farçeur, va! Hát még mit nem tudsz?~– A te
242 XVII | Saint-Honoré utcában. – Hát tudjátok, hallottátok hírét
243 XVII | Pelinettának a pastourelle soloja? Hát az egyik lábának, a jobbiknak
244 XVII | hunyorgással kérdezé:~– Hát neked, kis Gil Blas, nincs
245 XVII | nevettek a naiv gyermeken.~– Hát, Gil Blas pajtás – szólt
246 XVII | szivarra gyújtva Szaniszló –, hát a vadmacska megvan-e még?~
247 XVII | csak elámult az úrfi.~– Hát ezt már kitől tudtad meg?~–
248 XVII | hogy mi az a vadmacska. Hát mi az?~– Dehogynem tudod.
249 XVII | felpattant a helyéből.~– Hát azt már ki árulta el?~–
250 XVIII | visszahozta.~– Sacrebleu! Hát mire való ennyi doktor egy
251 XVIII | kopogtatni az ujja hegyével. Nos? Hát? Christine? Suzanne? Amélie?
252 XVIII | kaptad ezt meg?~– Elmondom. Hát legelőször is az vezetett
253 XVIII | aligha egyezett volna bele, hát az ablakon jöttem ki, a
254 XVIII | A kezdet igen jó. És hát ekkor megláttad az eszményképedet?~–
255 XVIII | nyilatkozik.~Ez volt Albino.~– Hát én az ilyen esetnél legjobb
256 XVIII | hozzá, mikor egyedül van, hát legelőször is azon kezdeném,
257 XVIII | hatna!~– Patvart is! De hát hogyan van! Tudsz te arcképet
258 XVIII | véleményezé Fanfan –, de hát mondd meg, mi akadályoz
259 XVIII | elüldözésére volt oda koncentrálva. Hát hisz ez a Kolumbus tojása.
260 XVIII | nyűgösködék a páciens.~– Hát nem vagyok-e én itt? Én
261 XVIII | regattát szoktunk rendezni? No, hát egy ilyen sandolint éjszaka
262 XIX | Nem tudja?~– De tudom.~– Hát mondja frissen.~– Elment
263 XIX | menyecske kötődni kezd.~– Hát délután vagy-e, vagy délelőtt?~–
264 XIX | én.~– Ejnye, mi a kánya? Hát nem szégyenlenéd magadat
265 XIX | mondják a mengyikások. No, hát csak pihenj le; nagy utad
266 XIX | lesz, majd megárt.~– No, hát vidd el vacsorára, előveszed,
267 XIX | Longát” játszottak labdával.~Hát amint meglátják azt a furcsa
268 XIX | ide mindjárt a labdámat!~– Hát nem szégyenlitek magatokat,
269 XIX | botot tartá, a batyuval.~– Hát ez ütőfa? – kérdezé, s aztán
270 XIX | esett Manónak.~– Ejnye, hát tolvajnak néz engem?~Mikor
271 XIX | nézünk ki mind a ketten. No, hát hozd a pájdlimat, ha akarod.
272 XIX | erre a felfedezésre.~– No, hát hová akarsz menni? – folytatá
273 XIX | meg is ajándékozzák. No, hát akkor a faluba kell menned,
274 XIX | szállás sem kívánatos.~– Hát magánál, nénémasszony, nem
275 XIX | mezőn egy boglyában hálok.~– Hát olyan nagyon félsz az emberek
276 XIX | kérem!”~– Hm! Kevély koldus! Hát azt gondolod, hogy énnálam
277 XIX | cigányasszony vagyok? Te ripők!~– Hát már én olyan gyerek vagyok.
278 XIX | kaphatok meg, ha kérni kell, hát azt én sohasem kapom meg.
279 XIX | Manó visszatért hozzá.~– De hát aztán nem félsz te éntőlem? –
280 XIX | senkinek, minek félnék?~– Hát ettől az én furcsa figurámtól.
281 XIX | hogy kinek híják.~– No, hát kvittek vagyunk. Hozod a
282 XIX | kicsoda, és honnét jön.~– No, hát vágjunk neki a bozótnak.~
283 XIX | hírét?~– Hallottam.~– No, hát ez az. Vigyázz, hogy bele
