Fezejet

 1 IV    |        de este, mikor gyertya ég benne, még sötétebb; a falai
 2 XIV   | embert felfordít a lábával az ég felé.~El is kotródott az
 3 XIX   |     Horkázi fejjel nem áll az ég felé; mert az őt meg akarja
 4 XIX   |     lenne egészséges dolog az ég alatt hálni. Máris érzik
 5 XX    |      Semmi. De nekem a szemem ég, mikor azt hallom, hogy
 6 XXII  |       hogy vele beszélhessek. Ég a házunk, csakhogy a füstje
 7 XXV   |      sem tartóztatja már itt (ég a föld a talpa alatt), mint
 8 XXVI  |   tetőnek, amelyik már úgy is ég, ellenben hirtelen ellepi
 9 XXVI  |      kezd hetvenhétféle; „Hol ég? Ott ég!”, a füstgomoly
10 XXVI  |   hetvenhétféle; „Hol ég? Ott ég!”, a füstgomoly a nagy erdő
11 XXVI  |       veresedik; „Az ispitály ég!” kiabálják alá a toronyból;
12 XXXIII|    kíváncsiabbak. (Nézd, hogy ég az arcom? Tedd rá a kezedet.)
13 XXXIV |       édes jó Emmácskám, mert ég ez a mi kastélyunk, csak
14 XXXIX |       az forgatva, s repül az ég felé. De még a számadó juhász
15 XXXIX |    felhői; de azért a ragyogó ég tovább fénylett. Az átfutó
16 XXXIX | tartanak, ahol a két tűzrakás ég.~Lizandra egy percig zsibbadt
17 XL    |      fákon. Hanem ahelyett az ég csillagai erednek futásnak.
18 XL    |       kik őt magasztalják: az ég szárnyasait; hát nincs-e
19 XL    |  mocsárvilág, fejük fölött az ég sasai, és szívükben egy
20 XLIII |      honvédek vidám danáját: „Ég a gunyhó, ropog a nád, Szorítsd