Fezejet

 1 I      |            egész világba. Aki csak hozzám jön, vendég, az bizonyos
 2 III    |            én uraságodat duellumra hozzám, hanem egy kis szolid vacsorára,
 3 VII    |            Na, te kényes „ne nyúlj hozzám” virág. Hát csak körül kell
 4 VIII   |       messze, kimegyek a partjára, hozzám kötöm a gyermekemet, s beleölöm
 5 XVIII  |         hallgat, ha kegyetlen lesz hozzám, ott a szeme előtt fogom
 6 XX     |        tavon keresztül, beszélt is hozzám, de csak ilyenekkel, ni.~
 7 XX     |          Itt van a szerződés, amit hozzám küldtek. Most már aláírom.
 8 XX     | megnyugtató. Hogy azután feljöttél hozzám, tettedet elismerni, ez
 9 XXII   |           minden negyedórában jött hozzám egy, amint egy kicsit elszunnyadtam,
10 XXIII  |     társaság kell. Meg vannak híva hozzám az urak, bírák, jegyzők,
11 XXIII  |          pincsikutyáját is elküldi hozzám. Szegény jó Sárika! Mennyit
12 XXXII  |          fiam! No, gyere el holnap hozzám; majd ott beszéljünk bővebben
13 XXXIII |            olyan jó lenni akkor is hozzám? Hát azután? Meg még azután?
14 XXXV   |            a helyzetemben érkezett hozzám egy levele Ponthay Adalbert
15 XXXVI  |       özvegyasszony volt, szívesen hozzám is jött volna. Aztán egy
16 XXXVII |          velem tartani, nézhet, de hozzám nem szólhat.~– Herceg! –
17 XXXVIII|          ismeri? Hisz ön hozta oda hozzám Snopkins urat?~– Én sohasem
18 XLI    |       jogot, édes ángyom, amikor a hozzám írt levelét a férjednek
19 XLI    |             Ez a levélfeltörés egy hozzám intézett egyenes felhívás
20 XLI    |        jövendőmbe, hogy te jó vagy hozzám: szíved szerint szeretsz.