Fezejet

 1 I      |       az én saját teremtményem. Látja azt a nagylevelű fát ott
 2 II     |    eredetű veszedelem: csak azt látja az ember, hogy jön.~Délszakrul
 3 III    |    kérdi tőle, mikor elébicegni látja.~– Az ökörcsont nem, hanem
 4 III    |       gálázzon az én kedvemért, látja, hogy én is csak „bon jour”-
 5 IV     |       az ablaka; egyébiránt nem látja azt az ember, olyan vastag
 6 IV     |    frissen abrakot! Mikor aztán látja, hogy rá sem hederítenek,
 7 IV     | gavallér is betoppan a terembe. Látja, hogy üres, csak a korcsmáros
 8 VII    |        megfogadta, hogy meg sem látja, de mindig odaviszi a bűne,
 9 VII    |    legközelebb eső dolgokat sem látja? Ilyen bolondság csak egy
10 IX     |       egy fagarast sem, hanem – látja azt a guzsalyt ott az ablakban?~–
11 X      |        hozzásiető Decebálnak. – Látja ön ezt a kincset?~– Látom.~–
12 X      |     nevez: borostyánkő bálvány. Látja? Ez itten a feje. Ezek itt
13 XXI    | szerencséje egy pillanatra. Nem látja meg senki, csak a zsidóasszonyok.
14 XXII   |       gondolna őrá, mikor baját látja. Gyáva a fickó! Gyónni,
15 XXVII  |        volna a szája, s azt nem látja, hogy minden ember a két
16 XXVII  |           kérdé Tánczos uram.~– Látja kee, ha van szeme, hogy
17 XXXVIII|     ennek az értéke!~Ő csak azt látja, hogy ez arany, amaz ezüst;
18 XXXIX  |       mint egy zöldarcú tündért látja saját képmását abban.~Végre
19 XXXIX  |        csak minden szombat este látja!~Egyre neszel, ha nem hallatszik-e
20 XLIV   |    átfutó szőnyí államvasúttól, látja az utazó mai nap azt az