284 XIX | a fejét forgatja.~– Nos, hát mármost fiúnk is van! –
285 XIX | egyszer egy fiút is látni. Hát hoztam egyet.~Mintha csak
286 XIX | kislány.~Manó csak elámult, hát már ez honnan tudja, hogy
287 XIX | ingfodrot a nyakravalójába.~– Hát én nem tehetek róla, ha
288 XIX | ha olyannak varrták.~– Hát aztán a többi ingeid is
289 XIX | mondá az anya.~– Mit? Hát ma vacsorálunk is? – kiálta
290 XIX | ilyenről a leányának.)~– De hát te mit vacsorálsz? – kérdé
291 XIX | Liza tudna elvezetni.~– Hát ő tudja itt a járást?~–
292 XIX | tudja itt a járást?~– Tudja hát, fiacskám. Nincs ez a ház
293 XIX | talányt kapott a megfejtésre. Hát az ilyen vadra is kiterjed
294 XIX | a nagyszemű itten?~– No, hát ha nem félsz éjjel az erdőben
295 XIX | hetvenkedék a fiú.~– Hát nem sajnálnád azt a szép
296 XIX | elereszteném.~– No, akkor hát jó vagy! (S megint békülésre
297 XIX | korsót, azt kérdé Manótól~– Hát te nem vagy szomjas?~– De
298 XIX | az egy korsóbul isznak.~– Hát hogy igyam, ha a forráshoz
299 XIX | forráshoz meg nem eresztesz?~– Hát majd így – mondá a leány;
300 XIX | a magyar.~– No, mármost hát vizünk is van! Mindenünk
301 XIX | készíté a kolduslevest –, hát mondjak-e neked jövendőt
302 XIX | Dorkónak ez a titok.) De hát hogy juthatott volna el
303 XIX | Milyen görbe a háta!” – Hát ez az idegen nő, hogy tudhatja
304 XIX | sem akart nyúlni:~– No, hát miért nem eszed? Talán jobbhoz
305 XIX | lelkére, miből beszélt?~– Hát megmondjam igazán? Hát akkor
306 XIX | Hát megmondjam igazán? Hát akkor megnyugszol aztán? –
307 XIX | megnyugszol aztán? – No, hát ülj ide mellém, „Tanussy
308 XIX | hisz én is Manó vagyok.~– Hát hogy csináltál magadbul
309 XIX | összeégette vele a száját.~– Hát nagyon könnyen. Fogtam egy
310 XIX | tőle, nem bánt az senkit.~– Hát itt kígyók is vannak?~–
311 XIX | tartotok inkább macskát?~– Hát ’szen tartunk.~– Hol van?~–
312 XIX | van?~– Vaksi! Nézz rám. Hát nem látsz? Én vagyok az: –
313 XX | álmában lerántsa a pokrócot? Hát vétett ő ennek a longuriónak
314 XX | üvegen keresztülvillogni.~– Hát te ébren vagy még? – kérdezé
315 XX | hídjára rákönyökölhessen.~– Hát honnan ismered te ezt? Mikor
316 XX | s megrohadt.~– Hazudtál? Hát nem szégyenled magadat?~–
317 XX | embernek igazat mondasz, hát kidobnak az ajtón. Óh, te
318 XX | énnekem „húgám” volnál, hát én azt szeretném, hogy nekem
319 XX | Igazán szeretnéd? No, hát mondok valami igazat. Tudod,
320 XX | Hahaha! De vitéz vagy! No, hát ha nem akarsz lefekünni,
321 XX | jutni? – kérdé a leány.~– Hát mindenféle, amit nagyon
322 XX | valaha.~– Ugyan, mi az?~– Hát én azt még magam sem tudom.
323 XX | hunyja a szemét szegény.~– De hát hogy teszed azt?~– Hát az
324 XX | De hát hogy teszed azt?~– Hát az én ujjaimban olyan erő
325 XX | ujjam hegyét az arcodon, hát elalszol, mint a macska.~
326 XX | méltóságos gróf úrfit.~– Hát nem jól tettem?~– Nagyon
327 XX | kegyelmes grófné megtudja.~– Hát te honnan tudtad meg olyan
328 XX | Magam is azt hiszem. Hát aztán nagy az a folt?~–
329 XX | az erős úrfival.~– Ugye? Hát nem tudod, hogy én tündér
