Fezejet

 1 III  |         volt.)~– No, mindegy. Hát menjen fel kend ahhoz a két úrhoz,
 2 III  |   ablakhoz.~– Az Istenért! Oda ne menjen excellenciád! Ne exponálja
 3 IV   |       panaszkodik, oda utasítják: menjen csak oda. Itt legalább minden
 4 IV   |         én tüstént; csak most már menjen a vendégeihez, mert seregestől
 5 IX   |        más halandó teremtésért?~– Menjen! Ne csúfolódjék.~– De már
 6 IX   |         után sebzett szívekből.~– Menjen! Ne tréfálkozzék. Hiszen
 7 IX   |          a bájos szép Emmácska.~– Menjen! Ugyan kitől tanulná meg?
 8 IX   |   okvetlen női kezekre bízandó.~– Menjen, maga nagy bolond! Hogy
 9 XII  |      főszolgabírót utasítja, hogy menjen le a főparancsnoktiszthez,
10 XIX  | taszította könyökkel bosszúsan.~– Menjen, maga bolond hityimatyimókus.~
11 XIX  |  elutasították tovább, hogy merre menjen, ha közelebb úton akar érni,
12 XXI  |           Hát tegye meg azt, hogy menjen vissza rögtön a városba,
13 XXII |    tanácsolom urambátyámnak, hogy menjen fel szépen Bécsbe, s hallgassa
14 XXII |          hogy parancsszóra Bécsbe menjen. Aztán Ponthay Adalbert
15 XXIV |         hőst süllyeszték, hogy ne menjen a „nap mezejére” sebesítetlenül,
16 XXXIV|           hínak a kálomisták. „Ne menjen le a nap a te haragoddal!”~
17 XXXV |           jártával ráncocskába ne menjen át? – Egyszer aztán kezébe
18 XXXVI|       beszéltem, hát felképelt.~– Menjen kend az útjára! – utasítá
19 XLI  |         tekintetes asszonyt; csak menjen utána. Jobbnak látta hát
20 Uto  |         volna azt, hogy a börzére menjen játszani, ahol azután az