330 XX | azok fenn vannak már.~– Hát Isten veled, Böske.~– No,
331 XX | hanem a szemei égtek.~– No, hát téged mi lelt? – kérdé tőle
332 XX | voltam az a hatalmas, hahaha! Hát te mért nem nevetsz?~– Mert
333 XX | hazudtad, hogy nekem vagy; hát ha neked volnék, most nevetnék
334 XX | valakit mást üldözzenek.~– Hát aztán mit csinálsz, hogy
335 XX | megmondani? Magadra vallani? Hát futóbolond vagy te?~– Hát
336 XX | Hát futóbolond vagy te?~– Hát talán tégedet hagyjalak
337 XX | kiment a folyosóra.~– No, hát nem eresztem le a hidat. (
338 XX | De ha itt az a szokás.~– Hát nem bánom.~– Szabad a becses
339 XX | vele, az csak échec. Hanem hát, hogy ennek a furcsa kalandnak
340 XX | hogy ha kompromittálta, hát mármost vegye feleségül.~
341 XX | szól.~– A gróftul kaptam.~– Hát nem haragudott meg rád?~–
342 XX | leveletek; add ki a batyumat.~– Hát mi bajod most?~– Semmi.
343 XX | székre le kell telepedni.~– Hát mivelünk tartasz? Nálunk
344 XX | tetszik itt, mint ottan? No, hát adja Isten, hogy sohase
345 XX | ormótlan kívánságra.~– Mi pedig hát együnk meg mindent ma, amink
346 XX | Hogyhogy? – tudakozá Manó.~– Hát úgy, hogy a mama a legjobb
347 XX | ma: lesz holnap!”~– No, hát én is ma laktam jól először
348 XX | Előre örülök neki.~– No, hát most fogd ezt a szerződést,
349 XX | kell mennem.~– Jól van. – Hát, édes Tanussy Emmánuel,
350 XX | egymással.~– És mármost hát mondd el nekem te is egész
351 XX | Választottál valami életpályát?~– Hát eleinte menni fogok azon
352 XX | legfőbb eszménykép? Hanem hát, ha az a pálya van leginkább
353 XX | az összebeszélés helyén. Hát azért csak gyalog kell nekem
354 XX | maguk közé az asztalhoz. Hát az bizony másodszor is megreggelizett.
355 XX | hozzálátott a sherryhez.~– Hát te miért nem iszol bort?~–
356 XX | maradni, aki vagyok.~Hanem hát málnavízzel is lehet Bruderschaftot
357 XXI | Hogyne láttam volna.~– No, hát most szedd fel a sátorfádat,
358 XXI | sohasem megyek Bécsbe.~– Akkor hát sohasem is látjuk egymást.~
359 XXI | kitaláltatta, hogy mit kellene hát ennek a fiúnak adni, amivel
360 XXI | legyen jutalmazva.~– No, hát adj neki búcsú fejében egy
361 XXI | rossz pénz nem vész el.~– Hát hol van?~– Jó helyen van.
362 XXI | vén banya lehet azóta.~– Hát akkor a leányáért mégy oda!
363 XXI | zsebkendőt összetépett.~– Hát ha én is olyan pénzzel fizetnék
364 XXI | feleségem, mint világ rózsája.~– Hát igen. Ha te úgy, én is úgy.
365 XXI | olyan nagyon szeretlek.~– Hát ne szeress olyan igen nagyon.
366 XXI | bosszantottad a szereteteddel.~– No, hát nem foglak benneteket szeretni.
367 XXI | is olyan, mint a fia. No, hát hagyjatok itt mind a ketten.
368 XXI | van az ítéletben.~– No, hát mért nem mondod mindjárt?
369 XXI | szinte megdöbbent bele.~– Hát van igazság a földön? –
370 XXI | suttogá az asszony. – Hát illik ez? Becsület ez? Elítéltetni
371 XXI | megtehet, a nagysád kedvéért.~– Hát tegye meg azt, hogy menjen
372 XXI | asszony sem bocsátaná meg; hát még akit a féltékenység
373 XXI | orcámon.~– Minek az magának?~– Hát hogy tudjam urát adni, miért
374 XXI | szemei meg szikráztak.~– No, hát tartsa!~Adott is Bakala
375 XXI | sem; ez a conrector dolga. Hát a legrosszabb esetben ott
376 XXI | superintendens, ha az sem, hát a coadjutor curator! – Hát
377 XXI | hát a coadjutor curator! – Hát ha a fiú erővel ott akar
378 XXI | Hitetlenül nevetett.~– No, hát mit nevet a gróf? Én egész
379 XXI | mint a cigány a hegedűjét. Hát én most azért is keresztülhúzok
380 XXI | Egyszóval „titkos policáj”. De hát hogy tudja azt a tekintetes
381 XXI | Igenis, spicli. No, hát egy ilyen spicli feljelenthetné
382 XXI | rendjele.~– A „spicli?”~– Hát igen. A Bakala Peti. Eddigelé
383 XXI | jött az ide többet. No, hát énnekem még azért is köszönettel
384 XXI | kovártélyba, kovártélyba!”. Hanem hát menjünk tovább, drága az
385 XXI | regium”.~– Nojsz így mondtam. Hát oda fel kell neki menni.
386 XXI | beteszem valami professzorhoz; hát legyen az ebadta pap, ha
387 XXI | akkor egyszerre elájulok. Hát ez aztán csak elég lesz
388 XXII | őfelségétől valamit. De hát csak azért sem olvasom el
389 XXII | senki se szekundált neki, hát ő is abbahagyta.~Az uraknak
390 XXII | Decebált felkölté.~– No, öcsém, hát hogy aludtál? – kérdé a
391 XXII | csak horkoltak volna!~– Hát mit csináltak?~– Azt csinálták,
392 XXII | mikor a kezét megcsókolta.~– Hát te ki malaca vagy?~– Malacnak
393 XXII | konvenciójában vagyok.~– Hát talán levelet hoztál nekem
394 XXII | lenézést fejez ki.~– No, hát legyünk mind a ketten „bátyám”.~–
395 XXII | két esztendőt kapott. No, hát ne szurkoljon tovább, kirántom
396 XXII | dolgokat hall most.~– De hát akkor ki ütötte meg a király
397 XXII | valaki csak hozzányúlt?~– Hát az a valaki én voltam. Egy
398 XXII | főznek a szegény raboknak.~„Hát hiszen majd elmegy tőle
399 XXII | tekintetes úrtól.~– No, hát vedd el a kanalat is. A
400 XXII | toklyóhoz, aminek ő szánta; de hát így kezdték azt mások is,
401 XXII | no, kedves barátocskám. Hát mit keresek én itten? Én
402 XXII | ütleget kapott azon az estén. Hát a Lipót-rendjét hova tetted?~–
403 XXII | per kend kiáltott rá.~– Hát kend mit akar itt az én
404 XXII | Bizony nem tudom én.~– Hát én kitalálom. Az ilyen régi
405 XXII | elsőszülötte pedig Decebál…~Ki hát akkor az igazi „csákán”
406 XXIII | Aludjunk erre egyet!”~Mert hát nem hiába van az ország
407 XXIII | szólt dacosan Decebár.~– Hát akkor visznek. De az nem
408 XXIII | az erdőn!” – „Mi a tatár? Hát még ezt is tudják?” – „Coki
409 XXIII | elkacagta magát Decebál.~– No, hát ha tartozom magamat a börtönben
410 XXIII | a patvarkodó kedvét; de hát akkor kárba veszne a Dabajkónál
411 XXIII | uraság az első kútforrásból, hát csak hadd patvarkodjék addig.~
412 XXIII | pincsikutyáját is el nem küldte.~Hát, hogy ne csodálkozzék sokáig,
413 XXIII | hogy nem hallom zsémbelni.~Hát csak kívánni kell! Olyan
414 XXIII | csak elállt a lélegzete.~– Hát ez már micsoda?~– Micsoda,
415 XXIII | micsoda?~– Micsoda, galambom? Hát az én ingeim, alsószoknyáim
416 XXIII | alsószoknyáim meg harisnyáim.~– De hát mit akarsz te azokkal itten?~–
417 XXIII | akarsz te azokkal itten?~– Hát viselni akarom, lelkecském,
418 XXIII | a sor.~– Rákerül a sor! Hát meddig akarsz te itt maradni?~–
419 XXIII | uraság, vagyok, mint te. Hát nem tudod, hogy én is el
420 XXIII | elkövetni; ha az olyan virtus, hát mink is tudunk.~– Hát mit
421 XXIII | virtus, hát mink is tudunk.~– Hát mit csináltál?~– Mit csináltam?
422 XXIII | Mit csináltam? Angyalom! Hát amint utánam futtattál,
423 XXIII | ezt a nagy szerencsét?” Hát, hogy ő bizony azzal a szándékkal
424 XXIII | Igazán azt mondtad?~– Mondtam hát! Megtettem! Annak az auditornak,
425 XXIII | menyecske násfája; pedig hát a királyi ember fityegője
426 XXIV | nagykállói akcentussal. Hát így természetesen, ha az
427 XXIV | a másik meg „nüscht”, hát akkor meg a „semmi”-nél
428 XXIV | a tudós parancsol.~Pedig hát a mecenzéfiek igen helyes
429 XXIV | Nem! A királyság jelvénye. Hát ez? Karperec? Dehogy! Fülönfüggő!
430 XXIV | ellenkezőleg feltámadás: hát itt most ne hasogassuk fel
431 XXIV | maguk mind neked maradnak.~– Hát hiszen én is úgy értettem –
432 XXIV | kardra tett erős esküvésnek! Hát ha tüzes sárkányok ültek
433 XXIV | amit ők megvizsgáltak? Hát amit a szemeivel lát, amit
434 XXV | történtét országnak-világnak: hát bizonyosan nagy hevületet
435 XXV | kisajátítása iránt; hanem hát, hogy ilyen csendben maradt
436 XXV | Tudományos Gyűjtemény” számára, hát azt elébb cenzor őnagyságának
437 XXV | kínálja is érte cserébe. Hanem hát azt a célt elérjük vele,
438 XXV | igyekezett odábbállni.~– No, hát mit mond az anglus? – kérdé,
439 XXV | emiatt tetszett itt maradni, hát én nem tartóztatom tovább!
440 XXV | mert őmiatta ítélték el. Hát ha a mennybéli üdvösséget
441 XXV | kataszter csak poézis. Hát az angol bank mit vétett?
442 XXV | neki lekötni jelzálogul? Hát magukat a világhírű kincseket.
443 XXV | kifizette a 160 ezer forintot, hát annak a kétszerese, éppen
444 XXV | mindent előadott.~– No, hát mit szólsz hozzá? – erőlteté
445 XXV | Tizenkettőkor.~– Reggelizem.~– No, hát hajnali egy órakor délután.~–
446 XXV | hiteles írásbeli ajánlatot.~– Hát mármost elhiszed, ugye,
447 XXV | Decebál.~– Mindent elhiszek.~– Hát a felveendő kölcsön mennyiben
448 XXV | hívta a feleségét.)~– Akkor hát siess, pakolj össze, mert
449 XXV | Madarat fogathatna velem ma.~– Hát hisz éppen azt akarok fogatni.
450 XXV | Decebál puskacsöve elé!~Itt hát minden rendbe lett hozva
451 XXV | belőle tulajdonítani!~– Hát azóta elővette a jobbik
452 XXV | csontlován, léptetve, szépen.~De hát csak nem ment. S a bajhalmi
453 XXV | mellett, földet mért.~– Hát te már megjöttél Londonból? –
454 XXV | kerestem volna én Londonban.~– Hát az én kölcsönöm dolgában.~–
455 XXV | kölcsönödről semmit.~– Gutát nem! Hát amivel a fiscus harmadrészét
456 XXV | írás.~– Micsoda írás?~– Hát a királyi fiscusé, melyben
457 XXVI | b”-vel írva.~– Hol van hát? – mondá erre édes Zuboki
458 XXVI | lehet osztani a látogatónak. Hát hogy ők is viszonozzák valamivel
459 XXVI | legációba az ünnepek alatt, de hát eziránt előbb a szülők beleegyezését
460 XXVI | rá a ló hasa alól:~– No hát mi a?~Elkerítette neki a
461 XXVI | az Emma leányom volt.~– Hát hogy lett a kisasszonybul
462 XXVI | beszélni; a kocsisnak osztott hát parancsot.~– Héj, Simkó!
463 XXVI | áldom az Úristent!~– No, hát csak áldd, van okod rá! –
464 XXVI | Le is égett a fél utca. Hát aztán csak megint visszadekretálódott
465 XXVI | fiacskája. Ez az Emma gyerek!~– Hát azért neveltelek én tégedet
466 XXVI | helybenhagyták, akkor azt kérdezte, hát hol van ebben a nagy kaszármában
467 XXVI | Nem. Olyan nem kell. („Hát talán Emmánuel?”) Az a!
468 XXVI | csípje meg a cifra tituláját! Hát, hogy azonnal ugorjon, ott
469 XXVI | Emma úrfi édesanyjánál.~Hát persze, hogy az egész classis
470 XXVI | felauffírolom én teneked, hogy hát én mit tudok.~Azzal nagy
471 XXVI | visszakerült volna.~Pedig hát a szegény Manó gyerek ebben
472 XXVII | nem hagyatik az azért ott.~Hát az említett Mike-Pércs éppen
473 XXVII | mikor nekiindulnak, de hát arra való a hosszú út, az
474 XXVII | meggyfa pipaszárával.~– Hát kend, hogy jött be ide? –
475 XXVII | félre a legátus felé.~– Hát prédikált kend már valaha? –
476 XXVII | Természetes krétára játszottak.~De hát az a prédikáció? Manó utoljára,
477 XXVII | ordíts kapu, kiálts város«”, hát egyszerre csak elhal a száján
478 XXVII | akarta terelni a beszédet.~– Hát maga mit keres itten?~–
479 XXVII | maga mit keres itten?~– Hát biz én, Emmácskám, canonica
480 XXVII | érő rojtos gatyában.~– No, hát mit izen tőlem a kedves
481 XXVII | majd a legjobbat fogom hát mondani.~Azzal a kocsisnak
482 XXVII | belőled nevezetes ember. Hát mikor Csokonai elcserélte
483 XXVII | drágalátos szép kis Emmácska! Hát hogy hívnak engem! Asinus!
484 XXVII | kollégium diákjai között! Hát nem szégyenli magát? Ördögöknek
485 XXVII | Jancsirul? Nem tetszik? Hát jól van.~Azzal bepakolta
486 XXVII | viszonza az szelíden.~– No, hát akkor maradjon kee itten,
487 XXVII | hánykolódni a hintóban.~– Nené! Hát ez itt miféle szerzet? –
488 XXVII | menkű! ’Sz ez az én diákom! Hát quid ergo vigyorgó!~Azzal
489 XXVII | a tisztelendő úrnak, de hát domine quomodo…~– Vágja
490 XXVII | hogy nem tok há lenni tü…~– Hát itt a szekéren mit visz
491 XXVII | az állás oszlopát.~– No hát! Drága szép Emmácskám! Szereti-e
492 XXVII | megszólalni? Feloldjam a száját?~Hát amint felveti a kalapfátyolt,
493 XXVII | utolsó pohár bortól.~– No, hát mi dűlt fel?~– Ide nézz,
494 XXVII | ni. Már jól elkocogtak.~– Hát mért nem mondod hamarább?~–
495 XXVII | feküdtél, te manichéus?~– Arra hát. Jólesik az az ember testének,
496 XXVII | nosza hirtelen lerúgta hát a másik lábáról is a csizmáját,
497 XXVII | a diák.~– …gy ne tunn…~– Hát akkor azt is tudja, nagy
498 XXVII | szt is csak tudj…~– No, hát én ezt most megköszönöm
499 XXVII | négyes suhogóját.~– No, hát mármost – gyíh, te Csillag,
500 XXVII | kicserélték, azt kérdezte tőle:~– Hát hogy vannak megelégedve
1-500 | 501-714 |